Dr. Csabai Mátyás: A Lemezbörze,… plusz magazin tulajdonos-főszerkesztője

A bakelit történelmet írt

                   A szerkesztőség irodájába lépve alig győzzük forgatni a fejünket. Mintha hirtelen ezer szem nézne farkasszemet velünk. Szinte az összes hazai és külföldi zenész fotójával és aláírásával képviselteti magát a falakon. Ám vannak itt még neves sportolók fényképei, üdítős doboz-, hanglemez-, telefonkártya-, emlékbélyeg-, stage pass gyûjtemények, és akkor még nem is beszéltünk az egyéb látványosságokról, és a Lemezbörze,… plusz kiadványairól.

 

 

 

 

               Dr. Csabai Mátyás, a gyűjtő, a könnyűzene egyik legismertebb szakértője, eredeti szakmáját tekintve közgazdász, majd 1995-től a Lemezbörze, …plusz tulajdonos-főszerkesztője. Egy pohár frissen facsart görög narancslé mellett a legnagyobb nyugalommal mesél élményeiről, és mutogatja közelmúltban kiadott lemezeit.

– Újságárusoknál is kapható a Lemezbörze,…plusz legújabb száma, amelynek címlapja Zámbó Jimmy exkluzív zenei sorozatát reklámozza. A magazin oldalait lapozgatva B. Tóth Lászlón, az Eddán és más hazai előadókon keresztül eljutunk a Black Sabbath ismert művészéhez Ozzy Osbourne-hoz, majd a szomszéd oldalon dedikáló Robert de Niróhoz. De vannak még itt lemezajánlók, cikkek zenés rendezvényekről és a zenei élet tagjairól. Ki mindenki kaphat helyet ebben a lapban?

– A külföldi és a hazai előadók valamennyi zenei irányzata képviselteti magát nálunk. Legyen az pop, metál, rap, reggae, elektronikus vagy komolyzenei műfaj. Nem teszünk különbséget a stílusok között, csakúgy, mint az éppen most induló és a befutott előadók között sem. Tizenhét éve létezünk és ez idő alatt nagyjából mindenkivel sikerült felvennünk a kapcsolatot valamilyen formában. Sokat járunk külföldre és a legtöbb hazai koncerten is ott vagyunk. Leginkább külsős újságírókkal dolgozunk, többen közülük külföldön – Nagy-Britanniában, Németországban, az Egyesült Államokban vagy éppen Franciaországban – élnek. Így, ha szükségünk van egy zenei kiadványra, egy információra, akkor azok rövid időn belül megérkeznek hozzánk. Az esetek nagy részében saját fotókat használunk fel, ami rákényszerített arra, hogy én magam is megtanuljak fényképezni. Ez azért fontos, mert az előadókkal való találkozáskor a fotózásra legtöbbször csak néhány másodpercnyi lehetőség adódik. A dedikálások technikáját is tökéletesíteni kellett az idők folyamán. Eleinte a találkozáskor lefotóztam a sztárokat, majd a képeket postai úton kiküldtem az ügynökségekhez dedikálás céljából. Ez elég hosszadalmas folyamat volt, olykor hónapokig tartott, míg visszaérkezett a szignózott fotó. Aztán kitaláltam, hogy egy üveglapot íratok alá, amelyet majd az előhívott képre ráteszek. Az üveg azonban már a második alkalommal eltörött az utazás során. Így az utóbbi időben egy üres papírlapot íratok alá, melyet később rászkennelek a képre.

– Mindenkivel csak egyszer találkozik vagy többször is hajlandó időt- és energiát nem kímélve aláírást gyűjteni? Létezik az a szó a fogalomtárában, hogy megközelíthetetlenség?

– Van, aki személyes jóbarátként köszönt, így például a Boney M-ből Liz Mitchell, vagy a Deep Purple tagjai, de említhetném Chris Reát is. Persze mindig vannak kihívások: egy alkalommal a Queen tagok többsége pár nappal a fellépésük előtt érkezett legutóbb Budapestre, kivéve az eredetileg asztrofizikus Brian Mayt. Gondoltuk, majd Londonból felszállva ugyanazzal a repülővel utazunk haza, mint Brian, de előző nap volt Charles Aznavour színházi premierje Budapesten, melyen szintén szerettünk volna ott lenni. Brian feleségével a Four Seasonsban lakott, ahol senki sem tudott a közelébe kerülni. Este garázsmenetből indultak a budai vár egyik éttermébe, mi pedig követtük a kocsiját. A testőr kérdőre vont a várban, hogy mit akarunk, amire mi elmondtuk, hogy csak egy aláírást szeretnénk egy korábbi közös képre. Azt tanácsolta, menjünk vissza a szálloda elé, ahová körülbelül éjfélkor fog visszaérni a sztár a feleségével. Ha nem is 12-kor, de hajnali negyed kettőkor meg is érkeztek, a testőr mondta Maynek, mi vagyunk azok a rajongók, akiknek megígérte a találkozás lehetőségét. A végén pedig tényleg dedikált nekünk – és nem akármit! 1986-ban, amikor Freddie Mercury a „Tavaszi szél…” című dalt elénekelte nálunk, a koncert anyagát a Magyarországon működő lemeztársaságok egyike sem adta ki. Olaszországban viszont megjelent kalózlemezként. Brian May felismerte, hogy bootleg, de végül nevetve ráírta a nevét.

 

 

              Dr. Csabai Mátyás az 50-es évektől napjainkig szinte valamennyi hazai és nemzetközi slágerlistás dalt őriz. Emellett sokminden mást is gyűjt, rendszeresen dedikálást, és fotózik. A sport szerelmese. Nevéhez kötődik a Lemezbörze, …plusz és a budapesti Petőfi Csarnokban rendszeresen megrendezendő Nemzetközi MegaBörze. 2006-ban a saját kerek évfordulós születésnapján létrehozta a The Sixties zenei formációt.

             Volt olyan szerencsénk is, hogy Budapestre tette szállását az AC/DC csapata. Tőlünk utaztak többek közt a Szófiában megtartott koncertjükre. Bukaresti fellépésük után is azonnal visszarepültek hozzánk, és nálunk pihenték ki fáradalmaikat.

              Visszatérve az eredeti kérdésre, mi nem igazán ismerjük a megközelíthetetlenség és elérhetetlenség fogalmát, de azért előfordul egy-egy olyan sztár, akit nehéz megszólítani és a közelébe férkőzni. Például ilyen volt Elton John is, aki legutóbb, 2010-ben tréningruhában érkezett és távozott Budapestről. Senkinek nem volt hajlandó nyilatkozni. Mi cselhez folyamodtunk: egyik kolleganőm tanácsára elutazásakor átnyújtottunk neki egy csokor virágot a repülőtéren. Elérzékenyülve szóba állt velünk, sőt dedikált és integetett is. Persze vannak még nagy kihívások. Közötte szerepel még Alain Delon, aki az utóbbi időben már nem jár külföldre, és Adriano Celentano, aki Milánó melletti rezidenciáján él. Éppen építjük a hozzájuk vezető utakat!

– Egy külkereskedő cég vezérigazgató- helyettese volt, ám a hetvenes évek elején rádiózással is foglalkozott. Milyen témákat dolgozott fel?

– Többek közt Komjáthy György és B. Tóth László külsős munkatársaként tevékenykedtem. Több népszerű sorozat (A rock and rolltól a funky-ig, Nagy slágerek, változó témák a popzene világából, Pillantás az európai diszkókba, Popregiszter, Páratlan hangok stb.) zenei anyagának és forgatókönyvének írója voltam.

– Azt hiszem illő még a The Sixties-ről is szót ejteni. Mit takar ez a kifejezés, ez egy együttes?

– Hatvanéves zenészek hatvan esztendős barátaikkal, így tudnám összefoglalni a kezdeti lépéseket a témában. 2006-ban ünnepeltem a 60. születésnapomat és a hazai zenészek, énekesek közül többen ugyancsak kerek évfordulót ünnepelhettek ebben az évben. Így Berki Tamás, Bródy János, Nagy Feró, Tolcsvay Béla, Szidor László és Varannai István. Egy közös felvétel erejéig stúdióba vonultunk. A zeneszerző és szövegíró Szabó Leslie volt, és az alkalmi formációnak stílszerűen a The Sixties nevet adtam. Az Így kerek a világból videóklip is készült, ami igazi zenei kuriózum lett. Az ünnepelteket az egykori Szabad Európa Rádió műsorvezetője Cseke László (Ekecs Géza), a legendás rádiós Komjáthy György, továbbá Péter Szabó Szilvia és Völgyesi Gabi köszöntötte. Egy évre rá megünnepeltük az 1947-ben születetteket és így tovább… Legutóbb a 2010-ben 60 esztendős zenészek adták elő Várkonyi Mátyás szerzeményét 60 vagy 50! címmel.

– Milyen a magazin kapcsolata a hazai sztárokkal? Hogyan viszonyulnak ők a Lemezbörze,…pluszhoz?

– A Lemezbörze,…plusz magazin – az egyetlen olyan hazai médium, mely teljes vállszélességgel a magyar zenészek mellett áll – 1995-ben indult világkörüli pályájára. Ezt a szimpátiát viszonozva 2004-ben közösen ünnepelték az L+ 75. lapszámát és a nevével fémjelzett 25. Nemzetközi Lemez- és CD Börzét. Az esemény hivatalos dala, a Bakeliten nevelkedtünk, több mint harminc, köztük idegen nyelvű, karácsonyi, instrumentális stb. verzióban látott napvilágot. A 100. lapszámot már igazi showműsor köszöntötte neves fellépőkkel és több mint egy tucat új dallal. A jubileumi, 50. Nemzetközi MegaBörzére született egy új sláger is: Börze, Börze, Lemezbörze címmel, melyet 12 ismert hazai előadó (Bódy Magdi, Charlie, Csepregi Éva, Dolly, Komár László, Kormorán Memory Band, Nagy Feró, Szántó Erzsi, Szikora Róbert, Torma Emese, Zalatnay Sarolta, Zoltán Erika) énekel. Ez már CD-n is kapható. A kiadványon több mint 100 hazai zenész szerepel! Büszkék vagyunk erre a Guinness rekordnak is beillő daltermésre! Viszonzásul 2003-ban megalapítottuk a Börze Awardot, amit olyan énekeseknek, együtteseknek, médiaszemélyiségeknek adunk, akik mind hazai, mind nemzetközi vonalon jelentős mértékben hozzájárultak a zenei- és egyéb kulturális értékek ápolásához, megőrzéséhez a jelen és a jövő számára A szakmai körökben méltán elismert díjat idáig Szikora Róbert, az Omega, a Karthago, a Bikini, Elvis Presley (Postumus), Bobby Solo, Charlie, Komjáthy György, a Scorpions, a Tankcsapda és Benkó Sándor kapta.

– Lemezeit precízen, rendszerezve tartja nyilván. Hány év zenei anyagát öleli fel a gyűjteménye?

– Az 50-es évektől napjainkig szinte valamennyi hazai és nemzetközi slágerlistás dalt őrzöm. Emellett persze vannak még egyéb magyar, illetve külföldi előadók bakelitjei, CD-i, DVD-i is. Ezekhez még üdítős dobozok és az egyéb relikviák is kapcsolódnak, amelyeken szintén előadók arcképei és aláírásai találhatóak. Az első Colorvox hangos képeslapot – ami lemezjátszóba téve meghallgatható – a hatvanas években láttam. Valaki nálunk hagyta, vagy külföldről küldte, már nem tudom, de akkor én gyerekként rácsodálkoztam és féltett kincsként őrzöm azóta is. Ez volt gyűjteményem első darabja, mely mély nyomokat hagyott bennem. Rendszeresen kapok leveleket külföldről, hogy segítsek megszerezni magyar lemezeket. Kértek már Hollandiából Vincze Lilla-felvételt, Svédországból Éva Neotont, Angliából Makámot, Németországból Omegát. De van itt még egy másik büszkeségünk is, egy 78-as fordulatú tölcséres lemezjátszó, ami úgynevezett sellaklemez (gramofonlemez) lejátszására alkalmas. Ezek a korongok a XIX. század végén kerültek forgalomba és az 1950-es évek elejéig teljesen mechanikus működésű, acéltűvel felszerelt tölcséres gramofonnal voltak lejátszhatóak.

– Mit szól a családja ehhez a gyűjtési szenvedélyhez?

– Feleségem a lap főszerkesztő-helyettese. Zenei szerkesztéssel foglalkozik, szállodák, bevásárlóközpontok háttérzenei programját, divatbemutatók zenei anyagát állítja össze. Közel egy évtizeden keresztül szerkesztette a Lemezbörze,…plusz Éter klubot, mely a helyi kereskedelmi rádiók népszerű adása volt. Gyermekeim szintén imádják a zenét, de ők inkább napjaink slágereit. Már unokám is, a sztárokhoz hasonlóan, büszkén tartja kezében a Lemezbörze,…pluszt, és állandó látogatója a Nemzetközi MegaBörzéknek.

 

 

                A CD-kiadás a végét járja. Egyéb más adathordozókon tárolják majd a zenei számokat, válogatott track-kekkel. Nem lesznek szerkesztett zenei CD-k, az előadóknak meg kell barátkozniuk a másolással, és azzal, hogy nem az eladott lemezekből, hanem a fellépéseikből kell majd megélniük. A CD csak mint ajánló, vagy reklámanyag lesz jelen a piacon.

– Van itt mögöttünk egy sportolókat bemutató fal is. Milyen kapcsolatot ápol a sporttal?

– Szerintem a zene és a sport közeli kapcsolatban van egymással. Szinte minden sporteseménynek, világversenynek van hivatalos dala, de énekelnek maguk a labdarúgók, a boxolók, a teniszezők, az autóversenyzők, vagy róluk dalolnak a rajongók. Magazinunk égisze alatt jelentek meg az örökzöld zöld–fehér slágerek, melyet a patinás klub egy Fradi forinttal honorált. Nálunk volt a jog Puskás Öcsi bácsi dalainak kiadásához, a Magyar Posta és Lemezbörze,… plusz pedig közösen jelentette meg az In Memoriam Puskás Ferenc emlékívet. Számos hazai (pl. Albert Flórián, Cseh László, Papp László, Zavadszky Gábor) és nemzetközi (Pelé, Beckenbauer, Schumacher, Beckham, C. Ronaldo, Noah, Wilander stb.) sportoló tartja kezében magazinunkat és írt üdvözletet lapunk olvasóinak.

– Olyannyira gyakorolja a gyűjtést, hogy a szenvedélye életre hívta a Nemzetközi MegaBörze intézményét is.

– Igen, Budapesten, a Petőfi Csarnokban már éppen az 52. börzére készülünk január 30-án. A budapesti Nemzetközi MegaBörzéknek (korábban Nemzetközi Lemez- és CD

Börze) komoly hagyományai vannak. A cseretalálkozókra nem csak Magyarország legkülönbözőbb részeiről, de szinte a világ valamennyi országából érkeznek eladók és látogatók. Az egykori szocialista régióban csupán Magyarország szervez olyan nemzetközi börzét, mely vetekszik bármelyik nyugati (osztrák, német, angol, amerikai, japán stb.) rendezvény látogatottságával. A résztvevők több mint 100 asztalon kínálják eladásra, cserére a lemezeket, CD-ket, telefonkártyákat, bélyegeket. Minden alkalommal egy népszerű hazai együttes, illetve énekes dedikál.

– Többen aggódnak a lemezek, főleg a CD-k jövőbeli sorsáért. Mit gondol, tényleg haldoklik a lemezipar?

– Ha a most forgalomban lévő hagyományos zenei CD-kre gondolunk, akkor a CD-kiadás a végét járja. Egyéb más adathordozókon tárolják majd a zenei számokat, válogatott track-kekkel. Nem lesznek szerkesztet zenei CD-k, aminek ma van eleje és vége, szépen kidolgozott borítója, minőségi tokja. Az előadóknak meg kell barátkoznia a másolással, és azzal a ténnyel is, hogy nem az eladott lemezekből, hanem a fellépéseikből kell majd megélniük. A CD, csak mint ajánló, vagy reklámanyag lesz jelen a piacon.

– Megírja majd egyszer az életét könyv formájában? Gondolt már arra, hogy egy múzeumban bárki megszemlélhetné gyűjteményét?

– Küldtünk már kiállításra anyagot, de az nem, vagy csak részben érkezett vissza. Volt, ami el is tűnt. Nem szándékozom múzeumot nyitni, annak ellenére, hogy már megkerestek ezzel kapcsolatban. Talán majd könyv is készül egyszer. A közeljövőben egy olyan musical megírásán gondolkozom, amiben megörökíteném a sztárokkal való találkozás, fotózás, autogramgyűjtés sztorijait.

Persze addig is mindig nagy örömmel nézegetem a legújabb zenei kiadványokat, még akkor is, ha azt gondolom, hogy a bakelit az igazi! Szerencsére nagyon sokan vannak, akik hasonlóképpen ragaszkodnak ehhez a régi, kihaló félben lévő formához, aminek minden darabja zenei történelmet írt. Manapság pedig relikvia.

 

 

Tábori Zsuzsa