Nyílzápor helyett
Sporttá, hagyományőrzéssé szelídült őseink halálos fegyvere
A lovasíjászat reneszánszát éli Magyarországon, több ezren hódolnak ennek az igen összetett mozgást és koncentrációt igénylő sportnak.
A lovasíjászat történetét senkinek sem kell bemutatni, aki valamennyire is ismeri a történelmet, az előtt nem ismeretlen a könyörgés: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram, minket!” Az írásos emlékekben fennmaradt fohász hűen tükrözi, hogy a Nyugat-Európában kalandozó, a mai Spanyolországig is eljutó magyar seregektől joggal féltek az ellenfelek. Ám ahogy megjelentek a középkorban a lovagi páncélzatok és más korszerűbb fegyverek, úgy szorult ki a harcmezőről a lovasíjász.
A rekord, ami az írásos emlékek szerint fennmaradt, az 1 másodperc alatt 5 levegőben lévő nyílvessző. Ma a legjobb teljesítményugyanannyi idő alatt 2–3 nyílvessző.
Sport vs. hagyományőrzés
Napjainkban a lovasíjászat művelését két részre lehet bontani. Az egyik ágat képviseli maga a sport, amely műveléséhez edzések és rengeteg gyakorlás szükséges: minimum heti egykét edzés szükséges a szinten tartáshoz, ezen felül nem csak a nyilazás, lovaglás technikáját gyakorolják a sportolók, hanem erőnléti edzéseket is tartanak, ahol a fizikai kondíciót erősítik különféle gyakorlatokkal. A versenyeken, válogatókon elért eredmények alapján különféle fokozatokkal jutalmazzák az egyre magasabb szintre jutó sportolót. A sport hiányossága, hogy nincs itthon standardizált szabályrendszer, ami kis túlzással azt jelenti, hogy a szabályok iskolánként változnak, ezen felül a hirtelen szabályváltozások el tudják kedvetleníteni a teljes erőbedobással edző, készülő tagokat. Nemzetközi szintű megmérettetésekből is viszonylag kevés van, ezért és az egységes, mindenki által követhető szabályrendszer hiánya miatt, az előrelépés lehetősége valamennyire korlátozott.
Szakértőnk kb. húsz éve foglalkozik lovasíjászattal, a lovakkal pedig ennél is régebben. Több emléktúra szervezője és vezetője volt. 2014-ben az I. világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából szervezett lovas megemlékezést Kisújszállás és Nagycenk között.
A másik ágat a hagyományőrzés jelenti, ahol más van a fókuszban. Sportos hasonlattal úgy lehetne leírni, amíg sportként űzve a lovasíjász szinte hivatásos futballistának tekinthető, addig a hagyományőrző az a lelkes amatőr, aki időnként lemegy a haverokkal rúgni a bőrt, esetleg a barátaival játszik a helyi kispályás bajnokságban vagy alkalmi rendezvényeken. A hagyományőrzés meghatározása sokat segít a tevékenység pontos megértésében – ez egy történelmi kortól független, a természeti örökségünk megőrzésére, értékmentésre szolgáló tevékenykedést jelöl. Itt nincs versengés, céljuk a tevékenység népszerűsítése, ezért különféle, a honfoglalás előtti és utáni magyar lovasíjászatot megismertető bemutatókat tartanak, ahol korhű ruhában,fegyverzetben mutatják be tudásukat, ügyességüket.
Mire jó a lovasíjászat?
Fel lehet tenni a kérdést, hogy a XXI. század, okostelefonokat, számítógépeket használó emberének miért jó, ha lovasíjászkodik? A válasz egyszerű. Ha valaki ezzel foglalkozik bármilyen szinten, akkor ez segít a rendszeresség elsajátításában, megerősítésében és az összetett mozgás miatt egészségesebb életet biztosít. Elősegíti a harmónia megtalálását az életben, mert lovaglás közben kell az íjjal lőni és ehhez testi-lelki összhang szükséges. Javítja a koncentrációt, segít abban, hogy tartósan tudjon összepontosítani, ami a mindennapi életben, munkában igen fontos dolog. Javítja az állóképességet, kortól és nemtől függetlenül elkezdhető, gyakran előfordul, hogy az egész család lóra pattan és íjat vesz a kezébe. Ezeken felül a kultúra ápolása is vele jár, nem kell megijedni, nem szükséges néprajzossá, néprajzkutatóvá válnia a lovasíjásznak, és nem kell a mindennapokban ősmagyar ruházatban járnia. Egyszerűen arról van szó, hogy célszerű utána olvasni annak a kornak, kultúrkörnek, amivel foglalkozik a hagyományőrző.
A leghíresebb magyar lovasíjász Kassai Lajos, aki négy Guinness világrekord beállítója. Ezek közül az egyiket a Papp László Sportarénában érte el, amikor is lovon ülve 19,83 másodperc alatt, 14 db repülő korongot lőtt le nyilaival, 8000 néző előtt!
A kezdés
Példával lehet a legjobban illusztrálni a lovasíjászat műveléséhez szükséges ügyességet. Ha tud kerékpározni és tud elengedett kézzel is haladni, akkor kezdi valamennyire megkapni a lovasíjászat életérzését. Ez csak hasonlat, ennél több képességet kíván lovon ülve nyilazni egy céltáblára. A valóság a következőképpen néz ki: képzeljék el, hogy úgy 1,5–1,8 m magasan ülnek egy ló hátán, ami 40–50 km/órás sebességgel vágtázik. Ha valakit ez már elborzasztott az ne olvasson tovább. Ül a száguldó ló hátán, a lábával irányítja az állat mozgását, sebességét, mivel a kezeiben az íj, amivel lő. Ha elég gyakorlott, akkor képes rá, hogy vágtázás közben másodpercenként három nyílvesszőt lő a távoli céltábla felé… Közben persze utánatölti a kilőtt nyílvesszőt, ilyen rutinosnak kell lennie, ha profi szinten szeretné űzni ezt a sportot. A megvalósításhoz szerencsés szétválasztani a sportot. Az íjászatot gyakoroljuk be a földön, beszélgetés közben is végezzük a nyílvessző behelyezését az íjba, ezt érdemes olyan szintig fejleszteni, hogy gondolkodás, odafigyelés nélkül, készség szinten menjen. Természetesen a kezdés bármelyik területtel indulhat, nincs meghatározott sorrend. A lovaglás tökéletes elsajátítására a szakértők szerint harminc év sem elég, de ekkora tapasztalat nem szükséges az egyik legmagyarosabb sporthoz. 60–80 lovagló óra mindenképpen szükséges a biztos nyeregben maradáshoz, a cél az, hogy végül elengedett kézzel is meg tudja ülni lovat. Ez azt jelenti, hogy igen jó harmóniában kell lennie a négylábúval, gyakorlatilag a lábával, alsó testével kell irányítani a lovat.
Kevesen tudják, de a kalandozó magyarok gyakran alkalmazták a nyílzápor technikát. Ekkor a lovas alakulat vezetője a megfelelő irányba kilőtt egy jellegzetes hangon szóló nyílvesszőt, a csapat többi tagja pedig ennek a hangnak az irányába lőtte ki egyszerre a vesszőit. Ennek eredménye, hogy az ellenség nem tudott hova menekülni a hirtelen rájuk zúduló több száz, esetleg ezer nyíl elől.
Fontos dolog, hogy ne önmagától tanuljon a kezdő, hanem szakképzett oktatók segítségével sajátítsa el mindkét sportot, és persze magát a lovasíjászatot is. Tömegbázisa szerencsére már megvan a lovasíjászatnak, szakértőnk, a kisújszállási Horváth György szerint Jász-Nagykun Szolnok megyében 4–5, országos szinten pedig 25–30 hagyományőrző csoport található. Ezek valamelyikét felkeresve lehet a kezdő lépéseket megtenni.
Tanfolyamok és felszerelés
A lovagló és íjász tanfolyamok között található olyan szintű is, amit a teljesen kezdők is elkezdhetnek. Az alapképzések ára területenként változó, mindenki a saját lakóhelyén tud érdeklődni a képzés ára felől. Az olyan komoly anyagi terhet jelentő tényezőt nem vettünk bele, mint a saját ló megvásárlása és tartása. Saját íj viszont szükséges, szerencsére jól működő iparág fejlődött ki az elmúlt évek alatt és kiváló íjakat készítenek a magyar mesterek. 30–40 ezer forintos költséggel kell számolnia annak, aki jó minőségű íjat szeretne vásárolni, ehhez még hozzájön a vele azonos színvonalú nyílvesszők beszerzése is. A gyakorlásnál különös óvatossággal kell eljárni, mert veszélyes elfoglaltság, ezért domb- vagy gátoldalon, vagy más védett, emberek által ritkán látogatott helyen kell a nyilazást gyakorolni. A honfoglaló magyarok íja már nem olyan, mint a hunoké vagy az avaroké, kisebb és könnyebb. Az íj karjai befelé hajolva „c” betűt formáznak. Ezzel gyorsabban, messzebbre lehet lőni, mint a korábbi, úgynevezett reflexíjakkal. A nyílvessző kilövéséhez szükséges úgynevezett ideget, a középső három ujjal feszítették ki. Az íjak hatótávolsága már 250–300 m, ami ebben a korban felülmúlhatatlan volt. A korhű ruházat jelenti a másik kiadást, ez 60–70 ezer forint körüli beruházást igényel, ahol a legnagyobb tételt a puha talpú bőrcsizma jelenti. A ruházat része a nadrág, a nemezből vagy selyemből készült felsőruházat (kaftán), a süveg és az öv a tarsollyal. A vásárokban egyre többen árulnak tarsolyt, ami anno teljesen egyedi volt, ugyanis a tarsolyon lévő, általában rézből készült alkotás elmondott mindent a harcosról – milyen nemzetséghez tartozott, származását és számtalan más dolgot.
A lovasíjászatnak és a ma divatos „ősmagyaros, magyaros” hullámnak kellemes hozadéka, hogy a kézműves ipar elkezdett jó minőségű terméket készíteni. Igaz ez az íjakra, nyílvesszőkre, ruházatra és a lószerszámokra is.
Elérhetőség:
Horváth György
5310 Kisújszállás, Csemetekert 1267.
Tel.: +36/20-466-3672
Benedek Attila