Évtizedek óta vezeti az USA-ban az autó eladásokat a Ford kisteherautója
Amerika hangja
A jó öreg Európában elég nehéz elképzelni a Ford kisteherautójának a sikereit. Az F150 nemcsak a kisteherautó eladásokat vezeti több évtizede, hanem minden szereplőt leelőz a személyautók értékesítésében is… Ebbe a sikerszériába nyújtunk bepillantást.
Elsőként nézzük a számadatokat, amelyek megmutatják az F150 tengerentúli sikereit. Az F150 nem a felénk megszokott méretű kisteherautó, hanem egy méretosztállyal nagyobb, ezt az államokban a teljes méretűeknek hívják. Itt nem ritka a 6 m fölötti hosszúság, az erősebb kivitelek pedig könnyedén vontatnak 4–5 tonnás utánfutókat is. Ebben a csoportban szerepel a Chevrolet Silverado, a korábban Dodge Ramként forgalmazott Ram, a Nissan Titan és a Toyota Tundra.
A Ford SVT Raptor kisteherautóval könnyedén végrehajthatók kisebb-nagyobb ugratások, mert az erősített futóműve miatt jóval többet kibír, mint az átlagos kisteherautók, terepjárók. De vezetni is kell hozzá tudni. Ezt bizonyítja a törött vagy éppen balesetező Raptorról készült meglehetősen sok videó és fotó az interneten.
A Ford népszerűségéről annyit, hogy 1972 óta vezeti a teljes méretű kisteherautók eladási versenyét… Ha ez nem lenne elég, az összesített személyautó eladásokban is az élen áll, 1983 óta. A 2015-ös júniusi eladások a következőképpen néznek ki, első a Ford 55 171 darabbal, második a Chevy Silverado 51 548, harmadik a Toyota Camry 37 408 és negyedik a Ram 33 332 példánnyal. A féléves összetett versenyben hasonló az állás, a 357 180 darabbal vezető Ford mögött 275 882-vel második a Silverado, a harmadik helyen az USA legkedveltebb személyautója, a Toyota Camry áll (215 815). Negyedik a Ram 212 716 darabbal, az ötödik ismét egy személyautó, a Toyota Corolla 190 131 példánnyal. Ezekből az adatokból is az derül ki, hogy a Ford nagyon tudja, hogy az amerikai vásárlók nagyon kedvelik a kisteherautókat, amivel azután a gyárak is nagyon sokat keresnek.
Mi a siker titka?
A sikerre viszonylag egyszerű a válasz. Az autógyárak talán a legjobbak a vevők igényeinek a felmérésében. A legújabb F150-et, a modellfrissítéseket is a felméréseik és a piaci tapasztalatok alapján készítik. A titok másik fele pedig talán abban van, hogy a Ford lefed minden lehetséges területet, legyen az a fekete lökhárítós, munkára való alapkivitelű autó vagy a legjobb felszereltségű, limuzinokkal vetélkedő csúcs verzió.
Háromféle fülkével kapható az F150, a kétajtóst (Regular Cab) leginkább munkára használják, a következő lépcsőt is a kétajtós jelenti, aminek már kicsit hosszabbított fülkéje van az ajtók mögött (Super Cab). A négyajtóst a Super Crew névvel illetik. A rakterekből háromféle hosszúságú választható, a méreteik: 1,7; 2 és 2,48 m. A Regular Cab karosszériás F150 méretei a következők: hossza 6,19 m, magassága 1,92 m, szélessége pedig a tükrökkel együtt 2,46 m. Ez mutatja, hogy nem az európai utakra tervezték az F150-et.
El lehet veszni a részletekben a Ford konfigurálása közben, mert XL, XLT, Lariat, King Ranch és a Platinium felszereltségi csomagok között lehet választani, ezen felül 12 külső szín, 11-féle kárpit, és 4-féle belső színvilág között lehet válogatni… És akkor még nem merültünk el a 2,7 literes turbós, 3,5 literes hathengeresek és az 5 literes V8-as motorok rejtelmeiben, a négy erőmű 282 és 385 lóerő közötti teljesítmény skálát fed le. A motorok természetesen benzin üzeműek, az autók kérhetők két- vagy négykerékhajtással és strapabíróbb futóművekkel is. Ha sikerült valahogy kiválasztani az ideális járművet, utána jönnek az extrák, amelyek a keréktárcsáktól kezdve a raktér oldalában elhelyezett tárolókig terjed. A választékból jól látszik, hogy minden vásárló ki tudja választani a kedvére való autót.
Egy kis ízelítő a tervezés aprólékosságából: a legfrissebb F150 platójának lehajtása után a raktérajtó belső felén 4 kör alakú mélyedés válik láthatóvá. Ezekbe pont belefér a kávétermosz alja…
Történelem
A Ford kisteherautói a II. világháborúig személyautó alapúak voltak, a váltást az első alvázas áruszállító megjelenése hozta, ez pedig az 1948-ban piacra dobott F széria volt. Meglepő, de mostanság is ez a felépítése a teherkocsiknak és a kisteherautóknak. A kisteherautó alapját az alváz képezi, amely legjobban egy vízszintesen elhelyezett, egyágú, fémből készült létrára hasonlít. Az elején a motort helyezik el, mögötte a sebességváltót, innen megy a hajtás a hátsótengelyhez. Erre a szerkezetre helyezik rá a fülkét és a rakteret. Ezen a módon épült fel az első Ford kisteherautó, a legfrissebb kiadás és a konkurencia is. A konstrukció kedveltsége nem véletlen az autógyáraknál: egyszerű a szerkezete, rendkívül strapabíró és olcsón gyártható. Az újdonság öt évig volt forgalomban és már akkoriban is széles volt a modellválaszték, ugyanis a meglévő alvázra szinte tetszőleges felépítményt lehetett építeni. Ezért készült az F szériából kisbusz, kisteherautó, „iskolabusz”, zárt áruszállító is, és összesen nyolcféle teherbírással árulták. Az F széria sikeressé vált, az F betűt különféle számok követték, jó ideje az F150 az alap, az F250, F350, F650 stb. pedig a nagyobb teherbírású kiviteleket jelöli. A modellváltások általában 5–7 évente történnek, de közben is változtatnak az autón, hogy a kereskedők rátehessék az „új” feliratot, így növelve az eladásokat.
Jelenleg a tizenharmadik generációs F150-es fut az utakon, a fent már felsorolt választékkal. A különféle generációkat elég jól meg lehet különböztetni, mert a karosszéria formája vagy az autó orr része igen jellegzetes kialakítású. Az 1992–1996 közötti F150 és elődje például még nagyon szögletes volt, míg az ezt a szériát követő típus szakított ezzel a stílussal és gömbölydeddé vált.
Különleges kiadások és sportolás
Az F150 pályafutása tele van különleges szériákkal, amelyekkel a gyár célja a választék bővítése. Az egyik sláger a 2000-ben elindított Harley–Davidson Edition, amely jól megkülönböztethető az átlagos társaitól. Az eltérés nemcsak a karosszériára felkerült HD jelvényekben látható, hanem az esetenként két színű fényezésben (narancs-fekete), a különleges bőrülésekben és a keréktárcsákon. Aki nemcsak a látványra helyezi a hangsúlyt, hanem a műszaki dolgok és a menetteljesítmények is érdeklik, azok választották a Ford Különleges Járművek (SVT) osztályának az autóit.
Az első F150 SVT Lightning 1993 és 1995 között került piacra. A sportossá varázsolt hátsókerék-hajtású autóba 5,8 literes V8-as motort építettek, aminek 240 lóerő volt a teljesítménye, ami akkoriban elég volt a vásárlók meghódításához. A 11 563 darabos eladást produkáló első generációt 1999-ben követte a második. Ez már a jellegzetes gömbölyded karosszériával hódított, a 2004-ig készült autó 28 124 példányban kelt el, a népszerűsége nem véletlen: két éven át 360 lóerős, kompresszoros motor hajtotta, utána emelték 380 lóerőre a teljesítményét, ezen felül látványos karosszériát kapott és sportosra hangolt hatsebességes automataváltót. Ha ezek nem lettek volna elég csábítóak, kanári sárga, piros és hasonló feltűnő fényezésekkel dobták piacra.
Az F150 legsikeresebb éve 2004 volt, ekkor az Egyesült Államokban 939 511 darabot értékesítettek belőle, világszerte pedig 1 011 301 példányt. A legrosszabb eladási éve 2009 volt, amikor a világ összes autópiaca megzuhant, ekkor 495 021 darabot adtak el belőle.
Őslénytan
A Ford jó ideje hanyagolja a hátsóhajtású, sportos kisteherautók gyártását, viszont a terepjárást kedvelők régóta kedvelik a sportosztályt. Az történt ugyanis, hogy 2008-ban kijöttek a SVT Raptor típussal, amely korszerű négykerékhajtást, extrém módon megerősített futóműveket és Fox sport lengéscsillapítókat kapott, a kármentes terepezésről pedig a kocsi aljára szerelt erős fém védőlemezek gondoskodnak. A Raptor így otthon van a sziklás meredélyek megmászásában és a sivatagi száguldásban is.
A legutolsó kivitelét 411 lóerős V8-as motor hajtotta. A leírtakból kitűnik, hogy a Raptor gyakorlatilag rendszámos versenyautó, amivel átalakítás nélkül teljesíthetők a sivatagi ralik, túrák. Tesztelését a Kaliforniai-félszigeten zajló híres sivatagi Baja 500 és Baja 1000 futamok helyszínén is végezték.
Piros Ford F150 SVT Lightning kisteherautót használt a Halálos iramban című film első részében az FBI ügynököt alakító Paul Walker.
Könnyű korszak
A Ford, a széria történetének a legradikálisabb változására szánta el magát tavaly. Az alváz, a futóművek maradtak a régiek, viszont a karosszériánál gyökeres változtatást hajtottak végre. A hagyományos acélból készült fülkét és rakteret elhagyták, és azóta a katonai járműveknél használt, speciális alumíniumból gyártják a karosszériát, ami az elődökhöz képest 317 kg-os „fogyást” jelentett. A Ford reklámozó gépezete tavaly már elkezdte a munkát, és az Egyesült Államokban a „csapból” is az F150 üzemanyag-takarékossága és könnyűsége folyt. A vevők pedig a jelek szerint lelkesen vásárolják az életstílus autóként, szabadidős célra is használt F150-et.
Persze nem minden annyira szép és jó, mint ahogy a Ford eladói, marketingesei elképzelték. Az első csalódás akkor érte a vásárlókat, mikor biztosítást kötöttek: minimum 10%-kal kell többet fizetni, hiszen a könnyűfém javítása drágább. A második kellemetlenség, hogy az Egyesült Államokban 3000 fölötti a Ford kereskedések száma, amelyek többsége szervizt is működtet, eddig náluk lehetett javíttatni az F150-et. Ahhoz, hogy az alumínium karosszériát is javítani tudják, 50–70 ezer dollárt kellett a szervizeknek beruházni, amit nem mindegyik vállalt be, így 2015 elejére csak 750 helyen (márkaszervizekben és független műhelyekben) lehetett az újdonságot javíttatni. Ezért jóval hosszabb távon kell szállítani a balesetes, komolyabb javításokra szoruló autót, ebből adódott azután a még nagyobb kellemetlenség: a megemelkedett óradíjak és javítási idők.
Az egyik amerikai autósújság (edmunds.com) elvitte jobb hátsó sárvédő cserére az 52 ezer dolláros F150-ét, a hagyományos acél karosszériánál négy napba és 600 dollárba került a munkadíj. A frissnél már dupla annyi óra alatt végeztek a munkával, ami dupla óradíjjal ketyegett, a sérülés kijavítása pedig átlagban 7–10 napot vesz igénybe, és a végén 2400 dolláros munkadíjat kellett fizetni a kasszánál. A végösszeg 4138 dollár volt. Ez azért fontos, mert hosszabb távon kiábrándíthatja a vásárlókat az F150-ből, mert házilag, pl. egy farmon már nem lehet hegeszteni, kicserélni a megsérült sárvédőt, hanem muszáj szakszervizbe vinni. Az F150 sikere koránt sem olyan biztos, mint eddig volt. A prémium autókra jellemző biztosítási díjak, a csökkent számú javító műhelyek és magas javítási díjak kapcsolódnak a sokak által csak munkára használt autóhoz. A konkurensek pedig egyre több nagyszilárdságú, könnyű acélt használnak, ezen felül dízel motorokkal próbálják az F150 gazdaságosságát felülmúlni. Ha ez nem lenne elég, a Chevrolet erős felvilágosító reklámkampányba kezdett, amiben az F150 magas javítási költségeire és a hosszú javítási időre teszik a fókuszt. Az év végén a számok megmutatják, hogy Amerika kedvencének bejött-e az alumíniumra váltás.
Benedek Attila