Piros tojás, hímes tojás
A tojás szerte a világon számos kultúrában az élet kezdetét és a világmindenséget jelképezi. A teremtésmítoszok közül az általunk legismertebb példa erre nyelvrokonaink, a finnek nemzeti eposza, a Kalevala. Egy kínai hagyomány úgy írja le az eget és a földet, mint tojáshéjat és sárgáját, egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást, amelyből a világ létrejött.
A különböző mítoszok idővel átformálódtak keresztény legendákká, vagyis az egyház egy korábbi gyakorlatot tett kereszténnyé azzal, hogy a tojást, mint szimbólumot beemelte a saját vallási jelképei közé. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a tojást egyes helyeken már a 4. század óta egyházi áldásban részesítik, majd ezt a szokást a 12. században hivatalossá is tették.
A tojás és a húsvét kapcsolata
A téli időszak után a szárnyasok első tojásaikat éppen húsvét idején rakják. Az Új Ember katolikus hetilap szerint valószínűleg ezzel függ össze, hogy az emberek a tavasz érkezése feletti örömüket a tojások kifestésével, hímzésével fejezték ki. Az ősi hagyományokon túl még egy ok erősítette a tojás húsvéti szimbólummá válását: régen a tojás is böjti tilalom alatt állt, így az ünnepre sok összegyűlt, amelyeket aztán nagy mennyiségben fogyasztottak, ajándékoztak az emberek. Emellett a jobbágyoknak tojásadási kötelezettségük is volt húsvétkor.
Míg a nyúl, mint húsvéti szimbólum Nyugat-Európából eredeztethető, addig a festett tojás főként Kelet-Európában terjedt el, a kontinens középső és nyugati részein csak kisebb, körülhatárolt területeken van hagyománya. Érdekesség, hogy Franciaországban és Belgiumban a tojásokat nem a húsvéti nyúl hozza, hanem azt mondják: a húsvéti harangok (cloches de Pâques) pottyantják le őket.
A görögkeleti egyház hatásterületén a középkorban elterjedt szokás volt a sírokba tojást tenni. Ez valószínűleg azzal a keresztény mondással függ össze, miszerint Krisztus úgy törte fel a sziklasírt, mint a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját. Halottkultuszi jelképként azonban már jóval a kereszténység elterjedése előtt megjelent: az ősi Egyiptomban is tettek tojásokat a sírokba, hazánkban pedig avar kori sírban találtak karcolt díszítésű tojást.
A paraszti világban hittek a húsvéti tojás mágikus erejében. Úgy vélték, hogy elfogyasztása jótékony hatással van az egészségre, héjának pedig varázserőt tulajdonítottak.
A piros tojás legendája
Tojásfestéshez a leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak ugyanis elődeink védőerőt tulajdonítottak. A piros szín ősi jelentéséhez a megújulás, az élet, az öröm társul, a keresztény hagyomány szerint pedig Krisztus kiontott vére.
Egy legenda szerint, amikor Krisztus a keresztfán volt, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, ezért a piros tojás a szerelem szimbóluma, vagyis szerelmi ajándék is lehet húsvétkor.
A tojásfestéséhez a természetes anyagok közül még napjainkban is leggyakrabban a céklának és a vöröshagyma héjának főzetét használják.
Festett, hímzett, patkolt tojások
A húsvéti tojás mintáinak és színeinek egyszerre van kultikus, szakrális és népi jelentése. A díszítő szimbólumok egy része még az ősidőkből származik, ám az évszázadok alatt ezek az elemek folyamatosan bővültek, változtak s változnak még ma is.
A nyugati területeken a tojást általában egyszínűre festik, a mintás díszítés Közép- és Kelet-Európában maradt meg ma is élő népszokásként. Régebben a minták és jelentésük ismerői a festéssel foglalkozó asszonyok voltak, viszont a tojáspatkolás és a karcolásos díszítés inkább férfimunka volt.
A két, négy vagy nyolc részre osztott tojásra leggyakrabban geometrikus rajzolatot vagy stilizált ábrákat, virágokat festettek, amelyek egyes elemei az ókori kultúrák szimbólumaiból és a Közel- Keleten ma is használt mágikus jelekből fejlődtek ki, másrészt pedig a reneszánsz eredetű hímzés, kerámia és egyéb ornamentikákból.
Szojka Emese néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum munkatársa lapunknak elmondta, hogy Magyarországon a karcolás, mint a tojásdíszítő technika általában városi, polgári eredetűnek tartott. Motívumkincse is az ornamentika újabb rétege: naturális virág- és figuraábrázolás, jelenetek, a mértani díszítések nem jellemzői e technikának.
Hazánktól nyugatra alakult ki az a szokás, hogy az egyszínűre festett tojásra savval írtak a barokk és az azt követő stílusoknak megfelelő virágbokrokat, indákat, koszorúkat és hosszabb szövegeket. Ez utóbbiaknak a tojás szerelmi ajándék funkciója szempontjából volt jelentősége.
Magyarországon a legismertebb tojásfestési eljárás az úgynevezett batikolás: a tojásra először viasszal megrajzolják a mintát, azután festékbe mártják, s mivel a viaszt nem fogja be a színezék, alatta megmarad a tojás alapszíne. Ismert és elterjedt eljárás még a viaszolás, ami a batikolás egy változata, ilyenkor a díszíteni kívánt alapot fedik el viasszal vagy valami mással, mondjuk levelekkel. A viaszolt tojásoknál nem mindig marad látható a tojás természetes alapszíne, mert van, amikor több rétegben, többször mártogatottan festik a tojást, és előfordul, hogy többféle színt is használnak.
A levélrátét mellett elterjedt díszítési mód a textilrátét, de léteznek ragasztott bevonatú, ecsetes festésű, politúros-lakkos, matricás és sodronybevonatos megoldások is.
Különlegesnek számítanak a kovácsoltvas vagy más, lágyabb fémdíszekkel ellátott patkolt tojások, amelyek amellett, hogy szerencsét hoznak, állítólag rontások ellen is hatásosak. De bármilyen is legyen a húsvéti tojás színe, mintája, a hiedelem szerint szerencsét, egészséget, és hosszú életet hoz annak, akit megajándékoznak vele.
Köszönjük a segítséget a Néprajzi Múzeumnak, amely az idei húsvéti ünnepekre formabontó programsorozattal, vásárral várja a látogatókat. További információk: www.neprajz.hu
Kovács Andrea