A nyuszi és az istennő

A tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap a pogány hagyomány szerint Ostra (Eostre, Őstra, Ostara) germán istennő napja volt, egyben a tavasz ünnepe. A húsvét angol Easter, vagy német Oster elnevezése is vélhetően a tavaszistennő nevére vezethető vissza, legalábbis Bede Venerabilis angol középkori történetíró szerint. Ostrát, mint az újjászületés, a termékenység istennőjét, ábrázolták tavaszi virágokkal, indákkal körülvéve, tojással kezében, lábánál nyulakkal és feje felett repkedő madarakkal, haját pedig tavaszi virágokból font koszorú ékesítette. Az istennőt ábrázolták még nyuszi képében is. A nyúl szaporasága miatt szintén a termékenységet szimbolizálja.

Ostrának az egyik legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. A történet másik változata szerint Ostra istennő a téli időszakban egy sebzett madarat talált egy mezőn, s hogy megmentse a haláltól, átváltoztatta nyuszivá, de az megőrizte tojásrakó képességét.

Köszönetképpen a nyuszi kidíszítette a tojásokat, és az istennőnek ajándékozta. A noiportal.hu oldalon olvasható egy harmadik verzió is: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, és a germán istennő haragjában változtatta négylábú állattá.

Egy frissebb keletű, Ostra legendáitól már elszakadt hagyomány szerint a jó gyerekeket a Mágikus Nyuszi, az Oschter Haws ajándékozza meg csokoládétojásokkal teli kosárral. Egy másik történet alapján pedig egy asszony, aki nagyon szerette a gyerekeket, színes tojásokkal teli kosarakat rejtett el oly módon, hogy azt a gyerekek hamar megtalálják.

A fészekrakó nyúl

A húsvéti tojásokat hozó nyuszi története tehát eredetileg német földről származik, ahol a 16. században vált a keresztény ünnep részévé, hazánkban a 19. században honosodott meg. Magyarországon, Németországban, sőt, az Egyesült Államokban is általánosanismert hagyomány a húsvéti fészek készítése az ajándék és a húsvéti tojások számára. A fészekrakás valószínűleg abból vezethető le, hogy a nyugati kultúrákban ábrázolt nyúl általában a Lepus nemzetséghez tartozik, amely abban különbözik más nyúlfajoktól, hogy nem üregben él, hanem fészket rak, kicsinyei nyitott szemmel születnek, teste nagyobb és füle hosszabb. Solymossy Sándor (1864−1945) néprajzkutató arra mutatott rá azonban, hogy a nyúl vélhetően egy félreértés miatt került a húsvéti ünnepek jelképei közé. A régi időkben ugyanis egyes német vidékeken szokás volt húsvétkor gyöngytyúkot ajándékozni annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk német elnevezése Haselhuhn, röviden csak Hasel. A nyúl neve németül Hase, s így történhetett meg a félreértés, ugyanis a Hasel és a Hase igen hasonló csengésű szavak. A tojást tojó nyulat később postai képeslapokon kezdték népszerűsíteni, és valószínű, hogy ezek útján jutott el hozzánk is, háttérbe szorítva az addig hagyományos húsvéti állatot, a bárányt.

A húsvéti bilby

Félrefordítás vagy sem, a nyuszi olyan jól tartja magát a nyugati keresztény kultúrkörben, hogy Ausztráliában és Új- Zélandon sem tudják kiszorítani, és lecserélni a náluk őshonos erszényes nyúlra, a bilbyre. Pedig igyekeznek, hiszen mindkét országban a nyúl behurcolt állat és kártevőnek számít Bár az ausztrál áruházakban húsvét környékén tipikus látvány a csokoládéból készült húsvéti bilby, ez a gyerekek szeme elé igen ritkán kerülő, kihalás fenyegette erszényes állat, még sem tudja kiváltani ünnepi jelképként a továbbra is közkedvelt, aranyos európai nyuszikat.