Hímzőnők még vannak, de képzés már nem indul
Évtizedek óta készítik a zászlókat a szövetkezetnél
Amikor egy-egy nemzeti ünnep alkalmával végigsétálunk az utcán, és látjuk, hogy majd minden házon, hídon ott leng a magyar zászló, bele sem gondolunk abba, hogyan és mikor készülhettek. Pedig a zászló sem örök! Kell, hogy megújítsuk, rendbe hozzuk vagy akár kicseréljük őket. A Klauzál tér 16. szám alatt ma is hímzônôk és varrónők dolgoznak újabb és újabb gyönyörűbbnél gyönyörűbb példányokon. A Műhímző és Zászlókészítô Ipari Szövetkezetben megtudtuk, egy rosszabb minôségû anyagból készült darab könnyen tönkremehet, de persze vannak olyan példányok is, amelyek évtizedek óta megőrizték szépségüket.
A mikor elhaladunk az üzlet előtt, úgy gondolhatjuk, az épületben már nem működik semmi. Pedig a Szövetkezet évtizedek óta létezik, 1951 óta dolgoznak benne folyamatosan. Igaz, ma már nincs annyi munkájuk és munkatársuk, mint régen, de azért még kapnak annyi megrendelést, hogy eltartsák magukat.
Nagyné Farkas Mária elnök asszony 1996 óta dolgozik a cégnél. Ő vezet körbe a ma már inkább kicsit muzeális épületben, ahol jelenleg kevesebb, mint 20 fő dolgozik. A fenti emeleten elsőként egy szobába lépünk, ahol a feliratok is jelzik, ott már nem igazán folyik munka: „használaton kívül”.
Méretek
Vannak szabványméretek, de egyedi méretre is készülnek. Családi házakra 65 x 120 cm-es zászlót tesznek általában, de létezik 15 x 25-ös asztali, vagy autós méret is, ami a 20 x 30-as, de van 40 x 60-as, 90 x 150-es és 100 x 200-as is. A szövetkezet lobogót is készített már, ami volt, hogy több méteres lett. Ezeket függesztik ki például a budapesti körútra. A Hadtörténeti Múzeumnak történelmi zászlósor készült, amelyek között a legnagyobb I. István zászlaja volt, 120 x 240 cm-es.
– Amióta a számítógépes rendszerek kialakultak, ezzel a lyukkártyás módszerrel, amivel mi is dolgozunk, már kevesebb emberre van szükség. Az ebben a szobában található hímzőgépeket már évek óta nem használjuk. Így azután nem csoda, hogy ma már hímzőnőképzés sem indul sehol az országban. Itt vannak a nagyon régi vasalók, Singer varrógépek, amelyek mára már igazán muzeális jellegűek – mutat a letakart masinákra az elnök asszony. Ebben a szobában leginkább a különböző címerek készültek a zászlókra.
– Korábban ágynemű varrásával is foglalkoztunk, ami nagyon jól ment. Amikor azonban megjelentek a piacon a lengyelek, akkor veszteségessé vált, és felszámolásra került ez a részlegünk – tette hozzá Nagyné. – Ma már elsősorban zászlókészítéssel foglalkozunk. Megkeresnek minket közületek, minisztériumok, magánszemélyek, hiszen családi házakra is mind gyakrabban teszik ki a lobogókat. Általában nemzeti ünnepek előtt térnek be hozzánk az emberek vásárolni. A legtöbbször minisztériumok rendelnek zászlót, de ma már sok konkurens van a piacon, és nem mindenki minket talál meg sajnos. A honvédségnek például nagyon sokat dolgozunk, bár ott is megjelent a konkurencia. Amióta ez a szövetkezet létezik, mi csináljuk nekik a csapatzászlókat vagy a különböző zászlószalagokat. A választások után most egy kicsit több munkánk lett, hiszen átneveztek minisztériumokat és szinte mindenhová kellenek új, hímzett zászlók.
A parlamentnek is hímeztek!
Egyébként nemcsak zászlókat, hanem egyedi megrendelőknek különböző emblémákat is készítenek. Megkereste már a szövetkezetet például egy sportklub is, hogy az emblémáikat a sportfelszereléseikre varrják rá.
– A gond csak az, hogy nem minden anyagra lehet hímezni. Ilyen esetben ezeket külön meghímzik a lányok, és külön kerül rávarrásra, nehogy az anyagot elvágja a hímzőgép, mert elég sűrű öltéseket üt le, és ha nem megfelelő az anyag, akkor kivágja azt – magyarázta az elnök asszony.
– Igen különleges volt az a munkánk, amikor a parlamentbe kellett hímzést készíteni függönyökre és kanapék fejtámlájára. Egy pályázatot írtak ki, amit úgy nyertünk meg, hogy az egyik itt dolgozó idős hímzőnőnk ismerte a pályázatban leírt hímzés technikáját, a sprengelést – mondta el az MMM Magazinnak Nagyné Farkas Mária.
– A szövetkezet néha igen külön felkéréseket is kap. Előfordult már, hogy kameruni zászló kellett valakinek, de amikor küldöttségek érkeznek az országba, akkor az asztalokra mindig kell legalább 15–20 zászló. Volt már olyan is, hogy egy megrendelő a saját villáját hímeztette a zászlóra kerttel és kerítéssel együtt. Amennyiben egyedi darabokat készítünk, azokat mindig
A szövetkezet legutóbb izraeli kisiskolásoknak készített egyforma sapkát. Aranyból és ezüstből hímezték a motívumokat rá. A megrendelés Ausztriából érkezett, ők hozták hozzá az anyagot is. A hely színen csak össze kellett állítani. Hímzéseket egyébként rabbiknak is készítettek már a Zsinagógába.
Árak
Egy zászló lehet 470 forintos is, és lehet akár 100 000 forintos is. Ez sok mindentôl függ: méretétől, anyagától és attól is, hogy például mennyi ideig kell hímezni. A hímzett zászlók ugyanis a legdrágábbak és a legmunkaigényesebbek. Egy sima, nemzeti zászlóból lehet többféle variációt készíteni. Szimpla vagy dupla, egyik oldalon vagy mindkét oldalán legyen címer, filmnyomott legyen vagy hímzett. Zászlótartókat 885 forinttól 140 000 forintig vásárolhatóak. Lehetnek bel- és kültériek, asztali, fali tartók, műkő és réztalppal, műanyag vagy farúddal.
Zászlókészítés
Maga a zászlókészítés folyamata sem túl egyszerű. Azt is megszabják, hogy a címer pontosan hol helyezkedjen el, és hivatalosan mindhárom színt érintenie kell a zászlókon. Sima, egyszerű zászlók készítésekor a megrendelés felvétele után a szabászatban a kért méretnek megfelelően a szabász kiszabja az anyagot és a varrónők megvarrják.
Hímzett zászlók készítésekor a tervező pauszpapírra megrajzolja a vevő által kért hímzést (címer, embléma, kép), majd a rajz vonala mentén kiszúrja egy úgynevezett szúrógéppel a papírt. Utána a szabász a megfelelő méretre szabja az anyagot, ami azután a varrodába kerül. Ott fektetik rá a pauszpapírt, és a kiszúrt rajzra sablonport szórnak. Így kerül rá az anyagra a rajz másolata.
Ezt követően már el is kezdhet rajta dolgozni a hímzőnő. Egy farámában rögzíti az anyagot, és hímzőgéppel elkészíti a hímzést. Végül a varrónők készre varrják a zászlót. Ha filmnyomott zászlóról van szó, akkor a filmnyomó elkészíti (a szövetkezet ezt egy másik céggel végezteti) a vevő által kért címert, emblémát, képet, amit a varrónők rávarrnak a kiszabott anyagra, és utána készre varrják.
Milyen anyagból készül a zászló?
A korai zászlókat gyapjúból szőtték, ezért amikor esett az eső, elég szomorú látványt nyújtottak. Csupán a selyem elterjedésétől kezdve vesszük észre, hogy a szél meglobogtatja a zászlókat. A mai zászlók többnyire szőtt vagy hurkolt poliészterből, vagy pamut és műszálkeverékből szőtt anyagból készülnek. Ezek az alapanyagok bizonyultak a legtartósabbnak. Színtartóak és időállóak is.
Nagyné arról panaszkodik, hogy lassan nem lesz miből készíteni zászlót.
– Nincs anyag, bezártak a gyárak. Amiből igazán szépen lehet hímezni, annak a gyártása már megszűnt, és ez a szomorú.
Mátyás király zászlajáról másolatot készítettek
Előfordul, hogy időnként sok, nagy múltú szövetség, egyesület száz évnél is régebbi egyedi darabokat állít helyre vagy másolatot készít belőlük. Kicserélik az elrozsdásodott fémszálakat, amelyek bizonyos pontokon megrongálták a szövetet. A történelmi zászlókat a káros környezeti hatásoknak ellenálló, speciális védőfóliában kell tárolni, hogy azok az utókor számára is fennmaradjanak.
– Volt, hogy Mátyás király zászlajának pontos mását kellett elkészítenünk – mesélte lapunknak Nagyné Farkas Mária. – Annyira felbecsülhetetlen értéke van, hogy az eredetit mi sem láthattuk, csak fényképeket róla.
A nemzeti zászló története
Nemzeti zászlónk hosszú fejlődés során alakult ki. A magyarok – a krónikák tanúbizonysága szerint – fekete turulmadárral díszített vörös zászlók alatt harcoltak. Ezeket később felváltották a szentek képeivel kivarrott zászlók.
Színei a korábban rögzült magyar címerből származnak (az ezüst vágások színe a heraldika szabályai szerint a zászlón fehér). A magyar nemzet színeiként értelmezve zászlón ebben az összeállításban csak a reformkorban jelentek meg. A 19. századi romantikus értelmezés szerint a piros sáv az „erőt”, a fehér a „hűséget” és a zöld a „reményt” szimbolizálta. A trikolór (három szín szerinti tagolás) ugyanakkor a francia forradalomban született francia nemzeti zászló nyomán a forradalomra is utalt. A piros és fehér mellé harmadiknak a zöld színt József nádor első felesége, Alekszandra Pavlovna javaslatára vették fel. Ez a zászló 1848 előtt már jelen volt, de még nem terjedt el. Az 1848-as követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak” – szemben a Habsburgok fekete-sárga színeivel. Erről az áprilisi törvények 21. cikkelye rendelkezett. A piros-fehér-zöld zászló így hivatalosan elismert magyar nemzeti jelkép lett, amelyet 1848–49-ben már általánosan használtak polgári zászlóként. Az 1848–1849-es honvédsereg ezzel szemben fehér színű, piros és zöld, úgynevezett farkasfogakkal szegélyezett zászlók alatt harcolt, közepén a címerrel. A szabadságharc leverése után tiltott jelképnek számított. 1867-től kezdve hivatalos.
Európai Unió zászlója
Az uniós zászló nem csupán az Európai Unió jelképe, hanem Európa népeinek szélesebb értelemben vett egységét és identitását is szimbolizálja. Az aranysárga csillagok által alkotott kör az európai népek közötti szolidaritást és harmóniát jelképezi. A csillagok száma és a tagállamok száma között nincs összefüggés. Azért szerepel 12 csillag a zászlón, mert a 12-es szám ôsidôk óta a tökéletesség, a teljesség és az egység jelképe. Éppen ezért az Unió bôvítéseitôl függetlenül a zászló nem változik.
Radics Márk
Elérhetőségek: Műhímző és Zászlókészítő Ipari Szövetkezet
1072 Budapest, Klauzál tér 16.
Tel.: 342-9545
e-mail: zaszlonet@zaszlonet.hu