A labda után „szabadon”
Az elmúlt hónapban valamennyi labdajátékban – divatosabb elnevezéssel élve, a látványsportágakban –, befejeződtek a hazai és a nemzetközi bajnokságok, tornák s kupák. Éppen ezért is adtuk e címet a következőkben olvasható összefoglalónak, mert áttekintve az eredményeket szabadon mondunk véleményt, amellyel esetleg a Kedves Olvasó nem ért egyet, vagyis szabad vélemény-nyilvánításra adunk lehetőséget, amelyet megtehetnek a Magazinban megtalálható címen.
Álomból ébredve
A magyar röplabdasport évek, vagy inkább évtizedek óta, nem hagyott komoly emlékeket a sportkedvelőkben. Néző nélküli, alacsony színvonalú mérkőzések, egy-egy gyengén sikerült válogatott találkozó, a nemzetközi kupamérkőzéseket csak azért nem említjük, mert alig-alig szerepeltek ilyen szinten a hazai együttesek.
A hazai bajnokságokat tekintve ebben a szezonban sem számíthattunk komolyabb „földindulásra”, mert a férfiaknál a Kaposvár, illetve a nőknél a BSE számított abszolút esélyesnek.
Igaz, a döntők a várt módon alakultak, de ennek ellenére – végre – cseppet sem volt unalmas a bajnokság.
A férfiaknál a Kaposvár ugyan három mérkőzésen verte a fináléban a Kecskemétet, de jó meccseken, mivel az alföldi együttes nem másodhegedűsként játszott… A somogyi csapat tizenharmadik bajnoki aranyát nyerte, s ebben a mostani győzelemben is a sportág hazai „ikonja”, Kántor Sándor játszott főszerepet. Nélküle e sportág lehet, hogy már egyáltalán nem létezne Kaposvárott. Nagy figyelem kíséri egy kiscsapat, a Dág szereplését. Ennek a településnek a sportolói, no meg a település és a csapat vezetői, követendő példát mutatnak: igenis lehet szerény körülmények között, de komoly összefogással sportot „csinálni” szinte bárhol az országban. Nagyon jó lenne, ha másutt is felfigyelnének erre a jelenségre, s elkérnék a „receptet”…
A női bajnokság viszont minden várakozást felülmúlt!
Az elképzelésnek megfelelt az, hogy a címvédő BSE és a Vasas, az utóbbi évek mindenkori trónkövetelője, a korábbi sokszoros bajnok került a döntőbe. A döntő első találkozóját a BSE nyerte, s várta mindenki – sok néző volt ám a minden képzeletet felülmúlóan leromlott állapotú Városmajor Sportcsarnokban –, hogy a következő két mérkőzésen is a védők nyernek. Nem ez történt!
A Vasas – a Folyondár utcában – legyőzte ellenfelét, sőt a következő találkozón idegenben is nyert. Ez utóbbi azért érdekes, mert több éves rossz sorozatot szakított meg a piroskék színben szereplő társaság, hiszen már régóta képtelenek voltak nyerni a BSE ellen idegenben. A negyedik találkozón – több mint ezer néző előtt 4:5 játszmás küzdelmet láthattunk, mégpedig ezúttal BSE sikerrel, s így az összesítésben 2:2 lett az állás.
A mindent eldöntő utolsó – ötödik – , döntő találkozóra a bajnok BSE jobban koncentrált, így nyert, megvédve címét.
Nagyon jó mérkőzések voltak! Ráadásul a döntő után derült ki, hogy a bajnokcsapat játékosai akkor már négy hónapja nem kaptak fizetést… Így – ha lehet mondani – sokkal értékesebb ez a cím, a játékosok bizonyították, hogy nem minden a pénz… Persze azért az sem árt, ha valakik a napi két edzés, s a nehéz mérkőzések után még a megélhetésüket is biztosíthatják…
Csodadöntők kosárlabdában
A mindig népszerű kosárlabda ebben az idényben maradandót „alkotott”, s ez a megállapítás elsősorban a döntőkre értendő. (A válogatottak lapzártakor kezdték meg selejtezőiket az Európa bajnokságra, s ezért ezekről az eseményekről még nem számolhatunk be.)
Előbb a szokásos párosítású női fináléról szólunk. A Pécs és a Sopron ebben az évben is öt mérkőzést játszott, ezúttal is kiszámíthatatlanul.
Történt, hogy a pécsiek az első két találkozó után 2:0-ra vezettek, s nagyon szerettek volna otthon ünnepelni. Erre a soproniak nyertek Baranyában, majd a negyedik párharcot is megnyerték, s kialakult a 2:2-es állás.
A pécsi csarnok – mint a régi szép időkben – teljesen megtelt a mindent eldöntő ötödik mérkőzésre. Aki látta – akárcsak televízióban –, nagyszerű élményt kapott a csapatoktól. Egyetlen percig sem tudta senki megmondani, hogy ki nyer, már csak azért sem, mert a rendes játékidő után döntetlen volt az eredmény.
A hosszabbításban a Sopron volt a jobb, és nyerte meg a bajnoki aranyat. Szomorú azonban, hogy e mérkőzések után összefoderült ki, hogy a pécsiek a teljes anyagi csőd szélén állnak. A város, a játékosok, s támogatók, most is keresik, milyen megoldást válasszanak azért, hogy továbbra is hasonló eredményekre képes csapat maradjon a Mecsek alján…
A férfi döntő is hasonló módon alakult!
Itt az Albacomp nyerte az első két találkozót a Szolnok ellen. Az alapszakasz-nyertes Tisza-partiak a harmadik mérkőzést megnyerték, majd a negyediket, a Fehérváron játszottat is… Egyetlen ponttal, úgy, hogy egy másodperccel a vége előtt a házigazdáknak volt egy ziccerük, ami kimaradt…
Az ötödik mérkőzés két dolgot feltétlenül bizonyított: a jó eseménynek mindig sok nézője van, s Szolnokon is jó lenne nagyobb sportcsarnokot építeni!
A szolnokiak győztek, miközben az Albacomp tíz ponttal is vezetett az utolsó találkozón. Szóval: itt is szinte az utolsó pillanatban dőlt el, hogy ki győz. A hírek szerint a férficsapatok is szeretnének visszatérni a nemzetközi kupákba. Szükség is van rá a sportág, a játék hazai színvonalának emelkedése miatt!
Először az Eger
Évek óta vágyakozott a nagyszerű egri vízilabda együttes – Gerendás György irányításával – a bajnoki címre. Ebben az idényben valóra váltak az álmok!
A döntőben a Vasas volt az ellenfél, a bajnoki cím pedig két nagyon izgalmas mérkőzésen dőlt el.
Az első mérkőzésen a Vasas – a címvédő – egyetlen góllal győzött, miközben az egriek nem egy ízben két, illetve háromgólos előnyt is szereztek. A visszavágón a szép egri uszodában ezúttal is telt ház volt, s a találkozó, ha lehet, még izgalmasabb volt, mint az első. Csak a negyedik negyed utolsó fél percében alakult ki a két csapat között kétgólos különbség, ami az Eger első hazai bajnokságát jelentette.
Sokan azt tartják, valószínűleg joggal, hogy az idei esztendő, pontosabban az idény nem olyan sikeres, mint ahogy ahhoz az utóbbi évtizedben hozzászokhattunk. A klubcsapatok közel sem szerepeltek annyira eredményesen, mint az előző nemzetközi kupameccseken, s a hazai bajnokság is kicsit alacsonyabb színvonalú volt. Ez utóbbi persze szubjektív… A hírek szerint Szolnokon ősztől nagy csapatot akarnak kialakítani, s erősödik – visszaerősödik – a Honvéd is. Ez jónak tűnik…
Ugyanakkor könnyen lehet, hogy a hajdan nagyhírű Újpest eltűnik a süllyesztőben…
Győr és Veszprém – „félkézzel”
Az idei bajnoki küzdelmek – kézilabdában, s mindkét nemnél – semmi érdekeset nem hoztak. A két hazai sztárcsapat – a hölgyeknél a Győr, a férfiaknál a Veszprém – a lehető leggyorsabban végzett a döntővel.
A győriek a Debrecent verték meg a döntőben két meccsen, a veszprémiek pedig a Szegedet győzték le három találkozón, amelyek közül az első kettő nagyon sima volt, csak a harmadikon, s éppen hazai szurkolók előtt, kellett megküzdenie a bajnoki címvédőnek az újabb aranyért. (Lehet persze, azért is történt így, mert a csapat meghatározó játékosai a Közel-Keleten szerepeltek két bajnoki döntő között a klubvilágbajnokságon, s a szokásosnál fáradtabbak voltak…)
Ennyi lenne tehát a kézilabda, illetve mégsem!
A bajnokság után például a győri vezetőség lemondott – önszántából, hogy helyet adjon egy új, egy más felfogású elnökségnek. (Vanyus Attila, a leköszönő elnök huszonöt éven át dolgozott a klubért, s a semmiből alakította ki – nem egyedül – a nagyszerű és gazdag csapatot…)
Ötgólos vereséget szenvedett a női válogatott a vb-selejtező hazai visszavágóján, így oda a vb és a jövő évi olimpia is…
A férfiaknál több az érdekesség: a Szeged is új vezetőkkel és új játékosokkal vág neki a következő évadnak. A hírek arról szólnak, hogy a Veszprémnek újra kemény vetélytársa lesz a csapat, még akkor is, ha több komoly játékosa távozik.
Újság az is, hogy egyesült az FTC és PLER, vagyis a két fővárosi csapatból egyet alakítanak ki. Az egykor bajnok, s nagyszerű Elektromos tehát még távolabb kerül „régi önmagától”. Ezzel együtt az egyesülés jelentheti azt, hogy Budapesten is lesz egy nagyon komoly erőt képviselő együttes, ami nézőket vonz, s jó mérkőzéseket vív a hazai nagyokkal, illetve a nemzetközi kupában is helytáll. Erre mondjuk azt: csak pénz és türelem legyen elég!
Még valami, kis kitérő a hazai vizekről: a Bajnokok Ligáját a férfiaknál az a Barcelona nyerte, amelynek Nagy László a csapatkapitánya, s aki végleg lemondta a válogatottságot.
Először a Videoton
A labdarúgó bajnokságban megtörtént az, ami még soha: a Videoton nyert! A klub a korábbi sikerek – ezüstérem, UEFA Kupa-döntő a Real Madrid ellen – után nem egyszer volt igazán mélyponton az utóbbi évtizedekben, de most egyértelmű esélyes is volt, s ezt az esélyt – az utolsó bajnoki hetekben – ha nehezen is, de beváltotta. A pletykák szerint – hazai viszonyok között – a nagyon komoly pénzügyi háttérrel rendelkező csapat ősztől még tovább erősödik. Változás történt a kispadon is. Mezeyt menesztették, s jött a portugál Sousa, akitől sokat várnak Székesfehérvárott. A portugál edzőnek ez egy újabb lehetőség a bizonyításra. Eddig ez inkább csak a pályán, játékosként sikerült neki.
Isten és az edzői szakma kiismerhetetlen…
A bajnokságban a Paks végzett a második helyen, a Ferencváros lett a harmadik. Előbbi nagy meglepetés, de csak azt írhatjuk, amit előbb is: a nyugodt körülmények a sportban csodákra késztetik a szakembert és a játékosokat is. Kis Károly a paksiak edzője lett az év edzője a sportágban. A Fradi nagyon sok gonddal – elsősorban anyagiakkal – küzdött ebben az idényben is, amihez csatlakozott az angol tulajdonos távozása, a bulvársajtó szerint pedig az elsikkasztott klubpénzek.
Az új vezetésnek lesz dolga elég!
A bajnokságból a Szolnok és az MTK esett ki. Előbbi nem túl nagy meglepetés, utóbbi pedig szomorúság, hiszen olyan pletykák terjednek, hogy a támogató-tulajdonos a későbbiekben még második ligás csapatot sem akar birtokolni. Ezek persze csak pletykák. Kevés olyan pletyka van viszont, amelynek ne lenne alapja…
A válogatott még EB-selejtezők közben van, a Puskás Ferenc Stadiont a hírek szerint felújítják, Debrecenben új stadiont építenek.
Hír, újság van elég.
Igazi labdarúgás mikor lesz itthon?
Erre a kérdésre kérünk választ.
Gulyás László