Gyümölcsökből és zöldségekből készít marcipánt Zsanna-manna feltalálója
Magyar szabadalom világhódító útján
Csődveszélybe került zöldségkereskedésének köszönheti szabadalmát egy érdi vállalkozó. A Zsanna-manna kizárólag természetes anyagokból készült édesség, melynek élettani hatásai is kedvezôek. A gyümölcsök és magvak sajátos kombinálása különleges látványt és ízhatást nyújt.
Véletlenek vagy kényszerhelyzetek szülik az ötleteket.
Ezt az igaságot Bíró Katalin, érdi vállalkozó is megtapasztalhatta. Az üzletasszony a már nemzetközi sikerű Zsanna-manna feltalálója. Ötletét természetesen le is védette a Szabadalmi Hivatalnál, ám ez sajnos nem nyújt teljes védelmet a hamisítókkal szemben. A hölgy által készített gyümölcsmarcipán- különlegességek valamennyi rangosabb belföldi vásáron megtalálhatóak, de egyre többen ismerik már külföldön is.
– Hatéves korom óta munkamániában szenvedek. Gyermekkoromban is állandóan dolgoztam, ami azért nem terhelt meg, mert játéknak fogtam fel. A családom 150 évre visszamenőleg zöldség-nagykereskedéssel foglalkozott. Üknagyanyám volt Magyarország első IFA-tulajdonosa. Már kisiskolásként piacokra jártam, alkudoztam és árultam. Kifényesítettem a paprikát, aminek így két forinttal drágábban adtam el kilóját. Nagyanyám megtanított uborkát mosni és zöldséget savanyítani is. Az iskoláimat erős közepessel végeztem – sosem voltam jó tanuló, de rossz sem. Magyar nyelvből és matematikából mindig ötöst kaptam, a többi tantárgy nem érdekelt. A 80–90-es években még Érd legsikeresebb zöldségesei voltunk. Ha a közelben nem nyitottak volna meg a multinacionális nagyáruházak, talán még ma is azzal foglalkoznánk. Egyre többször vettem észre, hogy megmaradt a gyümölcs, mivel az emberek inkább az olcsóbb, de külföldi árut választották. Gyakorlatilag ennek a folyamatosan kialakult körülménynek köszönhetjük a Zsanna-manna megszületését – emlékszik vissza Katalin.
A nemzetközileg is széles körben legismertebb magyar sütemény eddig a dobostorta volt.
A vállalkozó elgondolkodott rajta, miként hasznosíthatná a több raklapnyi eladatlan barackot. Vásárolt öt darab üstöt, és elkezdte a gyümölcsöt szárítani. Egyelőre még mindenféle komolyabb gép nélkül. A barack ugyan könnyen kimagozható, ám a szilva csak fáradságos munkával. Ennek ellenére Katalin a két kezével látott neki a művelethez, majd önmagától megtanult aszalni. Ehhez a folyamathoz 70 százalékos érettségű gyümölcs szükséges. Ha a gyümölcsnek nem elég magas a cukortartalma, nem lehet aszalni, csak csonttá szárítani. A túlérett gyümölcsből viszont csak lekvár főzhető.
Ha a hideg gyümölcsökre ráöntjük a meleg levet, akkor a gyümölcs a levet gyorsan beszippantja a cukorral együtt. Ennek módja természetesen az adott termés rostszerkezetén is múlik, hiszen amíg a sűrűn szivacsos állagú almadarabokkal könnyen elvégezhető ez a művelet, addig a rostonként hártyás narancsot a gerezdek irányára merőlegesen fel kell szeletelni.
Az eljárás előnye, hogy gyakorlatilag nem keletkezik felesleges melléktermék, ugyanis a gyümölcslevet is tartalmazó szirup kiváló minőségű szörp. Így a kereskedő azt már elérte, hogy a megmaradt gyümölcsöt nem kellett kidobnia. A szószos állagú érettek hordókba, a darabosabbak zacskókba kerültek a szárítás után. Egy idő után azzal szembesült azonban, hogy már közel 200 hordónyi aszalvány halmozódott fel a raktárban, amennyit pedig finoman szólva is nehéz lenne értékesíteni. Hogy nehogy saját csapdájába essen bele, azaz a plussz munka és anyagi ráfordítás után mégiscsak a kukában kössön ki az anyag, az üzletasszony már az aszalt gyümölcs feldolgozásával próbálkozott.
A mannát a Biblia szerint Isten hullatta az égbôl, hogy legyen mit enniük az ígéret földjére tartó zsidóknak.
Hogyan lesz a gyümölcsből ez a csemege?
Az édesség szigorúan liszt, tojás és hozzáadott répacukor nélkül készül. A csemege kizárólag gyümölcsöt, gyümölcscukrot, magvakat és természetes színezéket tartalmaz. Fél kg fruktóz árából két kg glukóz vásárolható, de Katalint ez az árkülönbség nem érdekli.
A különféle Zsanna-manna termékhez gyakorlatilag valamennyi Magyarországon megtermő vagy reális áron hozzáférhető gyümölcsöt felhasználják. A galagonyát és csipkebogyót Erdélyből szerzik be, az almát Szabolcs megyéből. A homoktövist szirup formájában vásárolják. Az édesség színezéséhez fűszereket, sáfrányt, epervért, illetve a bíbortetű- vagy vöröshangyaszárny- kivonatát használják. Igen kevés természetes anyaggal festhető egy étel kék színűre,a Zsanna-manna tulajdonosa viszont megtalált a megoldást, a tengeri kék algát, illetve a kékszőlő-kivonatot. Az ibolya lila színt kölcsönöz. A pritaminpaprika pirított mákos keveréke ugyancsak érdekes színhatást kölcsönöz a megbolondított eleségnek.
A csemege elkészítése viszonylag egyszerű. A szükséges gyümölcsöt ledarálják, hozzáadják a gyümölcscukrot és a színezőt, majd a marcipánpadra teszik. A gép pillanatok alatt elkészíti a masszát, ami aztán tetszőleges formájúra gyúrható. Bíró Katalin a marcipánmasszának száznál is több változatát kikísérletezte, gyakran ezeket kombinálja egymással. Az egyes termékekhez használt bevonómasszát is kizárólag természetes színezékkel festi.
A csemege nem tartalmaz tartósítószert, a szavatossági ideje mégis hosszú. A magtartalmú édesség fél évig, a cukros akár egy évig is eláll. Sőt! Katalin szerint ezen az időn belül minél régebbi a termék, annál finomabb.
A bioédességeket nyugodtabb lelkiismerettel fogyaszthatjuk.
Eredményes marketing
Amikor a feltaláló már elégedett volt az ínyencséggel, egy hirtelen ötlettől vezérelve betelefonált az egyik kereskedelmi televízió magazinműsorába. A riporter közölte, ha Katalin a tortát felajánlja, bemehet az akkor komoly nézettségű valóságsowba.
– Egy héttel később az érdi futballpályán megrendezett majálisra kivittem nyolc rekesznyi, összesen 160 kg tortát. Az emberek rákérdeztek, ezt vittem-e be a villába, vagyis emlékeztek rám a tévéből. Ugyan még nem az segített a sikerhez, hogy tulajdonképpen egészséges édességet árulok, de aznap szinte minden elfogyott. Ezen a napon határoztam el, hogy zöldségesi pályafutásomnak véget vetek, és a jövőben saját ötletemmel próbálok érvényesülni. Amikor megkérdezték, mi a nassolnivaló neve, kiböktem: Zsanna-manna.
A feltaláló nem hisz a véletlenekben. Szerinte a természetfelettieknek köszönhető, hogy pont ez a szó jutott eszébe, miközben nem is sejtette, hogy a kifejezést egy régi magyar dal is őrzi. A Zsanna-manna csokoládé kezdetű nóta tulajdonképpen a vállalkozás himnuszává vált.
– A Zsanna-mannának mára már tulajdonképpen egy nagy gyárra volna szüksége, mi mégis egy kis üzemben, alig néhány géppel készítjük. Egyvalamihez ragaszkodom: a kézimunka jelenlétéhez, még akkor is, ha ez esetleg 5000 ember bevetését teszi szükségessé. Katalin termékeit többen is megpróbálták már utánozni, ő azonban csak mosolyog ezeken a próbálkozásokon.
– Egy termék életben tartásához elengedhetetlen az állandó kísérletezés, a fejlesztés, illetve a tapasztalat. Tíz éves munkám eredményét senki sem tudja felülmúlni – vélekedik a termékfejlesztő. Saját szabadalma lényegét így fogalmazza meg: „A Zsanna-manna a megfoghatatlan égi finomság, ami eddig fogalom volt az emberek számára. Ezt Bíró Kati megalkotta a földön, szívvel, lélekkel, kézzel és alázattal felnőve a termék minőségéhez”.
Bíró Katalin szeretné elérni, hogy portékáját hungarikummá nyilvánítsák. Sikerét mutatja az is, hogy a Cukrászszövetség annak ellenére felkérte a csatlakozásra, hogy a vállalkozó sosem tanulta a mesterséget.
– Zsanna-manna addig lógott a levegőben, ugyanis képtelenség volt a terméket a már létező kategóriák egyikébe is besorolni. Talán a gyümölcs- és magcukrászat kifejezés adja vissza a találmányom lényegét. A szövetségen belül már több versenyen részt vettem, eddigi legjobb eredményem egy bronzérem lett.
Bíró Katalin a kormány személyes felkérésére tavaly augusztus 20-án az árvízkárosultak javára felajánlotta egy óriástortája bevételét. Év végén az iszapkatasztrófa károsultjainak adományozott egy 70 kgos almát.
A Zsanna-manna már a cukrászati középiskolákban is tananyag, Bíró Katalin többször is tartott már a diákoknak előadást találmányáról. A fiatal és leendő cukrászok érdeklődéssel fogadják a terméket, mert hamar belátják, hogy az édesség olyan korlátokat tör át, melyekre eddig egyetlen szakmai felfedezés sem volt képes. A Szabadalmi Hivatalnál megtörtént levédés – amiért évente díjat kell fizetnie – leginkább a termék nevét védi hatékonyan, hiszen az összetételen végzett minimális változtatás is elegendő arra, hogy az elkövetőt ne lehessen felelősségre vonni.!
Az értékesítés buktatói
Miközben Bíró Katalinnál a vásárlók folyamatosan érdeklődnek, hol lehet kapni a Zsannamannát, nehéz elérni, hogy a szabadalom üzletekbe is bekerüljön. A kisvállalkozó viszonteladók 45–90 napra fizetnek, de nem feltétlenül jobb a helyzet a multiknál sem. Ahhoz, hogy a csemege pl. a Kinder tojáséhoz hasonló piaci pozíciót érjen el, szinte csodára van szükség.
Kijutva a nemzetközi piacra
A magyar üzletasszony találmányával járja a honi vásárokat, és ha lehetősége van rá, az országhatáron kívül is igyekszik a terméket bemutatni. Erdélyben már visszatérő vendégnek számít, mint ahogy Bukarestben is. Hollandia, Svájc, Belgium, Németország, Szlovákia, Csehország és Ausztria is megkóstolhatta már a készítményt.A külföldi utazások gyakran százezrekbe kerülnek, de a vállalkozó célja, hogy minél több országban megismertesse termékét.
Élettani hatások
A Zsanna-manna összetételéből adódóan kifejezetten egészséges, bár cukortartalma miatt nem nevezhető kimondottan fogyókúrás terméknek. A benne levő magvak elősegítik az emésztést, a gyümölcsöknek köszönhetően pedig kellő mennyiségű vitamint juttat szervezetünkbe.
Új termék megjelentetése januárban
Katalin sosem értette igazán, ha általánosan elfogadott a gyümölcsökből édességet készíteni, miért nem teszik ugyanezt zöldségekből. Több éves kísérletezés során kifejlesztette a répamarcipánt, melynek hamarosan elkezdi az árusítását is.
Radics Márk