A szóda csapvízből készül, amelyet különböző szűrőkön keresztül tisztítanak. A szabályok szerint kell lenni egy úgynevezett durva szűrőnek, ami a mechanikai szennyeződéseket szűri, egy szűrőnek, ami a klórt vonja ki, és egy csírátlanítónak, ami a baktériumoknak a folyadékba jutását akadályozza meg, azaz átlagban legalább három szűrőn megy át a csapvíz, mielőtt a szódáspalackba kerül. Fontos az is, hogy az adott térségben milyen minőségű a csapvíz. Vannak ugyanakkor hazánkban olyan szerencsés szikvízkészítők, akiknek a kertjükben fúrt kútból olyan tiszta, jó minőségű forrásvíz jön fel, hogy alig kell tisztítani. Van, ahol viszont rossz minőségű az ivóvíz, például sok vasat vagy mangánt tartalmaz, ott többféle szűrést ír elő a hatóság. A vizet évente kötelezően be kell vizsgáltatni, de ha bármi történik – mondjuk csőtörés –, saját érdekében maga a szikvízkészítő is kéri az ellenőrzést.

Az eljárás látszólag nem túl bonyolult: a szűrt víz tartályból, a szén-dioxid pedig palackból kerül egyszerre egy lapátos keverőtartályba, a letöltőfejen keresztül pedig kijön a kész szódavíz. A családi kisüzemek zöme félautomata keverőgépeket használ. Ma már a keverőtartálynak is rozsdamentesnek kell lennie, hogy semmilyen nehézfém ne oldódhasson bele a szódavízbe. Korábban ez is − akárcsak a szódásüvegek feje − ólomból készült.

A mai gépeken van vízszintjelző, ami mutatja, hogy meddig van feltöltődve a tartály és a nyomásmérő. A széndioxidnak hét bar nyomáson kell lennie, tökéletes szóda pedig akkor készül, ha a tartályban egyharmad résznyi gáz és kétharmadnyi víz van. A megtöltött palacknál is egyébként 15% gáztérnek kell maradnia a folyadék fölött, hogy kijöjjön rendesen a szóda belőle, ezért nincs csurig tele.

A nagyüzemi, teljesen automata gépek maguktól állítják be a nyomást és vízmennyiséget a tartályban, számítógép vezérli a keverést, ami azonnal leállítja a folyamatot, ha bármi rendellenességet tapasztal. A félautomata gépeknél a szakember figyeli a nyomásmérőt, a vízszintjelzőt és irányítja a folyamatokat. Némi gyakorlat után a szikvízkészítő már a gép hangjából hallja, ha valami gond van. A szódások egy-, másfél és kétliteres palackokat, valamint 25 literes rozsdamentes ballonokat töltenek. Még mindig vannak viszont, akik a szüleiktől, nagyszüleiktől rájuk hagyományozódott régi, üvegből készült szódásüvegeket viszik töltetni. Ragaszkodnak hozzájuk, mert esztétikailag mutatósak, antikvitásuk miatt értékesek − főleg, ha ugyanaz készítette az üveget és a fejet −, ráadásul lényegesen tartósabbak, mint a műanyagok. A többször használatos műanyag palackok körülbelül kétszázszor tölthetők újra, az üveg viszont addig, amíg el nem törik. Egy kisebb családi üzemben napi 300–500 palack telik meg szódával.

A szikvízkészítői szakma általában családon belül öröklődik. Az öregek régen azzal beszélték rá gyerekeiket a munkára, hogy a pénzkeresethez nem kell más, csak víz és szénsav! Jelenleg OKJ-s tanfolyamon lehet elsajátítani a szikvízkészítéshez elengedhetetlenül fontos alapismereteket. A tanfolyamokat évente szervezi a MOSZI Országos Szikvízkészítő Ipartestület, legalább 15 fővel indítják el. Tavaly ugyan nem jött össze a minimum létszám, de idén 18-an szereztek oklevelet szikvízkészítésből az országban.

Tudja Ön, miért érzi hűsebbnek a szénsavas italokat? Azért, mert a felszabaduló CO2 a szájban hőt von el a fogaktól és a szájpadlástól.