Szabályok

A hagyományos autósportoktól az a fő eltérés, hogy nem egymás és a stopperóra ellen megy a küzdelem. Hasonló zsűrizést használnak, mint például a jégtáncban, tornában is. Az eredményt meghatározó négy szempont közül a kanyar kezdeténél mért sebesség a legobjektívebb, itt traffipax mutatja az értéket. Az összképbe a keresztbe menés pontossága, a gumi füstölése, a kanyarvétel energikussága és az egésznek a kisugárzása számít bele. A szög alatt azt értik, hogy a kocsi milyen szögben csúszik végig a kanyarban – ezt zsűrizik a bírák. Az ív alatt azt az ideális ívet értik, amin végig kell, elviekben, mennie az autónak, miközben egyenletesen, keresztben sodródva halad, korrigálás nélkül. Ha az autó követi ezt, akkor sok pontot kap a pilóta. A pálya azon részeit, ahol a pontozás folyik, bóják mutatják, ha ront, pl. megpördül az autó, akkor a vezető nulla pontot kap.

A leghosszabb egyfolytában driftelés rekordját a világ legelső épített versenypályáján (Brooklands, 1907) létesített vezetéstechnikai centrumban hajtotta végre Mauro Calo. A körpályán 2308 métert ment folyamatosan sodródva Mercedes-Benz C63 AMG típusú autójával. A rekord azért lett „csak” ennyi, mert a gumiabroncsot szó szerint elfüstölte a kocsiján.

A versenyek úgy zajlanak, hogy a kvalifikáció alapján 32 vagy 16 pilótát páronként összeállítanak, majd egyenes kiesési rendszerben folyik a megmérettetés. A párban végzett driftelést (tsuiso csata) a fent leírtak alapján értékelik, hozzá téve azt, hogy miként védekezik és támad a pilóta.

Sporteszközök

Értelemszerűen hátsókerék hajtású járművek jöhetnek szóba, de létezik összkerékhajtású kategória is. Kezdőknek a széria közeli járművek ajánlottak, a haladóbbak már komolyabban átalakított négykerekűekkel vívják a csatáikat. A legkomolyabb módosítást a futóművek igénylik, leginkább az első futómű, de a jobb súlyelosztás miatt a motor hátrább helyezése és sok más technikai trükk is található az autóépítők tarsolyában. Magyarországon a favorit típus a BMW hármas sorozata, legtöbbször V8-as motorral szerelve és jócskán átalakítva. Az öreg kontinens gyártmányai közül a Volvo régebbi hátsókerék hajtású példányai és a Mercedes-Benz különféle típusai a kapósak. Előfordulnak itthon is amerikai gyártmányok, amelyek természetesen a tengerentúlon igen kedveltek, pl. Ford Mustang, Dodge Viper vagy a Magazinunk 2012/5-ös számában már bemutatott Chevy Camaro. A tengerentúlon a Hyundai Genesis kupé verziója is nyerő gép. A sportág szülőhazájában a hazai típusok kedveltek, ezek a sokszor csak japán belpiacon árult autók (JDM), amelyek – gyakran szürke import útján – jobbkormányosságuk miatt átkerülnek az Egyesült Királyságba. A Toyotánál nemrég történt generációváltás, a legendás drift autó Corolla AE86 kapott utódot, a friss GT86 kétliteres, turbó nélküli motorjával és könnyűségével lesz menő. A világ legnagyobb autógyárának a régebbi választékából a Supra és néhány más japán belpiacos típus jöhet szóba. A Nissannál a 2012/6-os számunkban egekig magasztalt GT-R régebbi kivitelei az álló csillagok, amiknek léteztek hátsóhajtású verziói. Ezeken túl a 350Z, 370Z, a régi ZX sorozat, a 200SX a nyerő autó. A Mazda kínálatából a kezdőknél favorit az MX5, a nem hagyományos motorral szerelt RX7 a drifterek által kedvelt autó. A teljesítmény viszonylagos, a könnyű járgányok már 150– 200 lóerővel is kiválóan szerepelnek, az igazán nagyok között 500 lóerő fölötti teljesítménnyel lehet igazán jól pörgetni a hátsókereket. Az európai élmezőnyben azonban egyre gyakoribbak a 600–800 lóerős autók.