Hogyan fejlődött ki a taxizás?
Pénzért fuvaroztak már az ókorban is
Eljutni valahova városon belül vagy azon kívül sem volt mindig egyszerű feladat. Pláne, ha valakinek nem volt lova vagy saját járműve. Márpedig ha ez így van, nyilvánvaló, hogy ebben is hamar megtalálták az üzleti lehetőséget azok, akik rendelkeztek kocsival. Noha ez a foglalkozásnév az ókorban még nem létezett, de voltaképpen már akkor megjelentek az első taxisok.
A hogy a civilizált társadalom fejlődött és terjeszkedett, egyre inkább megjelent a társadalomban a távolság fogalma. Geometriai nyelven a távolság két pontot összekötő egyenes, mivelhogy az a legrövidebb vonal, amit meg lehet húzni közöttük. Ez azt jelenti, hogy a valós távolság mindig kisebb az egyéb megoldásoknál. Ezt a nyilvánvaló igazságot a magánfuvarozók és ügyfeleik is jól ismerik. Mint ahogy a tanítást is, hogy „sose térj le az egyenes útról”. Ahogy teltek-múltak az évszázadok, folyamatosan növekedett a települések száma és vele együtt az életritmus is felgyorsult. Az emberben megfogalmazódott az igény, hogy minél gyorsabban célba érhessen. Először csak lovakat, tevéket és elefántokat használt célja eléréséhez, de aztán feltalálta a kereket. Attól kezdve pedig nincs megállás.
A taxi kifejezés a latin taxa (adó, díj) és a görög metron (mérés) szavakból összetevődő taxaméter szóból ered. A fogalom tehát kifejezetten azokat a személyfuvarozásra használt járműveket takarja, melyekben erre a célra rendszeresített órával határozzák meg a tarifát.
A bennszülött népeknél ma is közeli falunak számít az a település, ahova egy-két napi gyaloglás árán eljuthatunk. Az általunk civilizáltnak nevezett társadalomban viszont egy ilyen túrára csak az extrém sportolók vállalkoznak. Bármennyire is rohamos a fejlődés, egyvalami örök: az ember kényelem iránti vágya. Aki tehette, kocsit vásárolt magának, aki nem, inkább felkéredzkedett másokéra. Ők lettek a történelem első stopposai. Egészen magától értetődő, hogy a kevésbé emberbaráti elven gondolkodó tehetőseknek egyszer csak eszébe jutott, hogy jó tettéért cserébe nem éri be egy „köszönömmel”, hanem inkább pénzt kér érte. Még nem oda vitték az utast, ahova kérte, hanem oda, ami a kocsisnak éppen útba esett. Aztán valakiknek eszébe jutott, hogy még több pénzt kereshetnek, ha az utas szabhatja meg, hova szállítsák. Ezzel vette kezdetét a taxizás története. Ez a jelentős esemény minden bizonnyal már az ókorban bekövetkezett.
A közlekedés fejlődésének egyik fő alapfeltétele nyilvánvalóan a megfelelő úthálózat kiépítése volt.
Szent Fiacrius
A Krisztus után 610−670 között élt ír remete azért hagyta el otthonát, hogy Istent szolgálja. Püspökétől egy erdős területet kért, de a főpap közölte: annyi földet ad pártfogoltjának, amennyit egy nap alatt képes felásni. Fiacrius pedig maga után kötötte az ásót, és körbejárt egy nagyobb területet. Ahol az eszköz megérintette a talajt, a fák és bokrok gyökerestül kifordultak, a föld pedig szépen elsimult. A püspök ezt csodának tartotta, ezért támogatta, hogy Fiacrius felépítsen egy remetelakot. Később ugyanott kolostor is épült. A remetét halála után szentté avatták, majd egy utcát is elneveztek róla.
Ma a legtöbb taxis egy-egy nagyobb társasághoz tartozik. Mezítlábas taxisoknak hívják azokat, akik nem kívánnak élni ezzel a lehetőséggel. Ők leginkább taxiállomásokon és az ismertebb csomópontokon szerzik utasaikat.
1662-ben Párizsban egy, a bérkocsisok lakta utcában egy lovakkal is foglalkozó kereskedő a legelső bérbe adott kocsija mellé egy négylábút is felajánlott. A szerencsés ezen felbuzdulva úgy döntött, hogy ő maga fogja az utasait szállítani. A kocsi egy kétüléses típusú volt. Később ezt nevezték el fiákernek.
Így vált a taxisok, a bérfuvarozók védőszentjévé Szent Fiacrius. A XVIII. század végére a francia fővárosban már több mint 1600 bérkocsit jegyeztek be. A kocsisoknak pedig adózniuk kellett tevékenységük után.
Menetrend szerint
A személyszállítás fejlődésével jöttek létre a közlekedési társaságok. Ezek – ahogy ma is – lényegesen olcsóbban szállították az utasokat, mint a magánvállalkozók, ám ezért cserébe eltűrték, hogy rajtuk kívül más is üljön a járművön. Ilyenek voltak például a postakocsik, amelyek ráadásul egy előre meghatározott útvonalon közlekedtek, amiről a kocsis nem tért le. Leegyszerűsítve ugyanezen az elven működik a mai BKV, a Volán és a MÁV is.
Taxistörvények
Ahogyan a taxisoknak ma is számos követelménynek meg kell felelniük, már évszázadokkal ezelőtt sem vállalhatott akárki bérfuvarozást. Európa-szerte hozzávetőlegesen hasonló volt a szigor. A kocsisok csak 16 évnél idősebbek lehettek, és az is a kikötések közé tartozott, hogy higgadt vérmérsékletűek legyenek. Komoly balesetekhez vezethetett volna, ha egy arra alkalmatlan ember utasította volna a lovakat. A fiákeres vezetés közben nem dohányozhatott, illetlen viselkedésért akár meg is büntették. Kötelezték rá, hogy minél jobban megismerje a városát és környékét. Ma más formában ugyan, de ugyanezek a szabályok érvényesek. A taxisofőrnek speciális jogosítványt kell szereznie, amihez elengedhetetlen a pszichológiai alkalmasság. Csak utasa engedélyével gyújthat rá. Amennyiben irreálisan meghosszabbítja az útvonalat, a társaságánál bepanaszolható. A városismeret ugyan a konzervatívabb taxisok körében elvárt, ma már GPS-készülékek állnak a személyszállító rendelkezésére, ha netán nem találnak el a megadott címre.
A taxiórák
Kezdetben a viteldíjat megegyezés alapján határozták meg, de így az egyik fél mindig rosszul járt. Ez a módszer sem a fuvarosnak, sem a fuvarozottnak nem adhatott teljes megnyugvást a tarifa reális voltát illetően. Erre már a rómaiak is rájöttek. Egy fémszerkezetet csatlakoztattak a kocsi tengelyére, amely a kerék minden egyes fordulásakor lepottyantott egy golyót egy számolótartályba. Az út végén a kocsisnak csak a golyókat kellett megszámolnia, és már tudta is, mennyivel tartozik utasa. Ez a megoldás viszont még nem volt alkalmas arra, hogy a várakozási időt is figyelembe vegye. A gép nem lett világsiker, ezért egészen a XIX. végéig a taxisok nem használtak taxiórát. Akkor viszont a kocsi külső felén helyezték el az első kerékhez csatlakozó berendezést, ami szintén fordulatonként tekerte tovább a számkijelzéses mechanikus számlálót. Ha a gépet oldották, nem mért. Ez a technika sem nyerte el maradéktalanul a „szakma” tetszését, sok kocsis egyszerűen a folyóba hajította a taxamétert.
A kocsihajtást sokáig kizárólagosan férfias foglalkozásnak tartották. Az első női fiákeresek 1906-ban, Párizsban jelentek meg. Ők részt vettek egy egyhónapos kiképzésen, amelyet még a rendőrség tartott.
A mai taxiórákat már számítógépek vezérlik. Attól függően, hogy az utas törzsutas-e, vagy éppen csak leintette az autót, esetleg telefonon rendelte a címre, az óra többféle díjcsomag alapján is képes számolni. Ma már a digitális számkijelzés a jellemző, szemben a korábbi analóg számlapokkal.
A magyar személyfuvarozás rövid története
Hazánkban Mátyás korában jelentős útépítések vették kezdetüket. A feljegyzések szerint a király is fontosnak tartotta, hogy a közlekedés minél gyorsabbá válhasson. A fiákerek persze Magyarországra is eljutottak. A kocsiszekér mai mércével mérve nem nevezhető gyorsnak, hiszen egy nap alatt haladt 75 km-t.
A XIX. században Zombor lett a fiákerek városa. A kocsisok tereken és a vasútállomásnál vártak kuncsaftjaikra.
Manapság hazánkban nem szabják meg, hogy milyen márkájúnak kell lennie egy taxinak. De például bizonyos cégek kikötik, hogy náluk csak 10 évnél fiatalabb, és X méretű autóval lehet taxizni. Természetesen kétajtós gépkocsik sem jöhetnek szóba. A 80-as években a legtöbb taxis Ladát használt.
Taxi földön, vízen, levegőben
Mint ahogy a közlekedés nem korlátozódott a szárazföldre, a személyszállítást a hajótulajdonosok is pénzért kezdték vállalni. Manapság a gazdagabb rétegnek egy kisebb társaság befogadására alkalmas magánrepülőgépek is rendelkezésére állnak. A jövő taxijának tartott csodajármű ugyancsak a fejünk felett közlekedik majd, de nem a levegőben, hanem egy kötött pályán. Angliában, a Bristol Egyetemen 1995 óta dolgoztak egy olyan modern járművön, ami egyszerre gyors, megbízható, és vezető nélkül, robotpilótával is képes közlekedni. 2007-ben, Cardiffban megépítették a jármű kísérleti pályaszakaszát. Borítékolható, hogy a projekt teljes megvalósulására még évtizedeket is várnunk kell, hiszen ahhoz, hogy a kocsik háztól-házig szállítsák az utasokat, a pályarendszert a mellékutcákban is ki kell építeni. Annak költségeit pedig egyelőre a szakemberek sem tudják pontosan kiszámolni. Mindenesetre könnyen lehet, hogy egyszer a kocsikra csupán egyetlen percet kell várni a megrendelés után, és az utasok majd chipkártyával fizethetnek.
London népe egyelőre kénytelen beérni a város nevezetességének is számító, speciálisan e célra készített, régies vonalvezetésű járművekkel, amiket mindenhol csak London Taxiként ismernek. Az előbb leírtaknál közelebbi tervek szerint hamarosan ezeket is lecserélik nagyfelületű ablakokkal felszerelt, hibrid, vagy tisztán elektromos meghajtású autókra.
Kóré Károly
