Észak és Dél helyet cserél
Elkezdődött a pólusváltás a Földön
A tudósok többsége ma úgy véli, hogy bolygónkon küszöbön áll egy újabb pólusváltás, vagyis beindult az a folyamat, amelynek végén helyet cserél egymással a Föld északi és déli mágneses pólusa.
Ennek a következtetésnek két dolog szolgál alapul: egyrészt régen volt az utolsó váltás, tehát már igen időszerű, másrészt pedig abból − ami még biztosabban utal a bekövetkeztére −, hogy a mágneses tér, amely a káros kozmikus sugaraktól védi a bolygónkat, az utóbbi két évtizedben erőteljesen és folyamatosan gyengül. Ma senki sem tudja azonban, miként is megy végbe egy pólusváltás, mennyi ideig tart, milyen hatással lesz a civilizációnkra, egyáltalán, túléli-e az emberi faj, s ha igen, mekkora veszteségekkel.
Kaotikus folyamat
A legutóbbi, ún. Brunhes–Matuyama pólusváltás körülbelül 720−750 ezer évvel ezelőtt történt. Noha akkor már az ember jelen volt a Földön, mostani tudásunk szerint akkor még nem végzett megfigyeléseket, így ma senki sem tudja megmondani, hogyan is zajlik le ez a folyamat – mondta lapunknak Lőrincz Henrik, a TIT Budapesti Planetárium csillagásza.
Azt, hogy pólusváltások időről időre bekövetkeznek a Föld történelmében, onnan tudjuk, hogy a vulkánokból kitört, majd megszilárdult lávás kőzetek megőrizték a mágneses teret, vagyis azt az irányt, amerre az északi és a déli pólus volt a láva feltörésekor. E kőzeteknek a vizsgálatával derítették ki, hogy két pólusváltás között átlagosan 250 ezer év telik el. Mint a csillagász hangsúlyozta, fontos, hogy ez csupán egy átlagos időtartam, mivel igen kaotikus folyamat. Előfordult ugyanis, hogy két pólusváltás között több mint egy millió év telt el, és az is, hogy mindössze néhány tízezer év. Ez pedig azt mutatja, hogy a pólusváltások nem szabályos időközönként, hanem meglehetősen rendszertelenül következnek be a Földön.
Teljes a bizonytalanság a szakemberek körében abban a tekintetben is, hogy ez a folyamat pontosan mennyi idő alatt zajlik le. Egyes vélemények szerint több száz, akár ezer évig is eltarthat, míg mások úgy vélik, hogy hirtelen, mindössze néhány év alatt megy végbe.
A pólusváltással kapcsolatosan sokan tévesen azt gondolják, hogy a Föld keresztülfordul a tengelyén. Szó sincs ilyesmiről − mint mondta −, a Föld nem fordul ki a sarkaiból, csak a mágneses polaritás fordul meg, azaz az iránytűk az ellenkező irányba fogják mutatni Északot és Délt.
A kevéssé ismert mágneses tér
A mágneses tér egy olyan védőpajzs a Föld körül, ami óvja a bolygó élővilágát a szöveteket károsító, rákos sejtburjánzást okozó, nagyenergiájú sugárzásoktól, amelynek forrása elsősorban a Nap, de káros sugarak a távoli csillagközi térből is érkeznek a Föld felé. Ezt a mágneses teret a földköpenyben lévő folyékony lávaanyag gerjeszti, amelyben vas és nikkel van, amik jó vezetők. A folyékony anyag folyamatos, globális mozgásban van. Ennek örvénylése elektromos áramot kelt, ami pedig mágneses mezőt gerjeszt. Ezt nevezik mágneses dinamónak. Az áramlások nagyon bonyolult rendszerek, nagyjából a Föld forgásával megegyezően haladnak, de ezek tulajdonságairól még igen kevés információval rendelkeznek a tudósok.
A kutatók a Föld felszínén és bolygónk közvetlen kozmikus környezetében mérik a keletkező mágneses teret, és ebből következtetnek az áramlások képeire, mivel jelenleg még nincs olyan eszköz, amely a földkéregben folyó lávát képes lenne elérni. Ma körülbelül 12 kilométeres mélységbe tudnak lefúrni, miközben az olvadt köpeny 600−700 kilométer mélyen kezdődik.
− Ha a Földet egy almához hasonlítjuk, akkor ez azt jelenti, hogy még a héján sem fúrtunk át − jegyezte meg Lőrincz Henrik.
A Napnak és más bolygóknak is van mágneses tere, amelyek a földihez hasonlóan keletkeznek. A Jupiter köpenyében viszont nem vas és nikkel, hanem fémes szerkezetű, folyékony hidrogén funkcionál vezetőként, és az áramlik.
A szakértő cáfolta azt az elterjedt hiedelmet, miszerint a Mars egy pólusváltás következtében hűlt ki. Elmondta, a Mars fele akkora, mint a Föld, emiatt nem volt elegendő a bolygó belső hője, ez pedig szükségszerűen vezetett a kihűléséhez és mágneses tere megszűnéséhez. Ugyanez történt Naprendszerünkben a Merkúrral is. Attól nem kell tartani azonban, hogy a Föld magja kihűl. Amíg a Nap létezik, addig nem kell aggódni, annak pedig még több milliárd évig nem jár le az életkora.
A Föld mágneses mezeje az utóbbi időben jelentősen meggyengült. Műholdak kimutatták, hogy a húsz évvel ezelőtti mérésekhez képes mára mintegy 10 százalékkal gyengült amágneses tér, míg korábban, a huszadik század első felében alig változott, lényegében stagnált. A tudósok éppen ebben látják igazolódni azt, hogy hamarosan pólusváltás fog bekövetkezni. Van ugyanakkor néhány szakember, aki cáfolja ezt, mondván, hogy ez nem feltétlenül egy pólusváltás előjele, hiszen előfordult, hogy a mágneses tér pólusváltás nélkül is gyengült, vagy éppen erősödött.
Az utóbbi időben megfigyelték azonban azt is, hogy a mágneses pólusok komoly mértékben elmozdultak a helyükből. A hatvanas-hetvenes években az északi mágneses pólus Észak-Amerika térségében volt, ma pedig már Szibériához jár közel. Az utóbbi 40−50 évben felgyorsult a pólusok mozgása, az északi évente körülbelül 15 kilométert tesz meg. A két ellentétes, azaz a déli és az északi pólus ugyanakkor nem szinkronban mozog, így nem pontosan egymással szemben helyezkednek el.
Nincs olyan kőzetsorozat, amely egy pólusváltás folyamatát mutatná. Ehhez egy vulkánnak a pólusváltás kezdetén kellett volna kitörnie, majd több száz, ezer éven át legalább tízévente egyszer, ilyen azonban nincs a Földön.
Optimista és pesszimista előrejelzések
Az, hogy melyik pólust nevezzük Északnak vagy Délnek végül is megegyezés kérdése. Az igazi veszélyt nem maga a pólusok felcserélődése, hanem az jelenti, hogy ezzel együtt a Föld mágneses védőpajzsa folyamatosan gyengül. Egyes előrejelzések szerint átmenetileg akár teljesen meg is szűnhet, majd lassanként újraépül, amikor már az új helyükön stabilizálódnak a pólusok. Ám igen lényeges kérdés az is, hogy mennyi ideig lesz a földi élővilág kitéve a káros kozmikus sugarak ártalmainak.
Az optimista verziók szerint a mágneses tér alig-alig fog gyengülni, és szinte észre sem vesszük. Ha viszont a legpesszimistább előrejelzések válnak valóra, azaz huzamosabb időre − akár néhány évtizedre − megszűnik a védőpajzs, az élet minden formája eltűnhet bolygónk felszínéről.
Lőrincz Henrik csekélynek tartja ennek a valószínűségét, szerinte némi maradvány mágneses tér bizonyosan lesz az egész folyamat alatt. A korábbi pólusváltozások sem tüntették el az életet a Földről, ezért nem tartja valószínűnek, hogy a mostani ilyen következménnyel járna. A legutóbbi pólusváltásnál, mint már említettük, már volt emberi élet a Földön. Nyilván többen meghaltak a kozmikus sugarak okozta betegségektől, de ettől nem pusztult ki teljesen az emberi faj. Nem kizárt, hogy a most elkövetkező pólusváltás alatt is jelentősen megnövekszik a rákos megbetegedések száma.
Ugyanakkor abban biztos, hogy komoly bajokat fog okozni, ha az emberiség nem lesz képes kellően felkészülni rá. AFöld belső hője megmarad, a mágneses tere is, viszont az átmenet „rázós” lesz. Elsősorban amiatt veszélyes most egy pólusváltás, mert legjobban a mai kor embere van kiszolgáltatva a kozmikus környezetnek.
− A 21. században tulajdonképpen egy űrkorszakot élünk. A televízió, a mobiltelefon, az internet, a GPS mind-mind a műholdakon keresztül működik, ezáltal erősen ki vagyunk szolgáltatva a műholdaknak, amelyek viszont a mágneses erőtér gyengülése miatt tönkremehetnek. A műholdak nem véletlenül vannak a mágneses védőpajzson belül − mondta.
Hangsúlyozta, hogy ennek olyan globális hatásai lesznek, amelyeket most még fel sem tudunk igazából fogni. Ez valóban az egész Földet érinteni fogja. Civilizációnk technikailag most még közel sincs olyan szinten, hogy képes lenne egy ilyen, az egész Föld bolygóra kiterjedő gonddal megküzdeni. Mint mondta, valódi globális katasztrófa lenne, ha egy pillanat alatt az összes műhold hirtelen leállna. Igaz, hogy az emberekkel fizikálisan nem történne semmi, de a teljes kommunikáció megszűnne.
Egy biztos, ha tovább gyengül a védőpajzs – márpedig a jelek erre mutatnak –, annak biztosan lesz hatása civilizációnkra. A hatása pedig attól függ majd, hogy mennyire gyengül meg, és milyen hosszú időre.
A műholdakkal kapcsolatos problémára még a legoptimistább előrejelzések is felhívják a figyelmet. Ez esetben az a nagy kérdés, hogy a mágneses tér gyengülése milyen gyorsan történik. A csillagász szerint az lenne a jó, ha ez a folyamat szép lassan menne végbe, mert akkor az emberiség képes lesz alkalmazkodni hozzá. Szerinte valószínűbb, hogy ez így is lesz, és amennyiben ez eltart, legalább egy-kétszáz évig, az elegendő idő lesz arra, hogy olyan műholdakat fejlesszenek ki, amelyek ellenállnak a kozmikus sugarak káros hatásainak.
Megjegyezte, hogy a reptereken már több éve okoz kisebb kellemetlenséget a pólusok vándorlása. A kifutópályákat ugyanis az észak–déli irányhoz állítják be, mivel a repülők a mágneses tér alapján tájékozódnak. A kifutókat az alapján számozzák, hogy mekkora fokos szöget zár be a tengellyel. Az egyes pálya tíz fokot zár be, s így − tízfokonként – 36 pályát számoznak meg. Az utóbbi időben viszont, már épp az észak–déli tengely jelentős elmozdulása miatt, néhány évente át kell festeni a kifutók számozását.
A kutatások az utóbbi tíz évben intenzíven folynak ezen a területen, hiszen csak nemrég derült ki, hogy a mágneses tér rohamosan gyengül, és ez súlyos problémákat okozhat. Ma már a NASA is komolyan foglalkozik a kérdéssel, és egyre- másra küldik fel a műholdakat, amelyek feladata a Föld mágneses terének mérése. Lőrincz Henrik szerint az elmúlt években elindított műholdak ontani fogják azokat az adatokat, amelyeknek ma még a kutatók hiányában vannak, s ennek köszönhetően néhány éven belül jelentős eredmények lesznek, a szakemberek sokkal többet fognak tudni, így sok kérdésre választ kapunk.
Fontos a Nap vizsgálata is. A Nap esetében a pólusváltás folyamata hasonló a földihez, ráadásul rendkívül szabályos, 7−15 évente zajlik le. A Nap viszont egy gázgömb, „egyszerűbb” szerkezetû égitest, mint a Föld, ám számunkra még ez is rendkívül összetett.
− Ám akármennyit is fogunk tudni, minden elmélet dacára sem jósolhatunk. A földrengéseket sem lehet előre jelezni, de még az időjárás-előrejelzések is minden tudásunk ellenére pontatlanok, mert kis változások is később nagyobb hatásokat eredményezhetnek. Pontosan nem lehet megmondani, hogy a jövő hónapban milyen idő lesz, csak azt, hogy nagyjából milyen lesz. Az elkövetkező időben sokkal jobban fogjuk érteni a Föld mágneses terét, és így a pólusváltások lefolyását is, de annak kaotikus jellege miatt mindig marad majd egy bizonytalanság, egyfajta elvi határozatlanság − jelentette ki Lőrincz Henrik.
Jó hír azonban, hogy a pólusok elmozdulása miatt a jövőben alacsonyabb szélességen is látható lesz a sarki fény, s ezt a szép látványosságot nem csak a fagyos sarkvidéken lehet majd csodálni.
Kovács Andrea