Árvíz után jönnek a szúnyogok
Baktérium segítségével irtják a szúnyogállományt. A biológiai védekezés lényege, hogy a vízbe juttatott csalétket a szúnyog még lárvakorában elfogyasztja, ami az állat pusztulását okozza. Természetvédelmi szempontokból ez jobb megoldásnak tûnik a kémiai módszereknél, viszont a természetvédelmi területeken semmiféle irtást sem engedélyeznek a hatóságok.
A mire e sorok olvasóink elé kerülnek, jó eséllyel levonul az árvíz. Mint arról júniusi számunkban írtunk, a kiáradt folyók és a tavakká duzzadt belvíz ezrek otthonát tette tönkre, a milliárdos károkat pedig a mezőgazdasági katasztrófa is fokozta. Az árvíz egyvalaminek kedvezett, annak viszont nagyon: a szúnyogszaporulatnak. Az elöntött területeken a rovar idén zavartalanul sokasodhatott, miközben a szúnyogirtást – többek között – a viharos időjárás sem tette lehetővé. Fontos hangsúlyozni, hogy a szúnyogirtás szó inkább a köznyelvben használatos kifejezés, a szakemberek inkább a tényleges tevékenységet pontosabban jelölő „gyérítést” használják. A vérszívók állománya rég nem látott méreteket ölt, a teljes kiirtásának gondolata pedig csupán a laikusok fejében foganhat meg, hiszen a szakértők jól tudják: a természetvédelmi területeken semmiféle irtás nem engedélyezhető. Még akkor sem, ha nevezetesen a vízáradás azokat az övezeteket is érintette. Egy szúnyog élettere akár 15–20 km-es sugarú kört is lefedhet, vagyis hiába ritkítják a szaporulatot a védett területek szomszédságában, a szárnyas gonosztevők azonnal megérkeznek a számukra indirekt módon menedéket biztosító területekről a méreg hatásának elmúlását követően. Mivel a szúnyogok nem veszik figyelembe a várostáblákat sem, a probléma kezelésére településeken átnyúló összefogásra van szükség. Hiába végzik el a munkálatokat egy adott térségben, ha a közvetlen szomszéd nem vállalja az anyagi áldozatokat. Mint azt az MMM Magazin megtudta, a turisztikai szempontból egyik leglényegesebb övezet valamennyi településén elvégezték a szúnyogirtást, ám a Balaton partján e riport írásakor ennek ellenére keveseknek támadt kedve éjszakai sétákhoz. Az illetékesek percenként száznál is több szúnyogcsípést számoltak, ami mindenféleképpen rekordnak tekinthető. A kritikus határ egyébként a 60 csípés, ez alatt nem feltétlenül kezdik meg az irtást. A turisták panaszkodnak, igaz többségük belátja, a szakhatóságok valóban nem képesek csodára. A szállodatulajdonosok a gyér forgalom miatt idén a vérszívókat is okolják. A tapasztalatok szerint a korábban lefoglalt szobákba ugyan megérkeznek a vendégek, de sokan már az első-második éjszaka után kijelentkeznek. Senki sem szívesen fizet azért naponta tízezreket, hogy ezek a vérszívó, kellemetlen állatok megkeserítsék az életét.
Kémiai és biológiai módszer
Lőrincz Árpád, a honi szúnyogirtások egy részét végző Corax-Bioner Zrt. vezérigazgatója az MMM Magazin kérdésére elmondta: a földi kémiai irtás lényege, hogy a mérget gázolajjal keverik, majd ködgenerátorban való hevítés után porlasztják. Ezután egy speciális fúvókán oldalirányba kifújják a gépkocsiról 30–40 méteres távolságba.
– Az anyag hőmérsékletét kifújás előtt éppen azért kell megemelni, hogy könnyebb legyen a levegőnél, és egy darabig ne hulljon le, hanem valóban képezzen egy ködöt. Ez szélcsendes időben akár egy órát is képes a levegőben maradni. Ebbe a szúnyogok belerepülnek, ezáltal a méreg elpusztítja őket, miközben az olaj letapasztja a szárnyukat, hogy ne tudjanak elrepülni. Az eljárás hátránya, hogy más rovarokat is elpusztítana, ha a szakemberek nem figyelnének oda, hogy mikor végzik. Általában este kilenc órakor látnak munkához, amikor már a méhek nem szállnak. A csípőszúnyogok viszont akkor a legaktívabbak – magyarázta a szakértő és hozzátette –, a légi védekezés esetén nem lehet „megvárni a szúnyogokat”, hanem legkésőbb hat órakor meg kell kezdeni a szórást. A szabályok értelmében élő víztől minimálisan 50 méteres távolságot kell tartani, de az mégis előfordulhat, hogy az anyagot a szél a folyóba vagy a tavakba juttatja.
– A biológiai védekezés merőben máshogy működik. Ahhoz már nem mérget, hanem egy speciális baktérium által termelt fehérjét használnak. A Bacillus thuringiensis israelensis kezdőbetűi után BTI ként emlegetett módszer csak a szúnyogra veszélyes, más élőlényekre nem. Tudni érdemes, hogy a petéből akkor lesz imágó, ha vizet kap. A száraz közegben levő pete akár egykét évig is életképes marad, és amint 10 foknál magasabb hőmérsékletű nedvesség éri, képes kikelni. A lárvafejlődés négy szakaszból áll. Az I-es állapotban még nem eszik, a II-es stádiumban már igen. Ezt használják ki az állat elpusztításához. A szakemberek előzetesen felmérik, hol található a szúnyogok tenyészhelye, ahol aztán a baktériumot a vízbe szórják. Az egysejtűt a lárvák szívesen elfogyasztják, aminek következtében a rovarok gyomra tulajdonképpen szétrobban, az állat azonnali pusztulását okozva.
A BTI csak állóvízben alkalmazható, ami azért nem okoz problémát, mert a szúnyog egyébként sem kedveli a folyókat. A felhasznált fehérjekoncentrátum már egy nap alatt, de akár egy hónapig is kifejti hatását – világított rá Lőrincz Árpád.
Érdekesség, hogy hektáronként mindössze 0,6–0,8 dl anyagot szükséges szétszórni a megnyugtató hatás kedvéért.
A munka hatékonyságát természetesen az időjárás is befolyásolja. Ha túlságosan fúj a szél, vagy esik az eső, nincs értelme felszállni a repülővel. Júniusban is előfordult, hogy a rossz idő miatt elhalasztották a gyérítés megkezdését.
Minden rosszban van valami jó?
Szabó Eszter természetvédelmi mérnök lapunkat úgy tájékoztatta: az igencsak sok rovar megfelelő táplálékot biztosít a madaraknak, de főleg a velük egy időben aktív denevéreknek. Az élővizekben viszont a biológiai védekezést túlélő lárvák a halaknak, a békáknak, a szitakötőknek biztosítanak élelmet. Több más mellett ez is okozza, amiért a tájvédelmi övezetekben a szúnyogirtás nem engedélyezett. Sajnos az ilyen extrém esetekben, mint az idei árvizek, hatalmas esőzések, a ragadozók szaporodása nem tudja követni a prédaállatokét, így aki védett helyen él vagy odalátogat, alaposan fel kell készüljön a szúnyoginvázióra.
– Felhívnám a figyelmet arra, hogy a méreggel történő irtáskor a rovarfauna nagy része is elpusztulhat az adott területen. Ezért leginkább lakott helyen használjuk a vegyszereket. Ezek 1–2 óra múlva vagy legkésőbb a felkelő Nap fényének hatására lebomlanak – mondta a szakember. A szúnyogok mintegy 93 millió évvel ezelőtt jelentek meg bolygónkon, a kétszárnyúak rendjébe tartoznak. Hazánkban 45 szúnyogfajt írtak le a Földön élő körülbelül 2500-ból. Ezek közül is a leggyakoribbak az árvízi és a házi vagy dalos szúnyogok. Előbbiek a tavaszi árhullám után, májustól októberig jellemzőek, utóbbiak inkább csak nyáron csípnek. A szúnyogok teljes átalakulással fejlődnek: a petéből lárva lesz, abból báb, s végül a kifejlett rovar, az imágó. A szúnyogok telelhetnek pete, lárva vagy akár repülő alakban is, de bábként sosem.
A német példa
Egy közelmúltbéli nemzetközi szakmai konferencián a németek arról számoltak be, hogy a Rajna 320 kilométeres szakaszán 600 négyzetkilométert (60 ezer hektárt) védenek, miközben összesen 15 ezer hektáron kezelnek. Ez azt jelenti, hogy megfelelő felkészültség esetén elegendő az anyagot a terület egynegyedén szétteríteni. Ehhez pontosan tudni kell azonban, hol vannak a szúnyogok tenyészhelyei. Ezt már régebben felmérték, azóta pedig évről évre karbantartják. Azt is képesek megállapítani, hogy a folyó 600 centiméteres vízállásánál például 3500 hektáron kell dolgozniuk, de ha a vízállás 20 centivel magasabb, mennyivel nagyobb területet szükséges kezelni. Náluk szerencséjükre elegendő a biológiai védekezés, mert az ott élő fajok mind elfogyasztják a már előbbiekben említett fehérjekoncentrátumot.
Ártalmatlan csípések
Mint ismert, csakis nőstény szúnyog csíp, a hímtől nincs miért tartanunk. Amellett, hogy egyébként is csupán néhány napig él (a párzás után elpusztul), igazán békés teremtmény. Bármennyire is kellemetlen, a magyarországi szúnyogfajok csípése általában ártalmatlan, persze vannak, akik allergiások a csípésre. Mivel a szóban forgó rovar fullánkja igen vékony, magát a szúrást gyakran nem is érezzük. A zümmögő bestia azonban a nyálával együtt antikoaguláns anyagot juttat a sebbe, hogy ezzel megakadályozza a véralvadást. Az immunrendszer viszont felismeri az idegen fehérjét, így azonnali túlérzékenységi reakció jön létre. Az idegen anyag kilökésében lényeges szerephez jut a hisztamin, ami szövetizgató hatással is bír. A csípés környékén keletkező duzzanatot is ez okozza, akárcsak a pirosas színt.
A szúnyogcsípés olyannyira viszket, hogy alig akad ember, aki kibírja vakarózás nélkül. Pedig jó lenne, ha nem kaparnánk ki a csípéseket, mert az így keletkezett és fájdalommal is járó vérzés már magában hordozza a fertőzés veszélyét.
Ha teljes biztonsággal nem is védekezhetünk a szúnyogcsípés ellen, akad néhány módszer, amely segítségével legalább a támadások számát lecsökkenthetjük. Patikákban különféle citrus illatú készítményeket vásárolhatunk, melyek bőrünkbe dörzsölésével máris kevésbé szívesen landolnak rajtunk a vérszívók. Kaphatók krémek, tapaszok és aeroszolos készítmények. Megrögzött dohányosok állítják, hogy a cigarettafüst is távol tartja a rovart – természetesen ezzel senkit sem akarunk dohányzásra biztatni!
Amennyiben nem saját testünkre szeretnénk a védőszert felkenni, egy evőkanál vaníliakivonatot öntsünk egy tál vízbe, majd helyezzük azt a társaság asztalára. Meggyújthatunk néhány szál füstölőt is, de akár vásárolhatunk hálózati konnektorba csatlakoztatható csapdákat is.
Kóré Károly