Nap mint nap 8−10 kiló pogácsát készít a hat négyzetméteres bódéban
„Pogácsás” Julcsi megvalósította álmait
Lakatos Juliska megálmodta sikertör- ténetét. A 43 éves asszony sokáig munkanélküli volt, ám elhatározta, hogy kitanulja a cukrászmesterséget és friss pogácsákat, süteményeket készít a környéken élőknek. Nem volt könnyű, de minden akadályt leküzdve sikerült neki, és ma már ô mindenki Pogácsás Julcsija a környéken.
Juliska három éve nyitotta meg Újpesten ici-pici bódéját, ahol reggeltől-estig süti a finomabbnál-finomabb pogácsákat, aprósüteményeket, péksüteményeket. Árai olcsók, mosolya marasztaló. Mindenkihez van egy napindító kedves szava. Pár évvel ezelőtt még nem volt szakmája, de megálmodta, hogy ő cukrász lesz, és valahogy kitanulja a mesterséget már családos, háromgyermekes anyukaként.
Juliska egyedi terméke a habosbabos süti, ami egy linzertészta lekvárral és habbal, dióval kikeverve. Kókusszal is készülhet.
− Mikor munkanélkülivé váltam, hirtelen kilátástalannak tűnt minden. A hivatalban viszont indult egy átképzés. Én szakács szerettem volna lenni mindig is, de akkor csak cukrász tanfolyam indult. Így lett jobb híján ez − kezdte mesélni az MMM Magazinnak történetét Julcsa, aki természetesen végül sikeresen elvégezte a képzést. Megkapta az oklevelét, és nekilátott munkát keresni.
− Nem vettek fel sehova, mert nem voltam gyakorlott cukrász. Rengeteg helyet megkerestem, de azt mondták, nincs lehetőség arra, hogy megmutassanak nekem dolgokat. Dolgozni muszáj volt azonban, így egy évre elmentem takarítani és mosogatni egy gimnáziumba. Közben elkezdtem tanulni az internetezést is a fiaim segítségével, így találtam rá véletlenül erre a bódéra. Megtudtam, hogy nem használja hosszú ideje senki, és rögtön beindult a fantáziám. Bementem apolgármesteri hivatalba és megkérdeztem, van-e lehetőség arra, hogy én ebben a helyiségben pogácsákat süssek. Először nem értették mit tudnék csinálni ezen a pici helyen, de a végén azt mondták, hogy intézzem, csináljam, ha az ÁNTSZ is engedélyezi – büszkélkedett az asszony. Ezt követően ütközött csak nagyobb falakba.
− Amikor is azt mondták, hogy lehetséges, akkor elkezdtük az engedélyeket beszerezni. Sokan már nyitás után sem hittek bennem még itt a környéken sem. Azt mondogatták, nagyon sok pékség, cukrászda van itt Újpestnek ezen a részén, miért pont hozzám jönnének. Nem hitték el, hogy házi készítésű termékeket fogok ezen a hat négyzetméteren árulni. Amikor azonban látták, hogy tényleg itt dagasztok, itt sütök, itt szaggatok, itt csinálok mindent, akkor el voltak ájulva az emberek – árulta el Juliska, akinek az ÁNTSZ-szel sem volt könnyű dolga.
Hamuban sült pogácsa Olyan pogácsa, amit nyílt tűzhelyen, hamuban sütnek. A magyar népmesék vándorútra induló hősének eledele, amit általában az édesanyja süt neki. A régi diákok is ezt kapták útravalónak, amikor elhagyták az iskolát, innen ered az a szokás, hogy a ballagók tarisznyájába egy-egy pogácsát is tesznek.
− Az ÁNTSZ engedélyéhez először azt kellett megoldanom, hogy a kis helyiségben legyen öltöző és WC, mivel természetesen egyik sem volt. Végül aztán sikerült minden, így három évvel ezelőtt megnyitottam a kis üzletet. Tapasztalatom nem volt, minden új volt számomra. A pénztárgépet és a kávégépet sem tudtam használni. Mindent meg kellett tanulnom, azt is, hogy mennyit rendeljek vajból, lisztből. Voltak kudarcok – most is van –, de kezdek beletanulni és majd csak tökéletes lesz végül minden – mondta lapunknak a maximalistának tűnő hölgy, akit éppen pogácsadagasztáskor látogattunk meg bódéjában. Látszik, hogy imádja, szinte szerelmes abba, amit csinál. Azt mondja, itt kreatív lehet. Saját formákat találhat ki. Az összetevők arányait próbálgathatja, újíthat és éli az álmait, nap mint nap. Naponta hajnalban kezdi a sütést és nem számít a hétvége, az ünnepnap sem, mert akkor is dolgozik lelkesen. A munkája lett a hobbija is.
Juliska büszke arra, hogy Bagamérről, egy kisfaluból származik, nehéz körülményekközül jött, de azt mondja, ha valaki nagyon akar valamit és küzd is érte, akkor az álmai sikerülhetnek,és nem számít, hogy az ember hány éves és milyen a bőre színe. Juliska mindhárom fia érettségizett és mindhármuknak szakmája is van. Szakácsnak, pincérnek és számítógép-kezelőnek tanultak. Juliska szerint nem kell mindenkinek főiskolára menni, fontos, hogy jó szakmákat is tanuljanak a mai fiatalok, romák és nem romák egyaránt. A siker titka szerinte a kitartásban és a vágyakozásban van. De az alázat is fontos − mondja.
Juliska karácsony tájékán éjt nappallá téve dolgozott, hiszen sok elôrendelése is volt.
150 bejglit készített 3 nap alatt.
− Az alázat a szakmám és vásárlók iránt fontos, mert itt engem szeretnek és elfogadnak – mondja Juliska, akit interjúnk közben is többen meglátogattak nemcsak mint vevők, hanem mint jó barátok is. Nagyon megszerették a környéken.
− Én vagyok mindenki Juliskája, a kisgyerekek még beszélni nem tudnak, de a nevem már tudják, meg a pogácsát is szeretik – nevet Juliska.
− A Fornettis is bezárt itt a közértben! Én nem fagyasztott termékeket árulok, az én süteményeimbe minden benne van! Tényleg, még a lelkem is!
Juliska pogácsája
Julcsa mindennap készít friss pogácsatésztát, melyből azután rengeteg pogácsaféle készül. Egy dagasztógép egyébként nagyon hasznos tud lenni egy konyhában. Kézzel fizikailag nem lehetne bírni. Főleg, ha a mennyiség nagyobb és olyan gyakorta kell sütnie, mint Julcsának, aki érzéssel nyúl a hozzávalókhoz: a vajhoz, a liszthez, a krumplihoz, az élesztőhöz, a tejhez, a tojássárgájához és a sóhoz.
− Először a krumplit kell megfőznünk, amit aztán főtt állapotban lereszelek – mondja receptjét a szakember.
− A krumplit a vajjal kicsit meghabosítom a gépben, aztán hozzámorzsolom az élesztőt, menet közben azzal is dolgozik kicsit. Ha hidegen teszem bele, akkor nem kel meg a tésztám, csak pihen a gépben. Majd végül beleteszem a létojást. Ezt én dobozban szoktam vásárolni, 1 liter 25 tojásnak felel meg. Ezt követően teszek hozzá szépen lassan minden mást is és hagyom a gépet, hogy dolgozzon a tésztával, amit mindennap elkészítek. Fontos, hogy az élesztő nem szereti a sót, így nem tehetem közvetlen rá – magyarázza.
− A 3 kiló lisztből úgy 8−10 kiló jön ki körülbelül. Mindig úgy dolgozom, hogy ma bedagasztom a tésztát, holnap lesütöm a háromnegyed részét hajnalban, a maradék pedig megmarad holnaputánra, hogy hajnalban már el tudjam a sütést kezdeni. Hideg érleléssel készítem a tésztát, tehát az egy hétig tészta, nem romlik meg. Mindig ilyen másfél adag van két napra – magyarázta lapunknak Julcsa, aki készít túrós, sajtos, tepertős, tökmagos és szalonnás pogácsát is. Egyik féléből sem sajnálja a hozzávalókat.
− Ha sajtost csinálok, akkor még a tésztába is belegyúrok sajtot, vagy tepertősnél tepertőt is, a szalonnásnál csak a tetejére teszek szalonnát. Érzéssel tudom, hogy mennyi az annyi, de mivel például a sárgája amúgy sem rontja el a pogácsát, ha 25 helyett 30 megy bele, az sem baj. A dagasztás után jön a szaggatás, majd a sütő tetején legalább egy órán át kelesztem a tésztát sütés előtt – árulta el sajátos pogácsareceptjét a cukrász, aki a kis bódéban készít még aprósüteményeket és különböző pékárukat is.
− Vannak kedvenc termékek, de lényegében minden egyes ember, aki idejön, másért jön. Az egyik az almás pitét, a másik a „habosbabost” szereti jobban, de van, aki csak pogácsáért érkezik. Mindenkinek megvan a saját kedvence!
Juliska filmje díjat nyert
„A munkanélküli, szakképzetlen, háromgyermekes cigányasszony kitörésének története a szegénységből. „Pogácsásjulcsi” sorsreceptjének hozzávalói: nagy adag akaraterô és ambíció, egy átképzés, némi számítógép- ismeret a gyerekektôl, sok küzdelem, meg persze egy kis bódé… Ezekbôl gyúrja ő magát nap mint nap egy budapesti lakótelep példaképévé magyarnak, cigánynak egyaránt.” − szól az ajánlója Baranyi Mária filmjének, amely díjat is nyert a közelmúltban. A Szegénység arcai című fesztivál rövidfilm kategóriájának díját. Baranyi Mária naponta találkozott munkába menet Julcsival, akinek története elvarázsolta őt. A szerkesztő-riporter, rendező hölgy így rögvest dokumentumfilmet forgatott „Pogácsásjulcsi” történetéből.
Radics Márk