Tanulás

Amikor a tanulás és a megtapasztalás folyamata kudarcot vall

Kedves Olvasóim! Engedjék meg, hogy A zarándoklat című Coelho könyvből egy idézettel kezdjek: „Mivel mindenki a maga módján látja a világot, a maga módján éli meg a nehézségeit és a sikereit. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőségeket. Tanulni annyi, mint élni a lehetőségekkel.” Mit is mond ez az idézet a tanulási zavarokról? Sokat… Amennyiben csak a „hagyományosan elfogadott” tanulási módszerekben bízunk, akkor gyermekeink esetében korlátozzuk lehetőségeiket, mind az ismeretek elsajátítását, mind az életben való boldogulásukat illetően, míg felnőttek esetében a KIT általi korlátok okozta boldogtalan életre „teszünk szert”. Kérem, tartsanak velem, hogy én „taníthassak” (azaz lehetőségeket mutathassak Önöknek), hogy aztán Önök tanulhassanak (azaz élhessenek ezekkel a lehetőségekkel)…

Az előző számban megismerkedhettünk a tanulás természetével, amelyet az idegrendszer legfontosabb feladataként ragadtunk meg, azaz mint a külvilágból és a szervezetből érkező ingerek észlelése, feldolgozása, válaszreakciók kiváltása és szabályozása. Megértettük azt is, hogy a tanulás szoros kapcsolatban áll képességeinkkel és készségeinkkel a cél érdekében, hogy esszenciális lényünket kiteljesítsük. Ebben a cikkben bepillantást engedünk Önöknek a tanulási zavarok hátterébe. Elsőként a holisztikusan értelmezett tanulási zavarról szeretnék néhány szót ejteni. Ez alatt a tanulási zavar alatt én azt értem, amikor az egyén – legyen az akár egy gyermek kiforratlan, akár egy felnőtt instabil szelffel (a személy önmagára vonatkozó tudata, észlelése; részben tudatos, részben tudattalan) – elakad életvezetésében, ugyanazokat a köröket futja, és már előre borítékolja sikertelenségét, azaz a tanulás zavara nem más, mint magának az egyénnek, a személyiségének, a megismerés folyamatának holisztikus zavara.

A régi viselkedésminták ismételgetésével ugyanazokat az ismerős fájdalmakat éljük újra meg újra át. Megéri…? Ha úgy gondolják, választhatják az új döntések és válaszok megtanulását és kipróbálását is. A jól bevált szlogen itt is igaz: „Ön dönt, hogy … vagy vezet”, azaz irányítja (önismeret és önbecsülés) és megéli életének csodás perceit, vagy átszenvedi földi létét, esetleg kínjait az ital, a szex, a kábítószerek bódításába fojtja!

Ahogy azt már tudjuk, a hatékony „tanulás” és a megtanultak eredményes használata függ az észleléstől, érzékeléstől, a kódolástól, a tárolástól és az előhívástól. A humanisztikus pszichológia szerint a tanulás folyamatában az egész személyiség aktívan részt vesz. Ha a tanulás nem más, mint tapasztalatok megszerzése, amelyeket értékelés után az ember beépít énképébe, akkor ez az énkép egy dinamikusan változó (egészséges esetben fejlődő) konstruktum, ami azonban visszahat arra, miként érzékeljük a világot, és építjük be az új tapasztalatokat. Így láthatjuk, hogy a tanulás folyamataként, a kölcsönös hatás-visszahatás eredőjeként jönnek létre érzéseink, gondolataink, hitrendszereink, sőt énképünk, azaz elképzelésünk arról, hogy kik vagyunk, mire vagyunk képesek, mit tudunk elsajátítani, vagy minél rendeljük az elképzelésünket a jövővel kapcsolatban azonnali kudarcra. A tapasztalatokból aztán automatikus válaszok – gondolkodás nélküli reakciók – lesznek, amelyek az agy Központi Integratív Területén (ismertebb nevén KIT) aktiválódnak és váltják ki tényleges viselkedésünket.

Hogyan nehezíti meg ez a tanulási zavar az életünket?

Vegyünk egy sokakat érintő példát: a pár-/munkakeresést. Ha az eddigi tapasztalatok „rosszak” a férfiakat/nőket vagy a vágyott állásokat illetően, akkor bizony ez olyan hatással lesz énképünkre, félelmeinkre és hitrendszereinkre, hogy egy ismerkedésnél vagy egy állásinterjún már eleve félreértelmezzük a másik kommunikációját („úgy sem tetszem neki… láttam a szemén”, „úgy sem én kapom meg az állást… éreztem a hangsúlyából”), így ezáltal az adott helyzetben levő lehetőségeinket, próbálkozásainkat eleve kudarcra ítéljük. A kineziológia ezt úgy fogalmazza meg, hogy érzelmi stressz esetén automatikusan bekapcsolnak a már megtanult és „sikeresen bevált” válaszreakciók. Ez a magyarázat arra, hogy miért vonzunk be mindig ugyanolyan pasikat/csajokat, vagy miért kapunk ki mindig „hülye főnököket”, vagy gabalyodunk bele mindig ugyanabba a vitába gyermekünkkel vagy társunkkal. Ezek az úgynevezett, a szakemberek által jól ismert „játszmák” kérdésköre, amelyekkel KITünk – miközben védeni próbál minket a jövőbeni fájdalmaktól, veszteségektől, egyben igyekszik is kielégíteni szükségleteinket. Ezek az intimitást pótló viselkedésminták azonban folyamatosan azt erősítik bennünk – azaz újra és újra azt tanuljuk –, hogy „ez nekünk nem fog menni”. Tudnunk kell, hogy a KITre szükség van, azonban neki (azaz saját magunknak) is – bármily bizalmatlan is az újjal kapcsolatban – lehetőségeket kell nyújtanunk az új válaszok kipróbálására, megtanulására, ezzel biztosítva lehetőségeink korlátlan kiaknázását. Tapasztalataim szerint mindaddig, amíg az élet törőiskolájának az adott kurzusát legalább elégségesre nem teljesítjük, akár az iskolában, úgy a „nagybetűs életben” is újra és újra fel kell vennünk ezt a tantárgyat, és le kell vizsgáznunk belőle, amely csak úgy sikerülhet, hogy új „tanulási módszerrel”, azaz más hozzáállással kell azt megközelítenünk.

De hogyan tudjuk félelmeinket, megkövesedett hitrendszereinket és erkölcsi szabályainkat felülírni, és ezáltal sikeres életet élni?

Természetesen új tapasztalatokkal, amelyet érdemes saját magunkról való tanulással kezdeni. Ebben a nem mindig fájdalommentes önismeret elsajátításban tudnak sokat segíteni a kineziológiai oldások, a pszichodráma, a pszichoanalízis, hogy csak néhány lehetőséget említsek azok közül, amelyek eljuttathatnak bennünket abba az állapotba, amikor egy egészségesen fejlődő és kiteljesedő személyiséggel tapasztaljuk meg a világot, építjük énképünket, és ezáltal esszenciális lényünkkel harmóniában álló, boldog életünket.

Az edukineziológiai gyakorlatsorok többek között megoldást jelenthetnek a döntésképtelenségre, a kevésbé hatékony szervezőképességre, az unalomra, a tanulási zavarokra (olvasás, írás, számolás), beszédzavarokra, figyelemzavarokra, deficites kifejezőképességre és szociális készségekre, alvási vagy ébredési problémákra, hiperaktivitásra, önbecsülési gondokra.

Speciális zavarok

Az önbizalom-, önismerethiány, alacsony önbecsülés és más, a személyiséget gúzsba kötő, és lényünket átható tanulási zavar után a speciális zavarokra szeretnék áttérni. Az előző számban olvashattuk, hogy az agy különböző területei felelnek képességeinkért, készségeinkért. Ennek megfelelően gyermekeinknél különböző tanulási zavarokkal találkozhatunk. A teljes aggyal tanulásnál a három dimenzió (lásd előző szám cikke) összhangban van egymással, a kommunikációs kapcsolatok a dimenziókon belül, illetve azok között hatékonyak, amelynek következtében az egyén új ismeretei, tapasztalatai beépülnek a személyiségébe és automatikussá váló viselkedésmintáiba. Attól függően, hogy az egyén milyen tanulási zavart mutat, megállapítható, melyik dimenzióban áll fenn a zavar. A jobb és bal agyféltekék közötti blokkoknál elsősorban olvasás, írás és számolási zavarok mutatkoznak. Amikor az agyféltekék és a limbikus rendszer kommunikációja blokkolt, akkor leggyakrabban figyelemzavarral, önbizalomhiánnyal, érzelmi instabilitással és magatartászavarral találkozhatunk. Ha a homloklebeny és a nyakszirtlebeny kommunikációja gátolt, akkor többek között a gyermek túlzott fókuszáltságával, hiperaktivitásával, magatartási zavaraival, merevségével, görcsösségével állunk szemben. Természetesen nem vonom kétségbe a neuropszichológiából ismert eredményeket, és nem állítom azt, hogy minden tanulási zavar érzelmi stressz következménye. Azt azonban állítom, hogy sokszor áll a zavarok hátterében érzelmi stressz (is), így a legtöbb esetben az Edukineziológia nyújtotta mozgásprogramok és oldások látványos javulást vagy teljes „gyógyulást” hozhatnak.

Háború a számokkal

           Régen azt feltételezték, hogy nincs is olyan, hogy számolási zavar, napjainkban már négy altípusát is megkülönböztetjük azonban (1. analógiarendszer károsodása, azaz az összehasonlító- és becslésképesség, kivonás és az osztás műveletek zavara; 2. vizuális rendszer sérülése: arab számok és számszavak feldolgozásának sérülése, összetettebb több számjegyű számtani feladatok megoldásának zavara; 3. akusztikus rendszer elégtelensége: számtani tények és műveleti szabályok megértésének és alkalmazásának deficitje, illetve a műveletek közül az összeadás és szorzás zavara; 4. globális aritmetikai teljesítménycsökkenés). A kineziológia rendszere azt vallja, hogy az érzelmi stressz felfokozódása miatt elveszítjük a pontos számolási képességünket. Ezeknél a zavaroknál olyan gyakorlatokat kell gyermekünkkel végeztetnünk, amelyek a két agyfélteke összehangolt működését segítik elő. Ilyen a tükörrajz (motorikus mozgástudat fejlesztése) vagy a fekvő nyolcasok rajzoltatása (kéz- és szemkoordináció összehangolása), illetve a karok és lábak keresztbe lendítése (agyféltekék optimalizációja).

Küzdelem a betűkkel

Ha a betűk blokkolódnak, akkor találkozhatunk a betűzés, az olvasás vagy az olvasottak megértésének zavarával, az írás gátoltságával, illetve beszédzavarral. Ezen zavarok esetén gyakran a bal agyfélteke zavarának dominanciájáról van szó, azaz itt is olyan gyakorlatok segíthetnek, amelyek az agyféltekék külön-külön, illetve együttes működését fejlesztik. Az egyik ilyen mozgásgyakorlat – a már fent említettek mellett – az úgynevezett elefánt (lásd gyakorlatsor), amely többek között a fülenergia harmonizálását és a finommotoros mozgás fejlődését támogatja.

Harc a hiperaktivitással és magatartászavarral

Meggyőződésem, hogy a gyermekeknél fennálló hiperaktivitás, illetve magatartászavar részben (vagy egészben) figyelemfelkeltés arra, hogy több szeretetre, törődésre, nevelésre, korlátra és mozgásra van szükségük. Így kineziológiával kiegészíthetjük mozgásigényüket, képet kaphatunk érzelmi blokkjaikról, sőt oldhatjuk is azokat. Itt is szeretném megjegyezni, hogy nem vonom kétségbe a neurológiai magyarázatokat. Miért is tenném? Az alternatív gyógyászat csak annyiban más, hogy azt vallja, a fizikai testünkben beálló organikus vagy funkcionális eltérések megjelenését mindig megelőzi valamely más testünkben (energetikai, érzelmi, illetve mentál) fennálló zavar. Ha újraolvassák soraimat, akkor láthatják, hogy én sem állítok mást.

Mit tehet a szülő, ha nem megy valamilyen iskolai tantárgy, vagy magatartászavarral, hiperaktivitással néz nap nap után szembe a család?

Élhet az Edukineziológia lehetőségével. Forduljon olyan kineziológushoz, aki gyermeke problémájára egyénre szabott gyakorlatsorokat dolgoz ki, és balanszok segítségével tudja fejleszteni gyermeke deficites képességeit. Kedves Olvasóim! Szeretném felhívni azonban a figyelmüket arra, hogy a munka oroszlánrésze otthonra marad, mivel mindennap 5–10 perces mozgásra kell számítani, mint megerősítő gyakorlatokra, az idegsejtek összehangolt működése érdekében. Mit gondolnak? Napi tíz perc mozgás elviselhető ár gyermeke iskolai teljesítményének, valamint szociális készségeinek javulásáért, azaz az életben való boldogulásáért?

POSTALÁDA

Kérdés: Kislányom 10 éves és nehezen mennek neki a magolós tárgyak. Legutóbb a megyék neveinek a megtanulása volt kínkeserves. Megcsináltam vele a fekvőnyolcas-tesztet, ami alapján vizuális típus. Mit javasol, hogy segíthetnék kislányomnak?

Válasz: Mivel kislánya vizuális típus, javaslom, már a megtanulandók elsajátításánál próbálják a szemléltetést, írást erőteljesen alkalmazni. Tehetik úgy, hogy rajzolnak egy térképet, amibe beleírják a megyék neveit, és először így memorizálja kislánya a neveket, majd gyakorolja a kislány a megyék neveit úgy, hogy üres térképbe írja be azokat. Ha már így megy, akkor csak sorba (gondolatban a térképen haladva) leírja őket egy lapra, majd végül szóban kérdezze ki tőle. Figyelje meg, hogy amikor kislánya egy kérdésnél gondolkozik, akkor bizonyára a plafont nézi, „ott keresve az oda felírt választ”. Azaz a memóriájából próbálja a vizuálisan kódolt ismeretet előhívni. Vagyis, ha a memorizálást megkönnyítjük vizuális kódolással, akkor a dolgozatoknál is könnyebben fog menni a válaszadás, mivel a vizuális előhívás a vizuális kódolás miatt erősen támogatott, tehát gyorsabb és pontosabb emlékezést érhet el kislányánál.

A tanulási stílust a fekvőnyolcas-teszt mellett az érzelmi stressz-helyzet közbeni (feleléskor, felszólításkor, amikor nem tudja a gyermek a választ) szemtekintet irányok is elárulják. Az irányok a stresszt megélő egyén szemszögéből értendőek (lásd lent). Ahol a „sosem hallott” vagy „nem látott” jelzést látja, az azt jelenti, hogy a gyermek nem tudja a választ, mivel nem tanulta meg az anyagot (így nincs a memóriában), azonban megpróbál rájönni a megoldásra.

Vizuális:

Felfele jobbra: nem látott vizuális kép keresése

Felfele balra: vizuálisan ismerős (emlék)kép előhívása

Auditív:

Jobbra középre: ismerős (emlék)hangok, szavak előhívása

Balra középre: sosem hallott hangok, szavak keresése

Kinesztétikus:

Jobbra lefelé: hozzáférés az érzelmekhez és testi érzetekhez

Balra lefelé: hozzáférés a belső párbeszédhez

Most egy általános gyakorlatsort mutatunk be, amely segít, hogy gyermeke könnyebben és örömmel tanuljon, illetve felnôttek esetében jól induljon a nap. (Ne feledje, minden zavar más és más, így egyénre szabott gyakorlatok a legcélravezetôbbek!) A gyakorlatokat álló helyzetben kell végezni.

  1. Nyissa ki az ablakot és lélegezzen mélyeket úgy, hogy legalább 5-ig (késôbb, amikor már jól megy 8-ig) számolva beszívja a levegôt, majd 5-ig (8-ig) benntartja és szintén 5-ig (8-ig) kifújja azt, és 5-ig (8-ig) légzésszünet. Figyeljen oda, hogy ne csak a tüdôcsúcsba szívja be a levegôt, hanem töltse fel az egész tüdejét. Ezt ismételje meg legalább 5-ször.
  2. Igyon egy pohár friss, szénsavmentes vizet (lehet csapvíz is).
  3. Masszírozza körkörösen a kulcscsont alatti jobb, illetve bal oldali bemélyedéseket kezének hüvelykujjával és két másik ujjával, miközben a másik kezét a köldökön tartja és szemével jobbra majd balra, oda-vissza néz 1 percig, majd kézcserével újabb 1 percig.
  4. Tegye bal kezének mutatóujját az orra alá és középsô ujját a szája alá. Körkörösen masszírozza azt, miközben jobb keze a köldökén nyugszik 1 percig, majd kézcserével újabb 1 percig.
  5. Rajzoljon fekvô nyolcasokat jobb majd bal kezével, balra felfele indítva 15–15-ször.
  6. Nyújtsa elôre bal karját, húzza fel a bal vállát és hajtsa fejét kinyújtott karjára. Majd rajzoljon a levegôbe fekvô nyolcasokat balra felfele kezdve, miközben a kinyújtott mutatóujj irányába a távolba néz! Majd kézcsere, irányonként 10-szer. A térdeket lazán, kicsit hajlítva tartsa (elefánt gyakorlat).
  7. Végezzen keresztbe lendítést (felváltott, nagy karlendítéssel érintse meg az ellenkezô oldali térdét miközben azt felemelte) 20–25-ször, majd ugyanannyiszor azonos oldali lendítést (felváltva jobb kéz jobb térdet és balkéz bal térdet) és végül, ismételten keresztbelendítést 20–25-ször. Közben szemével végezzen balra is és jobbra is szemkörzést.
  8. Nyújtsa ki bal karját füle mellett az ég felé, másik karjával pedig tartson ellen mind a négy irányba (fül felé, attól kifelé, illetve hátra és elôre), miközben mind a négy irány esetében a levegô kifújásakor a nyújtott karjával a négy irányba megpróbálja elmozdítani azt, majd kézcserével ismételje meg a gyakorlatot (mindkét kézzel 3–3-szor).
  9. Végül érintse meg a homlokcsonton, a szemöldökök és a hajvonal között középen a homlokát mutató- és középsôujjával (baloldalon bal, míg jobboldalon jobb kézzel) és tartsa 1–2 percig.
-mona-