A fülzúgás ezeregy oka
A fülzúgás – vagy fejzúgás – mára már bekerült a „divatos” betegségek közé, bár általában inkább az időskor „átka”, de fiatalok között is mind gyakrabb az előfordulása. Az interneten egyre alakulnak a fórumok, amelyeken az igen kellemetlen baj elszenvedői osztják meg egymással panaszaikat, betegségük történetét, kezelésük sikerét vagy éppen hosszú ideje tartó sikertelenségét.
Számos híres ember, köztük Ludwig van Beethoven, Luther Márton, Vincent Van Gogh és Jean-Jacques Rousseau is szenvedtek a fülükben morajló hangtól.
Eközben már szinte misztikus köd lengi körbe ezt a betegséget, hiszen ezernyi kiváltó oka lehet, és éppen emiatt számtalan magyarázata forog közszájon, kezelésének pedig sokféle módszeréről hallani az európai orvoslástól a keletiig, a hagyományostól az egészen új keletűekig. Lapunk Dr. Czikollay Mária fül-orr-gégész, audiológus szakorvost kérdezte meg arról, hogy az orvostudomány eddig milyen okait tárta fel a fülzúgásnak, és miként kezelik a betegséget.
Mint a szakorvos elmondta, ma már nagy százalékban derítik ki a fül-orr-gégészek a fülzúgás okát, de persze nem minden esetben. E betegségre is igaz, hogy nem érdemes halogatni, mert minél hamarabb orvoshoz kerül a beteg, annál nagyobb az esélye, hogy kideríthető a fülzúgás oka, és így nagyobb valószínűséggel gyógyítható.
Amikor már betegségről beszélünk
Minden fülzúgás fejzúgásként kezdődik, bár ez csak elnevezés kérdése. Fejzúgásnak általában addig nevezik, amíg a beteg mindkét fülével érzékeli a zúgást. Ez a zavar azonban idővel egy oldalra, egy fülre tevődik át. A szakemberek ma is komoly vitákat folytatnak arról, mi ennek az oka. Egyes vélemények szerint a jobb-, illetve a balkezességgel állhat kapcsolatban. Az emberek zöme jobbkezes, a betegek nagy többségének pedig a bal füle zúg, a baloldalunk pedig az agy jobb féltekéjével van kapcsolatban. Az, hogy időnként cseng vagy bedugul néhány másodpercre az ember füle, még nem betegség. Ha azonban ezek a kellemetlen hangok állandósulnak, sőt idővel még erősödnek is, akkor ezt már betegségnek kell tekinteni, és tanácsos mihamarabb szakorvoshoz fordulni. Ilyenkor ugyanis gyógyszerekkel még sikeresen kezelhető az éppen kialakult, azaz heveny fülzúgás. (Általánosságban a két-három héten belül jelentkező tünetet nevezik hevenynek.) Minél később kerül azonban a beteg orvoshoz, annál inkább csökken az esélye annak, hogy elmulasszák a fülzúgását, bár ma már az orvosok még ez esetben is képesek enyhíteni a kínzó problémán. A doktornő hangsúlyozta: különösen fontos, hogy mihamarabb orvoshoz menjünk akkor, ha a fülzúgás hirtelen jelentkező halláskárosodással is jár.
A fülzúgások fajtái különbözô betegségekre utalnak
A legtöbb betegnél időskorban alakul ki a fülzúgás, ami eleinte nem annyira zavaró a beteg számára, ám az időskori hallásromlás folyamatával egyre kínzóbbá válik.
A betegek többsége a zúgást a csendben hallja, a napi zajban észre sem veszi, ezért főként este kínozza, ami viszont gyakran alvászavarokhoz vezet.
A betegek különböző fajtájú és frekvenciájú zúgásokat észlelnek, ez akár jellemző is lehet a betegségére, tehát a zúgás fajtája, frekvenciája, erőssége fontos információ az orvos számára az ok kiderítése szempontjából. Van, aki mély zúgást hall, mások csilingelést. Például azok, akiknek fülzsír okozta füldugulása van, általában mély, tengerzúgásra vagy vízcsapfolyásra emlékeztető hangot hallanak. Előfordul, hogy az ember egyfajta lüktetést érez a fülében, ezt a vérnyomás hirtelen megugrása okozhatja, ilyenkor valójában a saját szívdobogását hallja. Ha a zúgás halláscsökkenéssel is jár, akkor az abban a hangtartományban jelentkezik erőteljesebben, amelyet rosszabbul hall.
A fülzsírdugó – ami a külsőfület érinti – a legkönnyebben kezelhető probléma.
Vannak azonban közép- és belsőfület érintő zúgások, amelyeknek nagyon sokféle oka lehet.
Leggyakrabban keringési zavarok, ér- és szívbetegségek okozzák, de előidézheti vérszegény is. Egyes esetekben visszavezethető pszichés, idegrendszeri problémákra, például a depressziós és a szorongásos betegek közül sokan szenvednek fülzúgástól, de epilepsziásoknál is előfordul. Náluk az agyban végbemenő elektromos kisülések okozzák a fülzúgást. Ritkábban okozhatja daganat is, ezt az orvosok – különösen az igazán tartós és fokozódó fülzúgások esetében – igyekeznek minél hamarabb kizárni.
A korral járó halláscsökkenéshez társuló fülzúgás napjainkban már a negyvenes korosztályt is fenyegeti. Időnkénti fülzúgás gyakran már negyven-ötvenéves korban jelentkezik, ami később állandósul, tartóssá válik. Hazánk lakosságának hat–nyolc százalékát érinti, a hatvan évesnél idősebb korosztálynál ez az arány még magasabb.
A fiatalabb korosztályoknál a fülzúgás fő okozói leginkább a zajártalmak. Ezek lehetnek hirtelen zajok – amelyek kortól függetlenül mindenkire veszélyesek –, mint például a petárdapukkanás, koncert, diszkó, vagy folyamatosak, amelyeket bizonyos nagy zajjal járó munkát végzők szenvednek el, ha nem viselnek zajvédőt, pedig ezt ma már szigorúan megkövetelik.
Gyakran előfordul fülzúgás búvároknál, mintegy velejárójaként a keszonbetegségnek, amit akkor szenvednek el, ha túl gyorsan jönnek fel a mélyből a vízfelszínre.
Fülzúgást okozhat a túlzott kávéfogyasztás és a dohányzás is (értágulat-érszűkület miatt).
Egyes gyógyszerek mellékhatásként szintén kiválthatják, ilyenek a szalicil- és kininszármazékok, vízhajtók, sőt antibiotikumok is. Ez utóbbiakat viszont az orvosok jól ismerik, ezért ha fellép a fülzúgás, azonnal abbahagyatják a gyógyszer szedését a beteggel. Okozhatnak fülzúgást környezeti ártalmak, különösen a nehézfémek – például az ólom – vagy arzénmérgezés is. Dr. Czikollay Mária ugyanakkor megjegyezte, hogy a fülzúgás kialakulása természetesen nagymértékben függ az egyéni érzékenységtől. Van, akinél kisebb dózisú káros anyag is kiválthatja, míg másoknál nem okoz panaszt. Az érzékenyebb idegrendszerű emberek esetében is gyakrabban fordul elő.
Az sem kizárt, hogy helytelen táplálkozás, illetve anyagcserezavarok váltják ki a fülzúgást. Az anyagcsere- rendellenességek például érszűkületet okozhatnak, ami szintén fülzúgáshoz vezethet. A cukorbetegeknek, az inzulin helyes beállítására, a diétára, különösen oda kell figyelniük, hiszen ez a betegség is az érrendszert károsítja. A nem karbantartott vérnyomás szintén okozója lehet tartós fülzúgásnak. Kiemelte, hogy a középfül-gyulladásnak is lehet egy vírus vagy baktérium okozta toxikus ártalma, amikor a belsőfül is károsodik, ez pedig szintén tartós fülzúgást eredményezhet. Agyhártyagyulladás után is maradhat fülzúgás, ráadásul még olyankor is, ha a fertőzés miatt a beteg teljesen elveszti a hallását, vagyis bármilyen fura, de siket fül is zúghat.
A fülproblémák kiderítésének kutatásai főként az agyi,
az idegrendszeri pályák és a belsőfülre koncentrálnak.
A fülzúgás külső inger nélkül érzett rendellenes hang.
Latin neve: tinnitus
Vizsgálatok és kezelések
A vizsgálat során a beteget először az orvos kikérdezi a meglévő betegségeiről. Ezek közül fontosak a már említett keringési és szívbetegségek, illetve idegrendszeri zavarok, de úgyszintén szerepet játszhatnak a fülzúgás kialakulásában reumatológiai és gerincproblémák. A kikérdezés kiterjed a nemrég elszenvedett traumákra, hiszen sokszor sérülések is okozhatják, különösen koponyatraumák, agyrázkódás, de például az úgynevezett ostorcsapásos nyaksérülések is. Ez utóbbiak leggyakrabban autóval történő frontális ütközéseknél következnek be, amikor a fej hirtelen hátracsapódik, majd előrebillen.
A szakorvos felhívta a figyelmet arra, hogy a fül zúgása kisebb, jelentéktelennek tűnő traumák utóhatása is lehet. Előfordul, hogy a beteg kicsit beüti a fejét, de rögtön semmilyen panasza sincs, így el is felejtkezik róla. Több nap, akár hetek elteltével is jelentkezhet azonban fülzúgás, ami ennek a kis balesetnek a következménye.
A fülzúgás ritkán jár egyedül, a leggyakrabban nyaki panaszokat, szédülést is éreznek a betegek. Ilyen panaszokat okozhat akár az is, hogy túl sokat időzünk a számítógép előtt.
Mivel a fülzúgásért sok minden lehet a felelős, a kivizsgálás is több mindenre kiterjedhet, nemcsak a fülre, hanem a nyaki problémákra is. Emellett ultrahanggal ellenőrzik az erek állapotát, CT- és MR-vizsgálattal pedig megállapíthatók az esetleges csont- vagy egyes idegrendszeri eltérések.
A keringési rendellenességek úgynevezett keringésjavító infúzióval jól kezelhetők.
Fontos, hogy kiszűrjék, van-e pszichés problémája a betegnek. A szakorvos megjegyezte, nem csak a depresszió vagy a szorongások egyik tünete lehet a zúgás a fülben, de az is előfordulhat, hogy éppen a betegség kezelésére felírt antidepresszáns gyógyszer hosszabb idejű szedése okozza a problémát.
Az orvosok ma már képesek műszerrel bemérni azt a zúgásszintet (hangmagasságot), amit a beteg hall. Ez az úgynevezett tinnitometria, azaz fülzúgásmérés. Vannak esetek, amikor kiderül, messze nem olyan erős a zúgás, amit a páciens valójában hall, hanem az történik, hogy rossz pszichés állapota miatt azt jóval erősebb zajként érzékeli. Ez akár egy ördögi körbe is átfordulhat, mivel a zúgás zavarja őt alvás közben, ez újabb szorongást vált ki belőle, ami pedig még inkább nehezíti a gyógyulását. A vizsgálat nyomán kiderülhet még az is, hogy képzelt fülzúgásról van szó, ami mögött egyértelműen pszichés probléma áll. Ezek megoldására vannak különböző módszerek, például a retréning terápiák.
A doktornő hangsúlyozta, hogy a pusztán pszichés eredetű fülzúgás meglehetősen ritka, sokkal gyakrabban áll valamilyen szervi probléma vagy általános rossz fizikai állapot a hátterében.
Amennyiben kisfokú a fülzúgás, és azt valaki mégis nagyon zavaróként éli meg, akkor bizonyosan van pszichés probléma is mögötte. Az alvászavarok is ördögi körré válhatnak, hiszen nem elég, hogy eleve nem tudja kialudni, kipihenni magát a beteg, de még a fülzúgás is akadályozza ebben.
Idős korban elôször a magas hangokat kezdjük rosszabbul hallani, majd utána a mélyebbeket. Előfordul, hogy beszűkül az a tartomány, amelyben a kellemes és az elviselhető hangerôsség közti tartomány beszűkül. Ilyen esetekben történik az, hogy az idős ember egyszerre nagyothall, a túl hangos beszédet ugyan hallja, de nem érti.
Találkozott már praxisában olyan beteggel, akinek hirtelen lépett fel halláskárosodás fülzúgással. A hallása később teljesen visszatért, ám a fülzúgás megmaradt. Az ilyen esetekben nagy valószínűséggel a belsőfülben keletkezett sérülés, ami tartós károsodáshoz vezetett.
Mint a szakorvos megjegyezte, vannak betegek, akik nem hallják folyamatosan a zúgást, az csak időnként jelentkezik náluk, ezért őket többször is visszarendelik vizsgálatra. Nem minden fülzúgás gyógyítható, s van, amikor nem mulasztható el könnyen, gyorsan, mint például a fülzsírdugónál egy kimosással, hanem hosszadalmas a gyógyulás, vagy akár a betegség tartósan megmarad. Az orvostudomány azonban ma már képes elviselhetővé tenni ezt a problémát.
Ha valakit nagyon zavar a zúgás, akkor el tudják azt fedni úgynevezett zajgenerátorral. Ha a hallása is rossz, akkor a legegyszerűbb, ha hallókészüléket adnak neki, ami eleve erősíti a külső hangokat, így fedve el a fülzúgást. A zajgenerátor hasonló a hallókészülékhez: kellemes hangot közvetít a fülbe, és elnyomja a zúgást. Megoldható a probléma a készülék nélkül is, ha például a beteg elalváshoz zenét hallgat.
A szakorvos kitért arra a megfigyelésre, hogy az egymás után következő generációknál egyre korábban jelentkeznek bizonyos betegségek, ilyenek például a vérnyomásgondok, az időskori cukorbetegség, de a halláscsökkenés és a fülzúgás is. Ennek bizonyosan oka az, hogy elődeinkhez képest nagyobb stresszben élünk, több zajszennyezés és egyéb környezeti ártalom ér bennünket, s az ételeinkben is egyre több a mesterséges anyag, a vegyszer. A nagyothallás, illetve a hozzá társuló fülzúgás kialakulása – mint sok más, az öregedéssel járó betegség – jó eséllyel későbbre tolható azzal, ha igyekszünk egészségesen élni, természetes, vegyszermentes ételeket enni, többet mozgunk, kerüljük a stresszt, és ha tehetjük, kíméljük a fülünket a túl nagy zajtól és egyéb megpróbáltatásoktól.
Kovács Andrea