Zala megyéből származik Magyarország legtöbb fenyőfája
Decemberben kiürülnek a községek
December első-második hetében országszerte megjelennek a közterületeken és piacokon a fenyőárusok. A fát ugyan sokan csak az utolsó napon, december 24-én vásárolják meg, de nézelődni már hamarabb elkezdenek. A fenyôfatermesztők munkája nem korlátozódik Krisztus születésének ünnepe előtti alig egy hónapra, hanem egész évben komoly elfoglaltsággal jár. A haszon nem akkora, hogy meg lehetne belőle gazdagodni, de Zala megyében az is nagy szó, hogy legalább a napi kiadásokat fedezi.
Aki még nem látta Zala megyét, ne kívánkozzon külföldre – vallják az ott élők. Úgy vélik, a magyar határokon belül is bőven akad megismerni való, és amíg valaki nem ismerte meg saját országa szépségeit, feleslegesen utazik messzebbre. A környéken minden megtalálható, amire egy kikapcsolódni vágyónak szüksége lehet: luxusszálloda, élményfürdő, illetve festői szépségű, erdővel borított hegyoldal.
A fenyőtermesztők a tiszta levegőn élik le életüket. Ez kárpótolja ôket a kemény fizikai munkáért.
Itt található Liszó, Nemespátró és Surd is, néhány szomszédos község, mely hazánkat ellátja karácsonyfával. Minden év decemberében szinte teljesen kiürülnek ezek a települések, hiszen a család felnőtt tagjai felutaznak a nagyvárosokba árulni. A gyerekekre a nagyszülők vigyáznak. A hetekre magukra hagyott házakra pedig az otthon maradt idősebb szomszédok tekintenek rá, nehogy idegenek surranjanak be némi pénzért vagy egyéb értéktárgyakért.
A községek címerének középpontjában szintén fenyő látható. Minden a surdi illetőségű Zichy Ödön grófnak, illetve annak főkertészének köszönhető, aki elsőnek létesített csemetekertet. Egész Európában gyűjtötte a magokat, az első világháborút követő fogságból, a kabátja bélésében hozott fenyőmagvakat a Kaukázusból. Itthon elültette és kiderült, hogy az itteni agyagos talaj kiválóan alkalmas a temesztésre is. A főerdész nevét azóta is imáikba foglalják a surdi családok. Az itt élők 90 százaléka kizárólag a fenyőfából él. A fenyőfát valójában egész évben vásárolják az ország és a kontinens különböző részeiről érkező felvásárlók és magánszemélyek, de az említésre méltó roham csak a karácsonyt megelőző hónap végén kezdődik. Máskor inkább a koszorúkötők jelentkeznek, és ők kevesebbet is fizetnek.
A fenyő magja régi és modern ínyencek kedvelt tápláléka. Főleg salátákhoz és vadételekhez fogyasztják.
Egész éves elfoglaltság
Kanász János, Surd polgármestere maga is foglalkozik fenyőfatermesztéssel. Bár sok laikus azt gondolja, hogy ez a hivatás nem jár sok munkával, az igazság éppen ennek az ellenkezője. Aki minőségi árut szeretne eladni, annak az esztendő valamennyi hónapjában el kell végezni az esedékes tennivalókat.
Az első lépés értelemszerűen az ültetés. A tobozból kipergetett magokat a fagyok elmúlásakor, rendszerint márciusban, puha földdel megtöltött cserépben vetik el. Kiültetni csak a csemete három éves korában érdemes. Addig is folyamatos felügyeletet, gyomlálást, tápszerezést igényel. Akadnak vállalkozók, akik kifejezetten erre szakosodtak, és más gazdáknak is eladják a csemetéket. Amikor elérkezett az ideje, a földterületet szántással és trágyázással kell előkészíteni. Bármilyen hihetetlenül hangzik, permetezni a fenyőfákat is szükséges, mivel egyetlen beteg fa egy egész ültetvényt megfertőzhet. A kitelepítést követően a lucfenyő 4−5 éven belül már eléri a másfél méteres magasságot, a normand viszont csak 7−8 esztendő alatt nő meg ekkorára. Amíg a fa a földben áll, törődést kíván. Tavasztól nyárig permetezni kell, miközben a gyomirtót sem szabad tőle sajnálni. A madarak távoltartása is fontos, mert ha a csúcsrügyeket eltapossák, az minőségi romláshoz vezet. Az ültetvényeken sok helyen látni ruhába öltöztetett szalmabábúkat.
A karácsonyi munkálatok november közepén-végén kezdődnek. Sokan nem csak Magyarországon értékesítik a fát. A külföldre szánt példányokat a célba érés érdekében már ilyenkor ki kell vágni. Ehhez a munkához leginkább láncfűrészt használnak.
A másfél-kétméteres példányokhoz elég egy ember, a nagyobbak kidöntése már komolyabb szakértelmet igényel. A figyelmetlenség balesetveszéllyel jár. A fa dőlési irányát ékekkel befolyásolják. A földlabdás fa kiásása sem könnyű tevékenység. A normand fenyő mélyre ágazó szívgyökere igen vastag, ezért kifejezetten nagy gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy az emelőásóval át is tudják azt vágni. Az életben maradáshoz elég egy kicsinyke gyökér is, ami kiültetéskor újrafejlődik.
A tehetősebb, több hektáron tevékenykedő gazdák napszámosokat fogadnak. A földművelők örülnek ennek a munkalehetőségnek, hiszen ilyenkor saját területükön nincs tennivaló, traktorjaikkal és gépeikkel segítenek a fák felpakolásában.
A gyökeres fenyőfát csupán átlagosan ezer forinttal adják drágábban, viszont egy életen át örömünkre szolgálhat.
Mire elegendô a fenyőfa eladásából megkeresett pénz?
Kanász János rávilágít: az itteniek eleinte kényszerből kezdtek a fenyővel foglalkozni.
− A település közelében régóta kevés a munkalehetőség, a helyieknek ezért megoldást kellett találniuk a problémára. A fenyőfából jól ugyan kevesen élnek, de a családok legalább képesek fenntartani magukat – magyarázza a polgármester. A mai világban nagy szó már ez is, hogy a családok fizetni tudják a számláikat és étel is kerül az asztalukra. Néhányan még bejárnak dolgozni Nagykanizsára, bár ott is egyre magasabb a munkanélküliség.
Főleg az idősebb őstermelők azok, akik csak kereskedőknek adják el fájukat, természetesen olcsóbban, a fiatalabbak szívesebben árulják közvetlenül a végvásárlóknak. Alapos megfontolást igényel, hogy ki-ki melyik értékesítési mód mellett döntsön, hiszen mindkettőnek van előnye és hátránya.
Budapesten egy 20 négyzetméteres területért már háromnégyszázezer forintot is elkérnek a piacok vagy kerületi önkormányzatok.
A normand fenyő méteréért átlagosan 2500 forintot kérnek az árusok, az ezüstfenyő ennél valamivel olcsóbb, ám a lucfenyő nem ér többet 800−1000 forintnál.
Jobb években az árusok nagy haszonnal zárnak, bár a megmaradt fát nem hagyhatják a területen, az elszállításért és a bedarálásért fizetniük kell.
Pedig a megmaradtaknak is van értéke, amely Magyarországon rejtélyes okokból nem a termesztőkhöz kerül. Németországban a gazdák maguk értékesíthetik a maradékot is. A darálékból arrafelé fűtőanyag, gyanta, esetleg illatszer készül, de már azt is felismerték, hogy a fagyos, csúszós utak szórására is alkalmas a környezetszennyező, és a járókelők cipőjét, illetve az autók alvázát is károsító só helyett.
Kanász úr mindezek ellenére őszintén biztatja azokat, akik kedvet éreznek arra, hogy fenyőzni kezdjenek. Ha teljesen üres telken látnak hozzá a gazdálkodáshoz, az első néhány esztendőben mindenképpen más bevételi forrásra lesz szükségük. Például dolgozhatnak a módosabb gazdáknál, így legalább kitanulhatják a mesterséget.
Karácsonyfára lehetőleg ne tegyünk gyertyát, csillagszórót! A legtöbb karácsonyi tűzeset ezek miatt történik.
Miért éppen a fenyőfa?
Egy keresztény legenda szerint midőn az ifjú Jézus éppen bujdosni kényszerült üldözői elől, egy fenyő takarásában talált menedékre, az Úr pedig hálája jeleként megáldotta a fát. Attól kezdve a növényfaj majd minden példánya örökzöld, vagyis még akkor sem hullajtja el leveleit, amikor minden más fa kopasz. Bár nyilvánvaló, hogy a fenyő nem csupán kétezer éve bír eme előnyös tulajdonsággal, a népi hiedelem mit sem veszít szépségéből és erejéből.
A karácsonyfa-állítás szokása Skandináviából származik. Európában német közvetítéssel terjedt el, de hagyománnyá vált Amerikában is. Angliában sok család nem visz fenyőt a lakásába, helyette fagyöngyfűzért erősít a falra vagy a mennyezetre.
A feljegyzések szerint az első magyar karácsonyfát Podmaniczky Frigyes édesanyja állította, sőt egyszerre ötöt is, mert öten voltak gyerekek a családban. A természetvédők régóta szorgalmazzák, hogy a vásárlók a gyökeres fenyőket válasszák, hiszen azok az ünnepek után (természetesen csak tavasszal) kiültethetőek a szabadba. Ez a lehetőség leginkább a kertes házzal rendelkező családokat érdekli. A fa megmaradásához elengedhetetlen, hogy a meleg lakásból ne azonnal vigyék ki a hidegbe, mert a radikális hőmérsékletváltozás a növény pusztulásához vezethet. Célszerű tehát a lebontott karácsonyfát először csak a folyosóra vagy más hűvösebb helyre vinni. Egyes nagyobb virágkertészetnél pár éve olyan akciót vezettek be, hogy a kivágott fenyőt az ünnepek után visszaveszik, és az áráért virág választható náluk.
A hagyományok is változnak. Legalábbis akadnak, akik kifejezetten szeretnek azokon újítani. Bár még széles körben nem terjedt el a szokás, mégis előfordul, hogy fenyő helyett tuját díszítenek fel a család nappalijában.
Támogatás nélkül
Miközben a mezőgazdasági dolgozók többféle állami támogatást is igényelhetnek, a fenyőtermesztőknek nem jár ilyen kedvezmény. Pedig ők is szívesen fejlesztenék gazdaságukat, hogy versenyképesebbé váljanak a külföldi konkurenciával szemben. Sajnos a dán és svájci áruval szemben a magyar fenyőt kénytelenek némileg drágábban eladni, máskülönben aligha kereshetnék vissza a befektetett pénzt.
Kóré Károly