Méz: élet a szirupban
Édesít és gyógyít
Meggyûlik az idei túl hosszú árvízzel a méhészek baja is. Az elôrejelzések szerint már annak is örülhetünk, ha a szokásos évi mennyiség felét sikerül a magyar ôstermelôknek kipergetniük. Bár a magyar méz világviszonylatban is a legjobb minôségûek közé tartozik, az itthoni táplálkozási kultúra nem kezeli az ôt megilletô helyén az éltetô folyadékot. Amellett, hogy az emberiség legrégebbi édesítôszere, gyógyhatása is ôsidôk óta ismert.
A méhek a természet valódi csodái. Társadalmi fejlettségük nem csupán a biológusokat, hanem az érdekességek iránt fogékony szociológusokat is lenyűgözi. Mindennapjaik olyannyira szervezettek, hogy valamennyi egyed pontosan tudja, mi a feladata. A hangya mellett a méhet is a szorgalom és a takarékosság szimbólumának tartják. A közösség szempontjából haszontalan példányokat kiközösítik, agyonszurkálják. Családonként egyetlen anyaméhre van szükség, kivételes esetekben fordul csak elő, hogy kettő is megfér egymás mellett. Az anyaméh, más néven a királynő egyetlen feladata az utódlásról való gondoskodás, vagyis a peték lerakása. A nőstényt egyetlen here termékenyítheti meg, ráadásul az is csupán életében egyszer, hiszen aktus során kiszakad az örökítőszerve. A királynő ezután évekig képes petézni. Az anyaméh naponta 1500 petét is kiad testéből. A nőstény szabad szemmel is könnyedén megkülönböztethető a többi egyedtől, hiszen testmérete többszöröse a dolgozókénak. A here nem képes szúrni, vagyis a család védekezésében nem vesz részt. Méhészek gyakran látják, amint a hímeket a többiek egyszerűen kivégzik, vagy jobb esetben nem engedik a mézhez hozzájutni. A méhtársadalomban az anyagyilkosság sem számít főbenjáró bűnnek. Amint a méh már nem képes megfelelő számú pete lerakására, a haszontalanok sorsára jut. Ez nem jelenti a család végét, hiszen azonnal felnevelnek egy új anyát. Már a petéből kiválasztják, és a lárva etetésének módjával határozzák meg a kifejlődését.
Tényleg az emberi társadalom a legfejlettebb?
A dajkaméhek az utódok táplálásáról gondoskodnak. A lárvák a lép egy-egy sejtjében várják meg teljes kifejlődésüket, ami 21 nap alatt következik be. Ez idő alatt a dajkák pempővel etetik őket.
Családon belül persze a dolgozók munkája sem teljesen egységes. A „bentiek” a kicsiket gondozzák, mások vizet, virágport hordanak a kaptárba. A mézet a dolgozók állítják elő a virágokból kiszívott nektár enzimei és a saját mézhólyagjaikban található emésztőenzimeinek hozzáadásával. Az édes anyagot a potrohuk szelvényei között található viaszmirigyek váladékából nyert viaszból felépített lépben raktározzák. A kiokádáskor még igen híg mézet a családtagok szárnycsapkodásukkal víztelenítik, vagyis sűrítik. A szükséges állag elérésekor a lépsejtet ugyancsak viasszal zárják le. Az így lezárt lép korlátlan ideig eltartható! A jó minőségű méz maximum 20% vizet tartalmazhat, a többi összetevő a gyümölcs- és szőlőcukor. A méhészek ezt a táblát veszik el a rovaroktól. A lépről levágják a záróréteget, ami természetesen nem kerül a szemetesbe, hiszen kiváló minőségű viasz – gyertyakészítésre, kozmetikumok és gyógyszerek stb. előállítására használják. A felszabadított táblát ezután centrifugába helyezik, hogy a mézet kinyerjék. A méhek a szintén saját mirigyeikben termelt propoliszt használják a kaptár kisebb repedéseinek betapasztásához, belső részeinek fertőtlenítésére. Ez az illatos, balzsamszerű anyag az egyik legfontosabb természetes antibiotikum, valamint kiváló fájdalomcsillapító. Nem véletlen, hogy miközben egy méhcsalád átlagosan 30–40 ezer egyedből áll, még az esetleges megbetegedések, járványok sem tizedelik meg az állományt. Ezt a fekete anyagot, a propoliszt, a méhészek külön értékesítik. Általában alkoholban oldva tartósítják. A legkülönfélébb betegségek ellen is védelmet biztosít, de a már bekövetkezett elváltozás leküzdésében is segít. Érdemes rendszeresen fogyasztani. A legjobb, ha termelőtől vesszük, mert a propoliszos készítményekben gyakran az eredeti anyag többszázszoros hígítása található csupán.
A méhpempő a méhek teje. A fiatal munkásméhek, „dajkaméhek”, garatmirigy-váladéka ez, ami az anyaméh táplálására szolgál. Ennek az anyagnak tulajdonítható az a tény, hogy miközben egy dolgozó élettartama mindössze 40 nap, a királynő akár 5–6 évig is elél. A pempő az emberi szervezetre is jótékony hatással van. Ugyan nem gyógyszer, de hasznos táplálékkiegészítő. Elősegíti a hosszú életet, egészséget és az állóképességet. A természetgyógyászok szív- és érrendszeri panaszokra ajánlják. Mézben elkeverve tartósítják.
A méhek porozzák be a haszonnövények többségét.
A méz nem csak az embernek ízlik…
A méz szinte valamennyi, az ember számára létfontosságú anyagot tartalmazza. Ez több mint 190 hasznos összetevőt jelent. Ugyan senkinek sem szeretnénk javasolni a módszer kipróbálását, de egy felnőtt szervezet hosszú ideig képes életben maradni kizárólag mézzel táplálva is. Az anyag gyorsan emészthető és fogyasztása minimális salakanyag képződésével jár.
Kevesen tudják, de a méz melegítés, főzés hatására elveszíti élettani hatásait. Éppen ezért megfázásos vagy egyéb megbetegedés esetén téves elgondolás forró mézes teát fogyasztani, a sárga életerőt kizárólag a langyosra hűlt gyógyitalba szabad belekeverni.
A méhek a répacukrot is képesek szőlőcukorrá alakítani. A nádcukrot azonban nem (a répa kétszikű, a nád egyszikű). Ez azért fontos, mert a méhészeknek pótolni kell a rovartól „ellopott” tápanyagot, hiszen máskülönben a család elrepülne. Főzött sziruppal „engesztelik ki” a megkárosított kaptárlakókat. A méhek minden egyes kirepülés előtt – természetes körülmények között – megszívják magukat mézzel. Akárcsak egy autót, az ő szervezetüket is tankolni szükséges, különben kimerülnének és végleg elhallgatnának.
A méhek táncukkal tudatják a táplálékforrás minôségét, irányát, távolságát.
A méz az egyik legrégebbi természetes gyógyhatású finomságok egyike.
A méhész
Rafás György hazánk egyik legidősebb aktív méhésze. A 84 esztendős, aranyoklevéllel is elismert szakember mind a mai napig naponta foglalkozik kedvenc állataival. A tolvajok idén a mintegy 80 kaptárjából hármat elloptak, ami összesen hat méhcsaládot jelent. A kár több százezer forint, de Rafás bevallása szerint egyszerűen nem érdemes feljelentést tenni, hiszen a rendőrség nem találja meg az elkövetőket. A méhészek a jelenlegi gyakorlat szerint rendszeresen mezők és erdők mellett helyezik ki kaptárjaikat, ahol nincs lehetőség a terület elkerítésére. A biztosítók pedig rendszerint ehhez a feltételhez kötik a kár megtérítését. Egy vállalkozó nemrégiben kísérletezett ki egy riasztórendszert, mely sms-ben értesíti a tulajdonost, ha a ládákat elmozdítják.
Rafás György ugyan a tevékenységéhez szükséges eszközöket készen is megvásárolhatná, mégis igyekszik mindent saját kezűleg elkészíteni, amit csak tud. A kaptárokba helyezendő táblakereteket is maga hálózza be egy igen vékony dróttal. Erre kerül – szükség esetén − a méhviaszból készült, ún. műlép. A méhek ezt sajátjuknak fogadják el, ami igen fontos a termelési hatékonyság miatt. A rovarok persze maguknak is egyetlen nap alatt képesek felépíteni a táblát.
− A hatszögletű lépsejteket a méhek a mérnököket megszégyenítő precizitással gyártják – dicsőíti a méhtársa dalmat a szakértő. Régóta köztudott, hogy helykihasználás szempontjából ez a geometriai alakzat a legtökéletesebb, mégsem vállalkozik rá túl sok ember, hogy lakóházát hatszögletűre tervezze.
A méz fajtáját és ízvilágát természetesen a termék nevét is jelölő virág határozza meg. Ez sohasem jelent kizárólagosságot, hiszen a rovarok más növényekre való átrepülését nem lehet megakadályozni. Magyarországon ezek a nemes rovarok több mint 800 növényfajt látogatnak, ám csak ezek töredéke alkalmas a tiszta fajméz előállítására. Ez a meghatározás tehát csupán azt mutatja, hogy a méhcsalád főleg milyen nektárral táplálkozott. Ezt könnyű befolyásolni, ezért a méhészek tudatosan helyezik ki kaptárjaikat akácosok, szántóföldek vagy egyéb ültetvények szélén. Leginkább a „vegyes” virágméz fogyasztása terjedt el, de szívesen vásárolják a valamivel drágább akác- és hársmézet is. Persze a mézek palettája nem merül ki ennyiben. A gesztenye- és medvehagymaméz kifejezetten a kulináris élvezetek kedvelőinek ajánlott.
− Különös szimbiózisban élünk mi méhészek a gazdákkal. Nekünk szükségünk van a terményeik nektárjára, nekik viszont elengedhetetlenül fontos, hogy a méhek elvégezzék a megporzást. Ha ez elmarad, nincs mit szüretelni ősszel – magyarázza Rafás úr.
− Hallottam egy történetet, mely szerint egy paraszt az egyik nyáron összeveszett a méhésszel, és elzavarta ültetvényéről. Termése abban az évben az átlagos 30%-ára esett vissza. A következő szezonban a gazda egyenesen esedezett haragosa bocsánatáért – mosolyog György és rávilágít: külföldön a méhészek külön bevételi forrásként tekintenek a beporzásra, ám ez a gyakorlat Magyarországon nem terjedt el.
Rafás bácsi készségesen kivisz bennünket a Kunszentmárton melletti erdős részre. Jelenleg ott tartja kaptárjai egy részét. Felhívja figyelmünket néhány biztonsági szabályra, de ugyanakkor megnyugtat bennünket: a méhek megfelelő viselkedés esetén nem támadnak. Fejünkre védőhálós kalapot húz, majd meggyújt egy fával megpakolt füstölőt.
− Mielőtt a kaptárt kinyitom, mindig ezzel szelídítem őket – árulja el. Egy perc elteltével kedvünkért kivesz egy táblát, hogy megmutathassa, az anyaméh valóban szemmel láthatóan különbözik a többiektől. Ezután rutinosan, puszta kézzel is megfogja a rovarokat. Nem bántják. Ehhez egy élet tapasztalata szükséges. Naivitás lenne azt gondolni, hogy a méhészet nem jár komoly kiadásokkal. A kaptárokat rendszeresen védeni kell a szúvaktól. Az eljárás során egy méreggel átitatott égő papírlapot helyeznek a láda nyílásába. A felszabaduló füstanyag a méhekben nem tesz kárt, a betolakodókat viszont kiírtja.
A mézcentrifugát is karban kell tartani, ráadásul a propolisz és a méz csomagolására szolgáló üveget sem adják ingyen a boltban. Egy jó évben akár 40 ezer tonna mézet is megtermelnek Magyarországon. Ez idén szinte kizárt, főleg az árvíz miatt. Adja magát a kérdés, vajon megéri ma méhészettel foglalkozni?
− Méhésznek lenni nem foglalkozás, inkább egy életformává váló hivatás – vallja Rafás György. Ő általában felvásárlóknak adja el termékeit, pedig sokkal többet kereshetne, ha beüvegezett portékáját a piacokon, búcsúkon árusítaná. Ideje és más elfoglaltsága viszont nem engedi meg az állandó utazásokat.
Kóré Károly