Az Aston Martin története

Elegancia és sportosság

 

James Bond kedvenc autómárkája idén lépett a századik életévébe. A hányatott sorsú gyár történetének a legjobb formájában van 2013-ban: széles modell-választékkal rendelkezik, sikeres a versenyzésben, tőkeerős az új résztulajdonosa, így biztos a jövője.

A márka 1913-ban indult útjára, mikor Lionel Martin és Robert Bamford egyesítette erőit. A Bamford & Martin Singer autókat adott el és szervizelt Londonban, miközben a versenyzésben járatos Martin megépítette az első versenyautójukat. Ennek az alapját az 1908-as kiadású Isotta- Fraschini váz képezte, ebbe szerelte be Martin a négyhengeres, Coventry-Simplex motort. A ma is használatos név a Clintonhoz közeli Aston hegyhez köthető, ugyanis az itt rendezett hegyi versenyen aratott győzelem hatására átkeresztelték autójukat, és így lett az 1915-ben forgalomba került első utcai autójuk neve Aston Martin.

Majd ugyanebben az évben vásárolták meg London kensingtoni részében a Henniker Place-en lévő ingatlanjukat, ám az I. világháború közbe szólt. Martin a haditengerészethez, Bamford pedig a repülősökhöz, a Royal Army Service Corps-hoz vonult be. A vállalkozás gépeit pedig megvásárolta a Sopwith Aviation repülős vállalat.

A háború borzalmait mindkét férfi túlélte, újabb vállalkozásukat Kensingtonban, az Abingdon Roadon, Aston Martésű tin néven alapították meg. Újrakezdték a versenyzést, majd 1922-ben sebességi és megbízhatósági rekordokat állítottak fel a világ legelső épített versenypályáján, Brooklandsben. A mai F1-nek megfelelő sorozatverseny Francia Nagydíján is remekül szerepeltek. A gazdasági világválság előszele 1925-ben érte el a gyárat, amikor is be kellett zárniuk. A tíz év alatt 55 autót gyártottak.

 

A II. világháború utáni időszak az angol autóiparban igen „izgalmas” volt, ugyanis az 1990-es évekig több tulajdonosváltáson és névváltoztatáson estek át a cégek. A számtalan márka közül alig maradt mára, a süllyesztőbe került az Austin-Healy, Triumph, Jensen, BMC és sok más alig ismert név.

 

1927-ben új tulajdonos érkezett, a vállalkozás neve Aston Martin Motors-ra változott. Akkoriban a tervezőasztalnál Augustus Bertelli dolgozott, az általa kifejlesztett 1,5 és 2 literes motorú autókat, ma is Bertelli autóknak hívják. Az 1926 és 1937 közötti tervezőként és technikai igazgatóként dolgozó Bertelli autói kiváló részeredményeket értek olyan legendás sportkocsi versenyeken, mint a Le Mans-i 24 órás és a Mille Miglia. A II. világháború előtt a bevételek növelése érdekében, az utcai autók gyártására is kezdtek hangsúlyt fektetni. A második világégésig kb. 700 járművet gyártottak. Robert Bamford 59 évesen, 1942-ben távozott az élők sorából, az 1878-as szüleMartésű, kerékpárrajongó Lionel Martin pedig 1945-ben hunyt el, kerékpár balesetben.

Brown korszak

1947-ben Sir David Brown traktorgyáros vásárolta meg a jól csengő márkanevet. A gyártásban szerzett tapasztalatai meglátszottak a változtatásokon, és a vállalat egyik aranykora is erre az időszakra tehető. Majd az Astonok típusjelzésénél feltűnt a DB betű, a tulajdonos, David Brown monogramja. A DB1 az 1950-es évek elején bukás volt, a DB2 már jóval nagyobb sikert aratott. 1959-ben jött a DB4 és ebben az esztendőben végre nyertek a Le Mans-i 24 órás futamon. Az Aston hathengeres motorjait – 1954-től 1965-ig – Tadek Marek tervezte.

 

Az Aston Martin is épített szuper sportkocsit, 2009 és 2012 között készült a One-77, amelyet 750 lóerős, 7312 cm³-s, V12 hengeres motor hajtott. A szénszálas, műanyag vázas járműből 77 darabot készítettek, a csúcs Aston 1630 kg-os, 3,5 mp alatt éri el a százas tempót, a végsebessége pedig 354 km/óra!

 

Ez a korszak olyan gyöngyszemeket adott az autóiparnak, mint a DB5, amely a világ egyik legszebb autója. James Bond 1964-ben váltott Aston Martin DB5-re.

1972-ben komoly pénzügyi válságba került a márka, a kiútkeresésnek 1975-ben lett eredménye, amikor is Peter Spraque és George Minden egy millió fontot alig meghaladó befektetéssel megszerezték az Aston Martint. Felvettek 360 munkatársat, modernizálták a gyárat és fokozták a kézi munkával folyó termelést. 1980-ban azonban eladták a márkát az MG-nek, és ezzel az Aston kezdte megközelíteni a mélypontot. Az alapítók bizonyára forogtak a sírjukban: hetente 3 autót készítettek, a dolgozók inkább az öreg autók restaurálásával és a meglévő darabok karbantartásával foglalkoztak… Ebben az újabb pénzügyi vészhelyzetben jött az új megmentő, a CH Industrial. Az 1980-as évek elején megjelent a fura formájú, valódi négyszemélyes Lagonda, amelyet a Közel-Kelet gazdagjainak szántak. Az igazi mélypontot 1982-ben érték el, 30 darabos éves termeléssel. Ezek után állandó tulajdonosváltás következett be, 1984-ben a termelésben elérték a tízezres darabszámot, ennyit gyártottak 1913 óta… A következő esztendőben felvették újra a munkakapcsolatot a legendás olasz tervezőirodával a Zagatóval, majd a Ford 1987-ben felvásárolta az Aston Martin részvényeinek a 75%-át.

A Ford korszak

Az amerikai tulajdonú Ford autógyárnak komoly tervei voltak az Aston Martinnal és a közben megszerzett prémium márkáival. A Land Rover, Jaguar, Volvo trió koronája volt az Aston Martin. Az, hogy ennek a négyesnek más pályát szántak, mutatja, hogy a Ford a Premium Automotive Group nevű csoportba szervezte őket, elkülönítve az egyszerűbb autókat készítő anyavállalattól. A professzionalista szemléletnek meg is lett az eredménye, a kölni Ford gyárban, száz, különösen jól képzett munkatárs rakta össze a V8 és V12-es Aston Martin motorokat. Az utóbbi érdekessége, hogy két háromliteres, V6-os motorból született!

 

A százéves jubileumot alaposan megünnepelték a nyáron. Ezerfős születésnapi partit adtak, és megépítettek két tanulmányautót is, megemlékezve ezzel a hajdani Le Mans-i 24 órás győzelemről. A CC100-as névre hallgató ünnepi különlegességeket V12-es, 573 lóerős motor hajtja.

 

Beindult a termelés, 1995-ben már 700 autót adtak át a tulajdonosoknak. Majd piacra dobták a DB7-et, amely gyorsan az Aston Martin legsikeresebb modelljévé vált. 1998-ban 2000 darabot, négy év elmúltával már 6000 darabot gyártottak belőle. 2001-ben jelent meg a piacon a Vanquish, 2003-ban átadták a gaydoni üzemet. Ugyanebben az évben jelent meg a DB9, a DB7 utódja. 2005-ben visszatértek a versenyzésbe, újra indultak Le Mansban és más sportkocsi viadalokon, ekkor kezdett az Aston Martinnal dolgozni a Prodrive és Dave Richards.

A jelen

Dave Richard 1981-ben a Ford Escort-tal rali világbajnoki címet szerzett Ari Vatanen oldalán, majd nem sokkal később a navigátori ülést cégvezetői karosszékre cserélte. Megalapította a Prodrive vállalatot, ami raliban és pályaversenyeken is számtalan győztes versenyautót készített. Ők építették és versenyeztették az Aston Martinokat, így kezdődött a kapcsolat, ami végül azzal zárult, hogy 2007-ben a Ford eladta az Aston Martint a Dave Richards által vezetett befektetői csoportnak. A legfrissebb gazdasági hír az Aston Martinnál, hogy az olasz Investindustrial tavaly, 37,5%-nyi részvényt vásárolt 150 millió font értékben, ezen felül félmilliárd fontos beruházást tervez a közeljövőben. A másik két fő részvényes az Invest DAR és az Adeem Investment. Az Investindustrial nemrég adta el a szintén prémium márkának számító Ducatit az Audinak, miután talpra állította az olasz motorkerékpár legendát.

Az új tulajdonosnak köszönhető, hogy július végén 5% részvényért cserébe együttműködési megállapodást kötöttek a Mercedes házi tuning cégével, az AMG-vel. Így a jövőben könnyen megoldhatók a legköltségesebb tételként számon tartott motor- és sebességváltó fejlesztések.

A kínálat

Az Aston Martin első pillantásra zavarba ejtő választékot kínál sportautókból, de azért nem ennyire rózsás a helyzet. A járművek, egy kivételével, a „fordos” időszak alatt kifejlesztett, rugalmasan változtatható, ma már kissé öregecske és nehéz, VH néven futó alumínium vázszerkezetre épülnek. Ezt és a V8-as, V12-es motorokat kombinálva alakították ki – az egymástól alig megkülönböztethető karosszériák kal – a jelenlegi tíz fölötti modellből álló autóválasztékot. Az Aston zömmel GT autókat készít (Gran Turismo – nagy túrázó, nagy túrakocsi). Ez erős, sportos, de kényelmes kétajtós, általában négyüléses autót takar, ahol a hátsó ülések általában csak jelképes helykínálatot biztosítanak.

Két kakukktojás található a kínálatban, egyik a Toyota IQ technikájára épülő Cygnet, a másik a négyajtós kupé, a Rapide. Mindkét különlegesség válasz az aktuális autóipari trendekre, a bőrrel burkolt városi mini a minimális környezetszennyezés miatt került a választékba. A csökkentett szén-dioxid kibocsátású Aston Martin, a 10 millió forint fölött árult csöppség pedig bőséges hasznot hoz. A gyönyörű belsejű igen sportos, négyajtós, négy személyes sportlimuzin, a Rapide, a grazi Magna Steyr üzemében készül.

 

Érdekesség, hogy a 2013. IV. évfolyam 3. lapszámában bemutatott Carroll Shelby is versenyzett Aston Martinnal. A gyár eddigi egyetlen összetett győzelmét Roy Salvadorival együtt szerezte 1959-ben. Salvadori pár héttel Shelby halála után hunyt el 2012-ben.

James Bond

Ian Fleming regényeiben a brit titkosügynök szolgálati kocsija eredetileg Bentley volt. A Gyémánt örök című könyvben még ezt a sportos luxus márkát használta, a Goldfingerben már Astont hajtott, miközben szórakoztató szócsatát vívott CIA-val és Felix Leiterrel az amerikai és angol autókról. A legutóbbi James Bond filmben a legendás DB5-öt lőtték szét a rossz fiúk, azt a modellt, amivel Sean Connery-vel a volánnál debütált a Goldfingerben. Bond szolgálati gépe, Roger Moore ideje alatt, Lotus volt. Albert L. Broccoli producer Timothy Dalton főszereplésével újra visszahozta a vászonra az Aston Martint, annak gyártás előtt lévő Vantage modelljét. Majd jött a BMW-s korszak, amit követett még Pierce Brosnannél az Aston Martin Vanquish. Ez már a Ford korszakban történt, és azóta is Astonnal száguld James Bond.

 

 

Benedek Attila