Mit lehet tudni a növényről

          Az Aloe vera a liliomfélék családjába tartozó évelő, természetes körülmények között 75–120 cm magasra megnövő, kaktuszhoz hasonlító növény. Virágai sárgák, húsos, pozsgás, lándzsa alakú levelei 50 cm-re is megnőhetnek. Gyógyászati célokra csak leveleit alkalmazzák. A sűrűn folyó, kocsonyás nedv, amivel az Aloe verát leginkább azonosítani szokták, a növény leveleinek belső részéből származik. A levél legkülső rétege és e belső kocsonyás rész közötti sárgás, keserű ízű lé szárításával nyerik az aloe tejnedvét (aloe latex). A kereskedelemben ezt aloe hepatica vagy aloe barbadensis néven hozzák forgalomba. Utóbbi nem azonos az Aloe barbadensis Mill. nevű fajjal.

A cserepes növény télen

         Télen nyugalmi időszakban van. Világos, lehetőleg alacsonyabb hőmérsékleten teleltessük, legideálisabb a 16–18 °C. Ha sötét helyen, melegben van, akkor se locsoljuk 10–15 napnál gyakrabban. Elég minden 3. öntözésnél tápoldatozni. Pangó víz soha ne legyen alatta, mert a gyökerei nem tudnak megfelelően lélegezni. Homokos, tápanyagban szegény talajt kedvel, hiszen eredetileg Észak-Amerika, Afrika száraz éghajlata tekinthető otthonának.

Ipari feldolgozása

          Az Aloe verát napjainkban 55 országban termesztik, többek között Kínában, Indiában, Dél-Amerikában (Venezuelában, Guatemalában és Costa Ricán), Közép-Amerikában (Mexikóban, Kaliforniában), Észak-Amerikában (Texasban és Arizonában), számos európai országban, valamint Ausztráliában is. Az Aloe vera feldolgozása és forgalmazása mára világméretű iparággá nőtte ki magát. Így nem csoda, hogy 1981-ben a termesztők, a feldolgozók és az Aloe vera ipar képviselői létrehozták a Nemzetközi Aloe Tudományos Tanácsot.

         A növény elsődleges feldolgozása legfeljebb 36 óráig tarthat. Ezzel érhető el az Aloe vera értékes összetevőinek megőrzése. A leveleket kizárólag kézzel szedik, majd rögtön fertőtlenítő szerbe helyezik. Következik a gyors hűtés, hogy maximálisan lassítsák a tápanyagok és a biológiailag aktív anyagok lebomlásának folyamatát. A levelek belső, töltelékszövet része úgy néz ki, mint a zselatin massza (gél). Hosszanti csíkokra vágják, így előkészítve kerül további feldolgozásra.

Házi készítés

       Ahhoz, hogy Aloe vera zselét nyerjünk, a növény külső, húsos leveléből vágjunk le egy akkora részt, amekkorára szükségünk van. Mossuk meg a darabkát, vágjuk le mindkét szúrós élét, majd hámozzuk meg. A levél külső bőrszövete alatt lévő sárgás, nyúlós aloe latexet is próbáljuk eltávolítani pl. folyó vízzel, míg egy tiszta, áttetsző zselédarabot nem kapunk. Ezután már akár szétrághatjuk, vagy a bőrre kenhetjük. Otthoni feldolgozását és fogyasztását csak saját felelősségére tegye! Hiszen tartós és helytelen használatánál nemkívánatos mellékhatások léphetnek fel, melyek között szerepelhet elektrolitvesztés (főként kálium), jóindulatú pigment beágyazódás a bélnyálkahártyában, vastagbélhurut, aranyér.

Gyógyászati alkalmazása

        Az Aloe verát ősidők óta használják gyógyításra. Már a sumér agyagtáblák is említést tesznek róla i. e. a 15. században, csakúgy, mint az ókori Egyiptomban, ahol az örök élet szimbólumává vált, az előkelők bebalzsamozására használták. Nem is beszélve Kleopátráról, aki rendszeresen ezzel ápolta a bőrét.

A növény évezredeken átívelő karrierjét annak köszönheti, hogy számtalan betegségre, bőrelváltozásra és emésztőszervi problémára sikeresen alkalmazható. Mind külsőleg, mind belsőleg. A világ számos országában termesztik, ahol az éghajlat alkalmas a szabadföldben való nevelésére.

        Egyes elemzések szerint összesen 248 ásványi anyagot és különböző nyomelemet tartalmaz – tudtuk meg Dr. Sári Erzsébet belgyógyásztól, a Napfény-háza Orvos és Természetgyógyászati Rendelő vezetőjétől. A növény zselés része ízületi fájdalmakra, porcerősítésre használható. Kiválóan alkalmas ásványi anyag pótlására. Régen fekélyt is gyógyítottak vele, oly módon, hogy a levél zöld színanyagát lekapargatták és azt helyezték rá a sebre. A homeopátiás gyógymód szerint ismert immunerősítő tulajdonsága. Hat a hasi vénákra, a májra, a vastagbélre, segít helyreállítani az élettani egyensúlyt. Ajánlják lumbágóra, ülő életmódot folytatóknak. Jótékony a kocsonyás székletre, az orr váladékozására. De ajánlják egyszerű fáradtságra is, lélektani problémák ellensúlyozására. És azoknak is, akik eltaszítják maguktól az embereket. Ha fejfájást észlelnek a homlok felezővonala fölött vagy fájdalmat a szemben, a szemgödörben, rágás közben, netalán pattogást észlelnek a fülben.

         A növény ôshazája eredetileg Afrika száraz éghajlatú vidékei. Európába a keresztes hadjáratok idején jutott el az Andalúzia földjére lépô arabok révén.

Hatóanyagairól

Az Aloe vera számos összetevőjét már sikerült meghatározni. A zselében lévő anyagok nyugtatják és ápolják a bőrt. Emellett rengeteg gyulladáscsökkentő vegyületet tartalmaz; ezek egyike a bradikinináz, ami helyi érzéstelenítőként is szolgál. A magnézium-laktát enyhíti a viszketést, míg más anyagok a kisebb vérerek tágításával, így a sérült szövetek vérkeringésének fokozásával segítik elő a gyógyulást.

         Az Aloe vera lelkes hívei meg vannak győződve arról is, hogy a gyógynövény levének fogyasztásával kiegészíthető az ízületi gyulladás, a cukorbetegség, valamint a gyomor- és nyombélfekélyek terápiája. Hatóanyagai gátolják a gyomorégést kiváltó gyomornedvek termelődését, s ez alátámasztja azt a véleményt, hogy a gyógynövény hatékony fekély elleni orvosság lehet. Kémiai hatóanyagai közül kettőt is ismerünk, amelyek képesek elpusztítani a fekélyek többségét okozó Helicobacter pylori baktériumot.

         Számos kutatás nagyon ígéretes eredménnyel zárult, ám az ilyen állításokat mégis érdemes mindaddig fenntartással fogadni, amíg nincsenek meggyőző bizonyítékok a birtokunkban.

Az egyik ilyen vizsgálat során azoknak a résztvevőknek, akik 42 napig naponta kétszer Aloe vera-levet ittak, a vércukorszintjük jelentősen csökkent, ami felveti annak lehetőségét, hogy a növény a jövőben esetleg szerepet játszhat a cukorbetegség kezelésében – olvashatjuk egy internetes oldalon.

         Végül, de nem utolsósorban a növény külső bőrszövetében előforduló acemannan nevű vegyület feltehetően vírusölő hatású, ám jelenleg még ennek bizonyítása is a kutatókra vár.

Az aloe zselé nagyon jó székletrendező és hashajtó szer. Az aloe latex azonban, amely a levél külső zöld bőrszövete és a belső, víztiszta zselé közti nyúlós, sárga anyag, hasi görcsöket, erős hasmenést, terhes nőknél méhösszehúzódást, ezért akár még vetélést vagy koraszülést is okozhat. Ha tehát a növényt házilag alkalmazzuk, ügyeljünk arra, hogy jól megtisztítsuk a zselét ettől a sárga, nyúlós anyagtól.

A növény hatóanyagai csökkenthetik a gyógyszerek mellékhatásait, erôsítik az immunrendszert, és segítenek a szervezetnek a felhalmozódott méreganyagok kiürítésében.

Benne lévő vitaminok

        A-vitamin (retinol): védi a sejteket a szabad gyököktől, jótékony hatással van a bőrre, hajra, javítja a gyengén látást.

         B1-vitamin (tiamin): szükséges az energiatermeléshez és a szövetgyarapodáshoz, az izmok és az idegrendszer zavartalan működéséhez.

        B2-vitamin (riboflavin): szükséges a B6 működéséhez, elősegíti a növekedést, javítja a látást.

          B3-vitamin (niacin): anyagcsere-szabályozó, nélkülözhetetlen az idegrendszer megfelelő működéséhez.

         B6-vitamin (piridoxin): fontos a vörösvértestek és ellenanyagok képzéséhez, az immun- és idegrendszer működéséhez.

         B9-vitamin (folsav): nélkülözhetetlen a fehérjeszintézishez, a vörösvértestek képzéséhez, a sejtek osztódásához.

          B12-vitamin (ciano-kobalamin): nélkülözhetetlen a sejtek növekedéséhez, a folsav sejtekbe juttatásához.

          C-vitamin (aszkorbinsav): fontos antioxidáns, számos betegségnél segíti a gyógyulást.

         E-vitamin (tokoferol): fontos antioxidáns, védi a sejthártyákat, fokozza a sejtregenerálódást.

         Kolin: segíti az anyagcserét, a zsírsavak felhasználását, a szervezet méregtelenítését.

 

Fontosabb ásványi elemei

         Kalcium és foszfor: segítik a csontfejlődést.

        Kálium (kálium-szorbát): szabályozza a szervezet vízháztartását, normalizálja a szív ritmusát, vérnyomáscsökkentő, hiánya esetén a sejtek, idegek és izmok nem látják el feladatukat.

        Vas: szükséges a vörösvértestek képzéséhez és bizonyos enzimek keletkezéséhez.

        Nátrium: nélkülözhetetlen a vízháztartás szabályozásában.

       Klór: létfontosságú a gyomorsavképzésben, antiszeptikus, fertőtlenítő hatású.

         Mangán és magnézium: jelenlétük fontos az enzimek működéséhez, segítik az izmok és a központi idegrendszer hatékony működését, jó állapotának megőrzését.

        Réz: nélkülözhetetlen a vas beépüléséhez, nagy szerepe van a kötőszövetek kialakulásában.

       Króm: segíti a zsírsavenzimek működését, fontos a vércukorés koleszterinszint szabályozásában.

       Cink: serkenti a fehérjék képződését, irányítja az anyagcserefolyamatokat.

Tábori Zsuzsa

További információ kérhető Dr. Sári Erzsébettől az info@napfenyhaza.hu mailcímen vagy telefonon a 06-1-2700-343-as telefonszámon.