Kényelmes sportautók
Újra az élvonalban
A Maserati idén ünnepli egy évszázados születésnapját. A márka sportosságát olyan eredmények is tükrözik, mint az Indianapolisi 500 mérföldes versenyen aratott győzelem és az F1-es világbajnoki cím. Szerencsére napjainkban sem csak a régmúltból élnek, remek autókat készítenek ma is.
A Maserati történetének kezdeti időszakára is ki fogunk térni, de hogy a mai helyzetét meg lehessen érteni, elég 1993-ba visszamenni. Ez volt az az esztendő, amely a hányatott sorsú olasz márka pozitív változását hozta. Ekkor vásárolta meg a Fiat csoport a Maseratit, a biztos anyagi háttér felpörgette a fejlesztéseket, öt év múlva a kereskedésekbe került a nyolchengeres, dupla turbós motorral szerelt kétajtós sportkocsi, a 3200 GT és annak nyitott kivitele, a Spyder. A 370 lóerős autó megjelenése előtt, 1997 júliusában a Fiat csoporthoz tartozó Ferrari megvette a Maserati részvények 50%-át, két esztendő elmúltával pedig teljesen a Ferrari tulajdonába került a három testvér által alapított márka. Az igazi fellendülés innen számolható, ugyanis ekkor határozták meg pontosan a márka pozícióját, és világossá vált, hogy a Fiat csoporton belül sem a Ferrari és sem az Alfa Romeo eladásait nem veszélyezteti. A Ferrari, éves szinten hétezer körüli darabszámmal, az igazán sportosra hangolt autókat készíti, nincs a kínálatában négyajtós limuzin és más, „hagyományos” személykocsi. A Maserati megmaradt a sportosabb utcai autók vonalán, a hangsúly a jó menetteljesítmények mellett a luxusra helyeződött át. Az igen ambiciózus eladási tervek megvalósításához jó termékek és megfelelő piacok szükségesek. 2002-ben elkezdték újra forgalmazni az Egyesült Államokban a Maseratit, amely a márka legnagyobb piacává vált. A cél az, hogy 2016-ra az éves eladás 50 ezer legyen, ami felé jól haladnak, mert 2012-ben 6200 autót értékesítettek, 2013-ban pedig már 15 400 darabot.
Több filmben is szerepeltek a Maseratik, időnként „rosszfiúk” is jártak vele, például a Keresztapa harmadik részében és a Maffiózók sorozatban is a gengszterek autójaként tűnt fel a 3200 GT.
A kínálat
A Maserati jelenlegi választéka a következőképpen néz ki: a legrégebben forgalomba lévő modell a 2007-ben piacra került GranTurismo, amelyet 4,2 literes V8-as motor hajt, a 405 lóerős alapverziónál készül erősebb kivitelben is, a csúcsot a Sport jelenti, amelyet 4,7 literes, 460 lóerős motor hajt. A GranTurismonak létezik nyitott változata is, amely az egyik legszebb négyüléses nyitott autó. A következő generációt – a GranTurismo utódjául szánt Alfierit – tanulmányautó formájában már bemutatták a 2014-es Genfi Autószalonon.
A Quattroporte legújabb típusát a 2013-as Detroiti Autószalonon láthatta először a közönség. Aki valami egzotikus jelentést tulajdonít az autó nevének, annak csalódnia kell: a szó, négyajtóst jelent, mert ez a jármű egy négy ajtóval rendelkező limuzin. Versenytársai az Audi A8 és a BMW 7-es méretű luxusautók, ezeknél drágább és kifinomultabb, de nem tartalmaz annyi elektronikát, mint az űrhajó bonyolultságú Mercedes S osztály. Már gyártják összkerékhajtással és dízelmotorral is, ami javítja az eladási esélyeit. Az új Quattroporte is viszi felfelé az eladásokat, de az igazán komoly darabszámot a tavaly tavasszal bemutatott Ghibli fogja produkálni. Az újdonság a Mercedes E, BMW ötös sorozat, Audi A6 által fémjelzett prémium limuzinoktól vesz el vevőket. Ez a kocsi is készül hátsó- és összkerékhajtással, a háromliteres hathengeres motorja 330 lóerőt és 500 Nm-t teljesít, és 5,6 másodperc alatt gyorsul százra. Akinek ez nem elég, az választhatja a Ferrari által hangolt és Ferrariban is használt 410 lóerős, dupla turbós motort, amely már 550 Nm-rel szaggatja az aszfaltot. Ez a modell kereken 5 másodperc alatt gyorsul százra és 285 km/óra a végsebessége. Amit az európai piac nagyon igényelt, azt a Maseratihívők a legnagyobb szentségtörésnek tartják: a Ghibli is kaphatódízelmotorral… A kiváló hanggal rendelkező benzinmotorok mellé érkezett a hathengeres, dupla turbófeltöltős dízel, amely 275 lóereje mellett 600 Nm nyomatékot tud. A „fogyasztás bajnok” Maserati 6,3 másodperc alatt gyorsul százra.
Limitált szériák
Az olaszok évezredes kultúrája, kézművessége is benne van a Maseratiban, az autók kiváló formatervezés után kerülnek le a gyártósorról, és az alkalmazott anyagokban is eltérnek a konkurenciától, így különböztetik meg magukat a német, japán és az amerikai ellenfelektől. A másik eltérés, hogy a hazai cégek egymást támogatják, erősítik. Ilyen például a neve ellenére ízig-vérig olasz vállalat a Poltrone Frau. A 103 éves luxus bútorokat gyártó cégnek van egy speciálisan megmunkált, 21 lépésben előállított bőre (Pelle Frau), amivel beburkolták a Maseratik műszerfalát, üléseit, ajtóit. Hasonlóan pazar, limitált szériás autók készültek az Ermenegildo Zegna (öltöny) és a Fendi divatmárka együttműködésének eredményeképpen.
Sportolni jó
A Maserati sporttevékenysége manapság kimerül a GranTurismo sportkivitelén alapuló márka kupán, amin olyan hírességek is részt vettek, mint Patrick Dempsey színész. A Ferrari Enzón alapuló Maserati MC12 sportkocsival három egymás utáni esztendőben (2005–2007) megnyerték a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) sportautó szériáját. A sportolás a márka „vérében” van, mivel az alapítók első járműve egy versenyautó volt. A start Bolognában történt 1904. december elsején. A Maserati testvérek közül Alfieri, Ernesto és Ettore építette meg a kétliteres motorral szerelt versenyautót, amely volánja mögött Alfieri 1926-ban megnyerte a Targa Floriót. Olaszország egyik leghíresebb autóversenyén aratott győzelem beindította az üzletet, a Maserati készített négy-, hat-, nyolcés tizenhat hengeres versenyautót is. Az autógyártásból kimaradt testvérek Bindo és Mario, az utóbbi művészi hajlamait használták ki, és ő rajzolta meg Neptunnak, a tenger istenének szigonyát ábrázoló Maserati jelet, melynek ötletét a család barátja, Marquis Diego de Sterlich adta. Ez utalt a márka szülővárosára, Bolognára, közelebbről a Piazza Maggiora elnevezésű térre is.
A Maserati versenytechnika nemcsak aszfalton, hanem vízen is kipróbálásra került. Az 1930-as években a V16-os motorjukat építették be versenycsónakba, amit a híres motorcsónak világbajnok Count Theo Rossi hajtott. Később, a II. világború után a Maserati hat- és nyolchengeres motorjait építették be verseny motorcsónakokba, és a vezetőülésben ekkor saját mérnökük, Giulio Alfieri foglalt helyet, akinek eredeti foglalkozása hajózási mérnök volt.
Az 1930-as évek nagydíj versenyei a mai Formula–1-nekfeleltek meg, igaz, akkoriban leginkább a nemzetek küzdöttek egymás ellen, a legjobbak a németek voltak a Mercedes ezüstnyilakkal és az Audi elődjének tekinthető Auto Unionnal. Ezen csodautók legnagyobb ellenfele volt a Maserati. A kor krónikájához tartozik, hogy 1932-ben meghalt Alfieri, távozását követően Bindo csatlakozott a céghez és testvéreivel vitte tovább az anyagilag instabil lábakon álló vállalatot. Az első komoly változás a tulajdoni viszonyokban 1937-ben történt, Adolfo Orsi megvásárolta a gyárat, ekkor költöztek el Modenába, a mai székhelyükre. A versenyzést még mindig magas szinten művelték, a vörös autók eljutottak az Egyesült Államokba is, ahol 1939-ben és 1940-ben megnyerték a legendás oválpályás Indianapolisi 500 mérföldest. Érdekesség, hogy olasz márka se előtte, se utána nem diadalmaskodott a sok balesetről is elhíresült, rendkívül gyors pályán. Ezt a két győzelmet ma is hangoztatják az Egyesült Államokban, mert a tengerentúlon igen dicső tettnek számít győzni az Indy 500-on.
A II. világháború hasonló helyzetet teremtett a Maserátinál, mint a Porschénál. Ferdinand Porsche a VW Bogár mellett parancsnoki kocsit és más hadi célokra alkalmas járművet is tervezett, amit a szövetségesek nem néztek jó szemmel. A Maserati a versenyeken elért sikereit is felhasználta a náci propaganda népszerűsítésére, még egy 16 hengeres motorral hajtott autót is épített a diktátornak.
A háború után
A világégést követően még mindig a sport állt a középpontban, amikor is megérkezett a céghez Alberto Massimino, aki az Alfa Romeo és a Ferrari versenycsapatánál szerezte a mérnöki tapasztalatait. Az elkövetkező tíz évben ő tervezte a szigonyos versenyautókat, amelyek a Formula–1-ben és a sportkocsi versenyeken szerepeltek. Nem véletlenül ejtik ki nagy áhítattal mais nevét, mert az autók a szépségük mellett eredményesek is voltak. Összesen kilenc nagydíj győzelmet szerzett a Maserati 4CLT, a Maserati A6GCM és a Maserati 250F. A legsikeresebb a 250F volt, ezzel nyert világbajnoki címet a sportág első ötszörös világbajnoka, az argentin Juan-Manuel Fango (1957). A gyár 1957-ben hivatalosan kiszállt a versenyzésből, és csak privát csapatoknak adtak el autókat, motorokat. A döntés oka, hogy az 1957-es, ezer mérföldes (1600 km), közutakon rendezett Mille Miglián két halálos baleset is történt, amiben gyermekek is meghaltak.
A Maserati következő szokatlan modellje a Levante névre hallgató városi terepjáró lesz. A négykerékhajtású, enyhe terepen használható autó a Porsche Cayenne, BMW X5 nevekkel fémjelzett kategóriába lép.
A madárkalitka
Birdcage-nek, madárkalitkának becézték a hivatalosan Tipo 60/61 elnevezésű Maserati sportkocsikat, amelyet a sportautó versenyeken indítottak. A Giulio Alfieri által tervezett autónak több különlegessége is volt, az egyik, hogy a szépségük mellett nagyon alacsony volt a légellenállásuk. Az igazi meglepetés azonban a lemezek alatt található, ugyanis az autót négy tárcsafék lassította, kétliteres, 200 lóerős motor hajtotta. A fél tonna körüli tömeget úgy értek el, hogy kb. 200 darab vékony, króm-molibdén csőből készült vázat alkalmaztak, amiről a madárkalitka elnevezést is kapta. Mindezeken felül az autó igen jól vezethető volt, a kor legendás versenyzői Carroll Shelby és Sir Stirling Moss is nagy tisztelettel beszélt róla és a világ legjobb sportkocsijának nevezték. Összesen öt verzió készült belőle, a 2,9 literes, négyhengeres motorú, 250 lóerős 285 km/órás végsebességre volt képes és 600 kilót nyomott a mérlegen.
Hanyatló sportolás, hanyatló márka
A gyári csapat 1957-es visszavonulását követően a figyelem a pénzt nem termelő versenysportról az utcai autók felé terelődött, 1963-ban indult útjára a Quattroporte első generációja, amit 1969-ig gyártottak. A sportos limuzin akkoriban már 200 km/órás utazósebességre volt képes, és 4,1 literes 256 lóerős V8-as motor hajtotta. Az első generációból összesen 776 darab került legyártásra. Az 1968-as év nem csak a 295 lóerős és 255-öt menő sportverzió piacra dobásáról híresült el, hanem arról is, hogy a Citroën megvásárolta a Maseratit.
A Maserati MC12 a világ egyik legnagyobb haszonnal eladott szuper sportkocsija volt. A gazdaságos gyártásnál a Ferrari Enzo technikáját alkalmazták – az eredetitől eltérő karosszéria-borítást és belsőt kapott. Így a méregdrágán kifejlesztett Ferrari technikát újrahasznosították az 55 példányban készült, elővételben 600 ezer euróba került autón.
Elviekben jó volt az együttműködés, mert a két márka megosztotta egymással az erősségeit. A Citroëntől jött a szuper kényelmes hidraulikus rugózás, a Maserati pedig a kiváló motorjaival, sebességváltóival járult hozzá a különleges autókat készítő francia gyár autóihoz. A Citroën SM lett a közös munka gyümölcse, ám a gallok rossz pénzügyi helyzete a csőd felé vitte mindkét céget, a Citroën „sorsa” az lett, hogy a Peugeot megvette, míg az olasz ékkő nem kellett. 1975-ben Juan Manuel Fangio után, egy másik argentin jelent meg a színen, Alejandro de Tomaso hajdani autóversenyző, aki megvásárolta a Maseratit. Ekkor már a harmadik generációja futott a Quattroportének, és elkezdtek olcsóbb autókat gyártani (pl. Kyalami). De Tomaso személyes ismerőse volt Lee Iacocca, aki azokban az időkben a Chryslernél volt vezető pozícióban, ezért bérbe gyártották a Chrysler TC by Maserati modellt és résztulajdont is vásároltak az amerikaiak a Maseratiban. Ahhoz képest milyen múltja volt a gyárnak, ennek a korszaknak az autói voltak a legrosszabbak, a Maserati sportosnak látszó, átlagos négykerekűeket készített akkoriban. Ez a „fekete” korszak úgy ért véget, hogy 1993-ban a Fiat tulajdonosává vált a Maseratinak. A történet érdekessége, hogy a Fiat, a csődöt jelentett Chrysler csoportot is megvásárolta 2011-ben, és azóta ismét azonos tulajdonosi körben található mindkét autómárka.
Benedek Attila