Események, amelyek megrengették…
A sportoldalakon a legutóbbi hetek hazai és nemzetközi eseményeivel foglalkozunk. Olyan eseményekkel, amelyek itthon komoly vitákat, ellenérzéseket váltottak ki. Véleményt, véleményeket olvashatnak, amelyekkel lehet egyetérteni, de vitatkozni is. Igazából a sporttal kapcsolatos gondolatébresztônek szánjuk a következô oldalakat.
Az Újpest– Ferencváros mérkôzésen történt rendbontásokat kivizsgáló háromtagú albizottság jelentésében többek között megállapításokat tett az Újpest felelôsségére, a törvényi szabályozásra, a szakszerûtlen biztonsági intézkedésekre.
Hónapok óta folyt a találgatás, hogy vajon április után marad-e Erwin Koeman a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya? Már régen rebesgették, hogy sok esélye nincs a maradásra a szimpatikus hollandnak…
És így is történt!
A holland ment, s jött Egervári Sándor, aki itthon már több ízben is bizonyította, nagyszerű edző. Nyert bajnokságot klubcsapattal, épített szinte a semmiből komoly – hazai szinten – csapatot, a játékosok tisztelik, itthon ismeri mindenki, aki kicsit is kötődik a labdarúgáshoz.
Kinevezése nem volt véletlen, s az sem, hogy az új elnök, Csányi Sándor teljes bizalmáról biztosította. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az új elnökség is komolyan gondolja, meg kell újítani a magyar labdarúgást. Ezt példázza az is, hogy pozíciót leltek Nyilasi Tibornak az MLSZ-ben, ami hosszú időn át senkinek sem sikerült. A hetvenes, nyolcvanas évek egyik legjobb játékosa, egykori sikeres edző, hosszú éveken át kivonta magát a labdarúgás közvetlen élvonalából, TV-s szakértőként ténykedett. Most tehet újra a játékért, az utánpótlásért. Népszerűsége töretlen…
Visszatérve Egervári Sándorhoz. Megválasztása után, már az elején megnevezte segítőit: Kenyeres Imre komoly erőléti munkát vezényel majd, Csábi József, az egykori Honvéd játékos egyre elismertebb az edzői szakmában. A nagy meglepetés Andrusch József visszatérése. Az egykori Honvéd és válogatott kapus évek óta üzletemberként tevékenykedett. Neve szövetségi elnökként is szóba került. A megválasztott új kapitány hívó szavára elvállalta a válogatott mellett a kapusok felkészítését. Amikor kérdeztük erről, ennyit mondott:
– Megnézem ki hív, s úgy döntök. Most tudom, hogy kik és miért hívtak, s azért vállaltam, mert nagyon komolynak, eltökéltnek érzem a stáb feladatát. Érdekel a dolog, s bizonyítani akarok!
A magyar válogatott Egervári vezetésével első mérkőzését Anglia ellen játszotta, és 2–1-es vereséget szenvedett. Ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, majd a svédek elleni Eb-selejtező után értékelhetünk, állították szakemberek és a szurkolók. Sajnos volt mit értékelni… Sima 2–0-s vereség, sokak szerint gyenge játékkal. A vezetők, s játékosok valamivel pozitívabb képet festettek, optimistábbnak mutatkoztak. Már ekkor ellentétek mutatkoztak a sajtó egy része és a csapat között.!
Ezek az ellentétek fokozódtak, amikor a moldáv válogatottat 2–1-re legyőzte a válogatott – Európa bajnoki selejtezőn szintén – a Megyeri úton.
A győzelemnek természetesen mindenki örült. A látottak, a mutatott játék – pontosabban annak többféle értékelése –, már komoly vitákat kavart. A kapitány – mit is mondhatna –fejlődést, előrelépést látott. A kritikusok felvetették azonban, hogy a vendégcsapatnak több helyzete volt, a csapatunk csupán tizenöt percet játszott jól, hogy többen a játékosok közül nem ütik meg azt a mércét, ami szükséges komoly nemzetközi mérkőzésekhez.
Többen kritizálták a kapitányt azért is, mert az összeállításnál előnyben részesített olyanokat, akik kevés tapasztalattal rendelkeznek – tudniillik túl fiatalok és az egyik komoly magyar klub labdarúgói.
A mérkőzés után majdnem egy hétig folyt a vita, nemegyszer nemtelenül vádolva a mostani vezetőket.
Azután abbamaradt…
Mindenki várja a folytatást a San Marinó-i, meg a finn válogatott ellen.
Vitán felül: ha két győzelem születik október elején, akkor a válogatott vezetőinek van igazuk. Ellenkező esetben pedig ismét jönnek a kritikák, a nemes és nemtelen hozzászólások. Igazi magyaros folytatásra számíthatunk?
A mérkôzés kapcsán a rendôrség 14 személyt állított elô, egy drukkert életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A botrányok miatt az MLSZ fegyelmi bizottsága két zártkapus mérkôzésre, valamint egymillió forintra büntette az Újpestet, a Ferencvárosnak pedig szintén egymillió forintot kell befizetnie a szervezet kasszájába.
Huszti Szabolcs esete
Szokatlan eset zavarta meg a magyar labdarúgást a moldávok elleni találkozót követően: Huszti Szabolcs, a válogatott keret tagja, lemondta a válogatottságot. Először csak avval indokolta döntését, hogy nem játszott az említett mérkőzésen, másnap viszont közleményt juttatott el a sajtóhoz, amelyben mással is indokolta döntését.
Ebben a közleményben állította, hogy „szemfényvesztés” zajlik a válogatott körül, s ami történik, az nem szolgálja a magyar labdarúgás érdekeit, s az egyik nagytekintélyű edző komolyan befolyásolja a válogatott irányítóit. Huszti szerint a tapasztalt játékosok – ő is ilyen – nem kapják meg azt a szerepet, ami dukál, s olyan fiatalok is játszanak, akik messze nem ütik meg azt a színvonalat, amit a régebbi, s most mellőzött játékosok. Hozzátesszük: az említett labdarúgó klubcsapatában, a szentpétervári Zenitben is mellőzött, s vele már korábban is előfordult, hogy lemondta a válogatottságot…
Ugyanakkor mégis van egyfajta haszna, tanulsága ennek az esetnek. Vitatkoznak arról, hogy a játékosoknak mi a dolguk: játszani, s véleményt nem mondani, vagy esetleg, ha nem tetszik valami, akkor kritizálni, s elmondani álláspontjukat, akár a sajtón keresztül is.
Magam hajlok arra, hogy előbb játszani, s utána véleményt mondani. Régi mondás: Előbb cselekedjünk, utána „dumáljunk”, vagyis egy riporter soha nem hivatkozhat a munka előtt és közben arra, hogy milyenek a körülmények. Akkor is dolgozni kell, ha jeges eső esik, vagy éppen a nézők ugrálnak előtte.
Az más kérdés, hogy utána joggal bírálhatja azokat, akik a rossz munkafeltételeket „biztosították”.
Ugyanez a véleményem a Huszti-esetről is. Pontosabban felvetődik a kérdés: ha játszott volna a moldávok elleni mérkőzésen, akkor nem lenne szemfényvesztés a magyar válogatott körül?
Akkor ugye ő is ott van a győztes csapatban, s nem hívja félre a kapitányt azonnal a mérkőzést követően.
Vagy ez is csak egy megválaszolatlan kérdés?
Mert mitôl jó egy meccs? Sok szép akció van, gólok, nagy védések, de azért szervezett védekezés is. Sok ilyen kiváló mérkôzést vívott a magyar válogatott az elmúlt idôszakban. A szövetség azon dolgozik,hogy jövôre és fôként a londoni olimpiára jól felkészített játékosokat, szervezett csapatot hozzon létre.
A rettegés meccse
Az Újpest labdarúgó együttese 6–0-ra győzte le a Ferencvárost bajnoki mérkőzésen a Megyeri úton. A két klub egymás elleni találkozói sorában soha nem született ekkora különbségű újpest siker.
Történelmi, magyar labdarúgó történelmi kilencven perc volt ez!
A találkozó azonban sajnos másról is örökké emlékezetes marad! Ezek az események viszont sajnos olyanok, amelyek nem tartoznak, tartozhatnak a sporthoz, annak egyetlen történéséhez sem.
A mérkőzés előtt Újpest központjában megkéseltek egy tizenhét éves fiatalembert, majd a stadionban a találkozó közben felgyújtották a székeket, füstbombát dobtak a pályára, rohamrendőröket vezényeltek a kerítésekhez. Verekedés, botrány, milliós anyagi kár!
Sajnos nem először! Mondhatni az Újpest–Ferencváros mérkőzések velejárói az ilyen események, a botrányok. Az újságok egy része szívesen ír a meccsek előtt arról, hogy miként készülnek a szurkolók, mintegy ötletet adva. Olvashatjuk, hány rendőr lesz a stadionban, mikor zárják le hermetikusan a pálya környékét.
A botrányok után pedig arról kapunk tájékoztatást, hogy hány embert vettek őrizetbe, hogy hányan sérültek meg, hogy hányat azonosítottak stb.
Arról mikor kapunk tájékoztatást, hogy nagyon komoly szankciókat léptetnek életbe azokkal szemben, akik sporteseményeket a balhék, a zavar, a botrány lehetséges helyszíneinek tekintik, akiket nem a sport, hanem csakis a verekedés, a gyújtogatás, a randalírozás érdekli.
Sok országban sikerült olyan törvényeket életbe léptetni, amelyek igazán elrettentő erejűek. Ráadásul ezekben az országokban a labdarúgás is sokkal színvonalasabb.
Ugye a színvonal és a rend között nincs összefüggés?
Negyedik hely – viták, megállapítások
Negyedik helyen végzett az olimpiai bajnok magyar férfi vízilabda-válogatott Zágrábban az Európa-bajnokságon. Nagy, nagy csalódás ez, hiszen a közvélemény ettől a csapattól mindig győzelmet, sikert vár.
Az elődöntőig jöttek is ezek a sikerek, s hosszú évek után a csoportmérkőzések során sikerült a szerbeket is legyőzni. Az olaszok azonban sokkal jobban játszottak az elődöntőben ellenünk, így ők jutottak a fináléba, majd a kisdöntőben a szerbek visszavágtak. Egy fiatal csapat lett negyedik – mondják a hozzáértők.
Ez a helyezés komoly tanulságokkal jár azonban: azonnal kezdték kongatni azt a „bizonyos” vészharangot. Felemlítették azt, hogy a magyar fiatalok a korosztályos tornákon – Eb, Vb – gyenge eredmények értek el, s ez egyenes összefüggés ben van azzal, hogy a sportág jövője, a várható eredmények veszélyben vannak. Biztos részigazság ez is, de csak akkor kerül terítékre ez a téma, ha „kudarcot” vallanak a felnőttek. Arról nem beszélünk, hogy sokhelyütt nincs uszoda, hogy a vízilabdázók nemegyszer csak albérletben edzenek, hogy bizony a szponzorok általában elkerülik a kisebb csapatokat, hogy a bajnokság meccsein konganak a lelátón – tisztelet a rangadóknak, a helyosztóknak –, egyre több edzőnk dolgozik külhonban.
A kritikusok azonnal elmondták, hogy ez a sportág nem túl népszerű, ezt a sportágat az Egyesült Államokban – az olimpiai ezüstérmes csapat ellenére – nem űzik profik, s a népszerűség elvesztését okozza. Szó esett arról is, hogy a szabályok és a bíráskodás sem segíti a popularitást, hogy a játékvezetők szubjektívek.
Komoly vélemény volt az, amelyik arról tájékoztatott, hogy a póló nemzetközi visszaeséséről az európai szövetség is tehet. Jelesül azért, mert különválasztotta ezt a játékot az úszóversenyektől, az úszó kontinensviadaloktól. Sokak szerint az úszás teremtette meg a nézettséget a vízilabdának is, amely a szétválás után elárvult. Van ebben is igazság: az elődöntők közül a magyar–olaszt majdhogynem üres nézőtér előtt rendezték, horvátok gyakorlatilag nem ültek a lelátón…
Biztos sokat beszélünk még a pólóról, arról, hogy például Kásás és Kiss Gergő nem játszott ezen az Eb-n. A fiatalok – általában tizenévesek – pedig viszonylag keveset szerepeltek a mérkőzéseken .
Érvek, ellenérvek sorakoznak. A tényeket azonban ezek sem változtatják meg: a magyar csapat most negyedik lett. Két év múlva olimpia Londonban. A legutóbbi három alkalommal ezeken az eseményeken a magyarok nyertek. Ki emlékszik majd erre a zágrábi Európa-bajnokságra, ha az angol fővárosban a pólótorna végén ismét a magyar Himnuszt hallhatjuk…
Kedves Olvasó !
Kérem, hogy a következő számmal kapcsolatos téma-igényüket szíveskedjenek eljuttatni szerkesztőségünkhöz! Ossza meg velünk, mi az, amiről szívesen olvasna!
Gulyás László