A mozgás öröme
Az ember – különösen, ha nônek született – folyton keresi a módját annak, hogyan lehet fitt, csinos és egészséges, ám a különbözô tornákat gyakran kínzó önsanyargatásként éli meg. Általában én is azért viseltem el a kimerítő testgyakorlatokat, mert egész idő alatt a fenti cél lebegett lelki szemeim elôtt, ám boldogságot és megkönnyebbülést csak a foglalkozás végén éreztem, mert végre túl voltam rajta, s jó esetben megúsztam némi izomlázzal, húzódás és más sérülés nélkül.
De miért kell ennek így lennie? Hol marad az öröm, a mulatság? Ezeket a kérdéseket tette fel magának két amerikai aerobic oktató – Debbie és Carlos Rosas – a nyolcvanas évek elején. Közös gondolkodásuk nyomán született meg a Nia, amit röviden talán úgy lehet meghatározni, hogy egy táncos, holisztikus – azaz a teljességre törekvő – fitness és életmódirányzat.
A Nia azt célozza, hogy jól érezd magad a testedben, olyan módon mozogj, ami gyógyító számodra, és a saját egyéni mozgásvilágodat tudd felfedezni, megélni.
Annak érdekében, hogy többet tudjak meg erről a mozgásformáról, megkerestem Molnár Angi okleveles Nia-oktatót, aki Budapesten, két helyen, az Arany Buddha Alternatív Egészségközpontban és a Sziddhárta Terápiás Központban tart órákat.
– A Nia engem folyamatosan lelkesedéssel tölt el. Ez számomra egy önismereti út is, amelyben a mozgáson keresztül magamat fedezem fel – fogalmazta meg azt Angi, mit jelent számára ez a mozgásforma. Mint mondta, a Nia remek feszültség-levezető, energetizáló hatású, emellett javítja a testtartást, a koordinációt és a vérkeringést is.
Kilencféle mozgásformát ötvöz. Háromféle táncot, a Duncan Dance-t (Isadora Duncan volt az a balett-táncosnő a 19–20. század fordulóján, akit a modern táncművészet megteremtőjének tekintenek. Arról vált ismertté, hogy levette a cipőjét és mezítláb táncolt.), továbbá a modern és a jazz táncot. Három harcművészetet: a koreai eredetű taekwondót, a japán aikidót és a kínai taichit. A gyógyító technikák közül pedig a jógát, az Alexander- és a Feldenkraismódszert. A Niában tehát ötvöződnek a keleti és a nyugati technikák.
Magának a „Nia” szónak a jelentése az idők alatt már többször változott. Először „Non-Impact Aerobics”-nak, majd később „Neuromuscular Integrative Action”-nek nevezték angolul a mozaikszót. Az utóbbi időben egyre közkedveltebb lett azonban a „Now I am”, azaz „Most vagyok” jelentés, mert gyakorlói szerint ez jobban kifejezi a Nia lényegét.
Oktatói övek, tanfolyamok – kényszer és elvárások nélkül
Először is a legfontosabb, hogy a Niában nincs teljesítménykényszer, mindenki a maga tempójában fejlődik, és maga döntheti el, hogy csak önfejlesztésre használja, azaz csak a maga kedvére végzi a gyakorlatokat a képzés elvégzése után, vagy tanítani is akarja azokat másoknak.
Az órák anyagait Debbie és Carlos Rosas állítja össze. Carlos a hírek szerint nyugdíjba készül, így történhetett meg az, hogy nemrég megszületett az első olyan óra anyag, amelyet már nem ők ketten, hanem Debbie és három tapasztalt amerikai Niaoktató állított össze.
Ezeket a rutinokat kapják meg a magyar Nia oktatók is és adják tovább tanítványaiknak.
Az első szintet, azaz a fehérövet megszerzők már oktathatnak. A fehéröv a fizikai szintről és a Nia filozófiáról, életérzésről szól. Lehetőséget teremt, hogy a képzés elvégzése után az oktató elmélyülhessen a Niában, felhasználva saját megtapasztalását és a Nia központ által nyújtott folyamatos továbbképzést, támogatást. Senkit sem köteleznek arra, hogy idővel magasabb szintre továbblépjen, rábízzák, mire és mikor van igénye, lehetősége.
Érdekesség, hogy 2010. szeptemberében volt először Magyarországon fehéröves képzés. Addig Ausztria volt a legközelebbi ország, ahol Nia-tanfolyamot rendeztek. Tavaly szeptemberig hazánkban összesen nyolc Nia-oktató volt, a magyarországi tanfolyamnak köszönhetően viszont a számuk 25-re emelkedett, s köztük már nemcsak fővárosiak, hanem vidékiek is vannak.
A zöldöves tanfolyam az első képzés elmélyítéséről szól. Nem kötelező, ezt ki lehet hagyni, azoknak szánják, akik úgy érzik, további segítségre van szükségük ahhoz, hogy elkezdhessenek tanítani.
A kéköves képzésen elsősorban a kommunikációra, azaz a testbeszédre, a gondolatoknak és az érzéseknek a mozgással való kifejezésére koncentrálnak.
A barnaöves tanfolyamon főként az energiák érzékelésére helyezik a hangsúlyt.
Végül a legfelső szint, a feketeöves tréning arra bíztat, hogy nyisd meg magad a határtalan kreativitásnak, elengedve és felhasználva mindent, amit addig tanultál.
Molnár Angi mesélt arról is, miként került kapcsolatba a Niával. Elmondta, hogy egész életében szerette a táncokat, sokfajtát ki is próbált, de szívéhez legközelebb a szabad tánc állt. Később jógázni is elkezdett. Jóga-oktatója ajánlására ment el egy Nia-órára, ahol az első alkalommal beleszeretett ebbe a mozgásformába. Akkor még meg sem fordult a fejében, hogy egyszer ő maga fogja tanítani ezeket a mozdulatokat, ezt a sors hozta így. Egy évre ugyanis Angliába költözött, ám az új környezetben erős honvágy gyötörte. Akkor arra gondolt, hogy a Nia segítene leküzdeni a szorongásait, ám a környéken nem volt egyetlen Nia-oktató sem. Egyszer csak tudomást szerzett róla, hogy a szomszédos megyében tanfolyamot tart az amerikai Nia-közösség egyik meghatározó személyisége, Helen Terry feketeöves tréner. Fogta hát a megtakarított pénzét, odautazott és elvégezte a tanfolyamot. A fehérövvel hazatérve korábbi Nia-oktatója, Hriczu Andrea segítségével és támogatásával kezdett el órákat tartani 2008 októberétől.
Olyan, mint a csokoládé
Ahogy Molnár Angi mondja, a Nia olyan, mint a csoki, kóstold meg… Ezért azt ajánlotta nekem, próbáljam ki, vegyek részt az egyik foglalkozásán. Hát megtettem.
A kellemes, otthonos hangulatú, kis teremben körülbelül egy tucatnyi lány, asszony gyűlt össze, a huszonévesektől egészen a nyugdíjas korosztályig. Furcsamód, a férfiakat hazánkban annyira nem vonzza ez a mozgásforma, noha az erősebbik nemnek sem válna kárára – mondják azok, akik gyakorolják, ráadásul örülnének is a társaságuknak. A Niafoglalkozások közösséggé kovácsolják az oda járókat, alkalmat teremtenek arra is, hogy az új ismerősök között barátságok szövődjenek.
A foglalkozásra mindenki leveszi a cipőjét, mezítláb vagy zokniban, esetleg balettcipőben van. Nincs kötelezően előírt viselet, a lényeg, hogy kényelmes ruhában legyünk.
A másfél órás foglalkozás egy kis légzőgyakorlattal kezdődik. A ritmusos, modern zenére írt koreográfiát nem túlzottan nehéz követni, és mindenki olyan intenzitással végezheti, amilyenhez éppen kedve van. Nem nézik ki az embert, ha teljes erőbedobással, kézzel, lábbal „tombolja ki” magát, és akkor sem, ha csak „lötyög” a zenére. A rutinban gyors és lassú részek váltakoznak, ez utóbbiakban van ideje az embernek kicsit pihennie, rendbe szednie a légzését, és új erőre kapnia, mire ismét egy energikusabb rész következik. Ezáltal kevésbé megerőltető és fárasztó a mozgás, bár be kell ismernem, az óra végére azért rendesen megizzasztott. A tánclépések és a harcművészeti elemek – ütések, rúgások – kombinációja nekem változatossá és vidámmá tették a foglalkozást, könnyedséget és felszabadultságot éreztem, valóban jól esett mozogni. Tetszett, hogy nem végig sorokban állva, egy helyben mozogtuk, hanem időnként oldalra, körbe, majd kedvünk szerint összevissza mentünk. Ami ezt a szabadságérzetet még inkább fokozta, hogy a körülbelül egy órás rutin után 10 percnyi szabad tánc következett, amikor valóban mindenki azt csinált, amihez kedve volt. Ezután egy kis gerincmozgatás és nyújtás következett, a végét pedig pár percnyi relaxálás, meditálás követte háton fekve, ami segít egy kicsit lenyugodni és ellazulni.
Bár érzelmileg annyira nem tudtam magamat elengedni, mert végig az járt az eszemben, hogy újságcikket kell írnom az itt tapasztaltakból, mégis kaptam valami pluszt azonban a foglalkozástól: átgondolva, milyen mozdulatokat esett nehezemre megcsinálni, rájöttem, hol vannak most a gyenge pontjaim, vagyis új információkat szereztem a testem működéséről és jelenlegi állapotáról.
Nyitottnak lenni
Az óra után alkalmam nyílt arra, hogy elbeszélgessek a csoport néhány tagjával. Mindegyikük arról számolt be, hogy rögtön megszeretette a Niát, amint kipróbálta. Antal Andrea – aki tavaly szeptember óta már szintén fehéröves oktató – elmondta, hogy egy nyílt napon ismerkedett meg a Niával, és azonnal elhatározta, hogy ő erre járni fog. Neki például az összpontosításban és a koordinációs problémáiban segített, addig ugyanis alig tudott megállni egy lábon.
Általánosságban elmondták, hogy új energiával tölti fel őket, erőt kapnak a mindennapokhoz, visszaadja az életkedvüket és az önbizalmukat. Volt, aki megjegyezte, hogy ő, amióta Nia-órákra jár, a férfiakra is más szemmel néz, mert felszabadultabban éli meg a nőiességét.
A Nia alapelve: táncold, amit érzékelsz. Legfőbb tanítása: az életet az érzékelésen keresztül éld.
A Nia ugyanakkor komoly érzelmi hullámokat is gerjeszthet, nem egy gyakorló élte át azt, hogy sírásban tört ki a foglalkozás után. Felszínre hozta az elnyomott fájdalmakat, szorongásokat, de éppen ezzel segített is nekik megszabadulni tőlük, vagyis utána megkönnyebbültek.
Egy tanítvány elmondta nekem, érzelmileg olyan mélyponton volt, hogy már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, amikor egy barátnője felhívta a figyelmét a Niára.
– Számomra ez nem pusztán fizikálisan egy tánc, hanem a lélek tánca, ami egy csomó mindent felhozott a mélyből. Az első alkalommal negyed órán át zokogtam, utána viszont olyan felszabadult érzés fogott el, mint amilyen még sohasem. Megértettem és megbocsátottam azoknak, akikről azt gondoltam, hogy ártottak nekem. Azóta nagyon jól érzem magam – mondta.
Molnár Angi azt emelte ki, hogy a Nia tanítása rendszerességet hozott az életébe, hiszen mivel ő tartja az órákat, nem teheti meg, hogy hol jár, hol nem. Sokat fejlődött a személyisége is, sok mindent felfedezett, megértett önmagában, segített neki leküzdeni a komplexusait. Eleinte nem volt könnyű kiállnia az emberek elé, de már nem érzi feszélyezve magát, amikor az órákat tartja.
– Rengeteg feszültséget el tudok engedni, rengeteg érzelmet meg tudok élni, nekem nagyon sokat ad a csoport, akikkel együtt vagyok, és az, amit mi együtt teremtünk – mondta, majd hozzátette: – Ezek a foglalkozások lehetőséget teremtenek arra is, hogy ebben a másfél órában magammal törődjek, és teljesen kizárjam a külvilágot. Egy dologban valamennyien egyetértettek: nyitottnak kell lenni az új dolgokra, mert sokan a gátlásaik, az előítéleteik miatt nem merik kipróbálni ezt a fajta mozgásformát. Ám ha valakinek sikerül összeszednie a bátorságát, és elmegy egy Nia-foglalkozásra, könnyen előfordulhat, hogy rádöbben, mennyire is könnyen megnyílik és elengedi magát az erre inspiráló környezetben.
Kovács Andrea