Magyar Látássérültek és Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége
2009-ben a fennmaradásuk veszélybe került
A múlt év elején a Magyar Látássérültek Sportszövetsége egyesült a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségével. Az új szervezet − a Magyar Látássérültek és Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége (MLMS) elnöki tisztségét Növényi Norbert, egykori olimpiai kötöttfogású bírkozó bajnok látja el. Segítségével belepillantást nyertünk az MLMS munkájába és jövőbeli terveibe.
− Hány vidéki és fővárosi egyesület tartozik a Magyar Látássérültek és Mozgáskorlátozottak Sportszövetségéhez?
− Szövetségünknek jelenleg 84 tagegyesülete van. Nagyobb számban budapesti egyesületek ezek, de tulajdonképpen az ország valamennyi régiójában ott vagyunk és képviseltetjük magunkat.
− Mesélne a két szövetség egyesítés előtti időszakáról!
− A Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége (MMS) 1990-ben alakult meg. Jogelődje az 1977-ben létrejött Mozgáskorlátozottak Testnevelési és Sportbizottsága, amely az OTSH kezdeményezésére jött léte, hasonlóan a fogyatékosok szervezeteinek sportbizottságaihoz, a fogyatékosok sportjának hazai és nemzetközi koordinálása céljából.
A mozgássérültek sportjának létrejötte szerte a világon az egészségügyben gyökerezik. A mozgásukban sérült emberek számára a század elején is létezett már sporttevékenység, de valójában csak a II. világháborút követően, a háborúban megrokkant emberek nagy száma vezetett a sportnak, mint kezelési és rehabilitációs eszköznek az alkalmazásához, különösen a német, brit és amerikai kórházakban ápolt sérültek körében.
Magyarországon a mozgáskorlátozottak intézményes fejlesztése 1903-tól számítható, amikor megalakították a Nyomorék Gyerekek Menhelyét és Egyletét, amely később komplex rehabilitációs intézményként működött. Az otthon vezetői fontosnak tartották a mindennapi mozgást, ezért a sporttevékenységet bevonták a rehabilitációs folyamatba.
Hazánkban a mozgáskorlátozottak első sportszervezete, a Nyomorékok Sport Egyesülete (NYSE) 1929-ben alakult meg, szintén kifejezetten orvosi, rehabilitációs szándékkal. A II. világháborút követően minden „nyomorékokért” vagy azok által létrehozott szervezetet betiltottak, vagy működésüket lehetetlenné tették.
Az 1970-es évekig csupán egyéni kísérletek történtek e „társadalmi pajzs” áttörésére. A hazai szervezett mozgássérült- sport kialakulása a hetvenes évekre tehető. Ebben az időben országszerte egymás után alakultak meg a nagyobb városokban az önálló sportegyesületek, klubok, majd a kisebb településeken, az érdekvédelmi egyesületeken belül a sportcsoportok. Magyarországon 1918 őszén alakították meg az első világháborúban megvakult katonák, a Polgári Vakok egy csoportjával a Vakok Szövetségét. A látássérültek első szakosztálya a sakk szakosztály 1950-ben alakult, amit azután 1957-ben az atlétikai, 1963-ban a Wesselényi sportkör, 1965-ben pedig a természetjáró szakosztály követett. A Vakok Wesselényi Miklós sportköre először, az 1976–77-es években a Lőcsei csapat bemutatója után, csörgőlabda csapatot szervezett, hogy bekapcsolódhasson a környező országok vak sportolói részére rendezett versenyekbe.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Sportszövetsége 1994-ben alakult meg, majd Magyar Látássérültek Sportszövetsége (MLS) néven működött mindaddig, míg 2009. május 23-án ki nem mondták a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségével való egyesülését.
A Magyar Látássérültek és Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének 84 tagegyesülete van. A fogyatékkal élôk sportrendszere, mint sport- és versenyterület igazodik az épek sport- és versenyrendszeréhez. Ennek értelmében ugyanolyan átigazolási elvek mûűödnek, mint az épek sportja területein.
− Mi miatt kellett egyesíteni a két szövetséget?
− A társulás oka a pénzügyi források beszűkülése volt. Az évek során a szövetségek programjainak és működésének állami támogatása olyan mértékben csökkent, hogy az alapvető fennmaradás is veszélybe került. Ez a látássérülteknél volt erősebben érezhető. A két fogyatékossági ágazat úgy gondolta, hogy egységben talán fennmaradhat a tevékenységük, ezért a vakok és látássérültek sportjának koordinációját a mozgáskorlátozottak sportszövetsége vette fel feladatai közé. A hazai paralimpiai mozgalom szempontjából is fontos volt, hogy a nehéz időket átvészelje ez a terület, hiszen a paralimpiai játékokon a mozgássérültek és a látássérültek sportágai jelennek meg és a szövetségen keresztül biztosítható leginkább a paralimpiai sportolók utánpótlása is. Az eltelt idő azóta igazolta az egyesülés helyességét.
− Miért esett a választás Önre, a hajdani olimpiai kötöttfogású bírkozó bajnokra, hogy 2009 tavaszától Ön lássa el az elnöki feladatokat?
− A fogyatékkal élők sportrendszerébe szerettek volna egy olyan személyt bevonni, aki kívülről érkező szemmel tudja látni a rendszert, nyitott annak megismerésére és segíti a terület célkitűzéseit megjelenésével, személyiségével is. Megtiszteltetés volt a felkérés és örömmel vállaltam el. Mint sportoló, olimpikon tudom milyen sok, fáradtságos munka van egy-egy érem, siker mögött, és ezeknél az embereknél a siker és a sport adta lehetőségek értéke fokozottan mérhető.
− Kik segítik a munkáját?
− A szervezetnek van egy elnöksége, Szabó János alelnök, Dérczyné Somogyi Veronika, Sáringerné dr. Szilárd Zsuzsanna, Berendi András, Orsós Zsolt, Szappanos Zoltán, akik mind elhivatott, speciális ismeretekkel rendelkező személyek. Az operatív munkát az iroda végzi két fővel. Dr. Tamás Henriette főtitkár és Tóth Veronika sportmunkatárs személyében. Mivel a költségvetés nem teszi lehetővé, hogy nagyobb létszámmal dolgozhasson az iroda, így a szerteágazó feladatokat kettejüknek kell kézben tartani és figyelemmel kísérni. Külön ki kell azt is emelnem, hogy nagyon jó a Magyar Paralimpiai Bizottsággal – melynek tagszervezete vagyunk – való együttműködésünk.
− Mennyire kellett újra alkotni a Szervezeti és Működési Szabályzatot?
− Természetesen valamennyi szabályzat újragondolásra, aktualizálásra kellett, hogy kerüljön. Egyrészt az egyesülés miatt, másrészt a jogszabályi háttérnek való megfelelés, harmonizáció érdekében is. A szabályzatok rendszeres frissítése amúgy is elengedhetetlen a változó törvényi, rendeleti szabályzók követése érdekében.
− Mennyire szigorú az átigazolási rendszerük?
− A fogyatékkal élők sportrendszere, mint sport- és versenyterület igazodik az épek sport- és versenyrendszeréhez. Ennek értelmében ugyanolyan átigazolási elvek működnek itt is, mint az épek sportja területein.
− Az eddigi tapasztalatok alapján mennyire nehéz összefogni a két területet?
− Mind a mozgáskorlátozottak, mind a látássérültek sportágainak jelentős része szerepel a paralimpia programján. Struktúrájában, működési elveiben nem különbözik a két terület egymástól. Számos összefonódás van, így irányítási szempontból nem okoz nehézséget a feladatok összehangolása a különböző területeken.
− Kik tartozhatnak a szövetséghez? A sportolóknak milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Mit jelent a „szárazföldi klasszifikációs vizsgálat”?
− A sportszövetség felépítésében tagsági rendszer van. Tagjaink sportegyesületek. Ezen túl sportágaink vannak, amelyekben nyilvántartjuk a sportolóinkat, szakembereinket. A versenyeken való egyenlő megmérettetés érdekében kerültek kidolgozásra az ún. kategóriák, melyek sportáganként eltérőek. Sportolóink a sportági sajátosságok és a sérültség jellegének figyelembevételével kerülnek besorolásra.
− 2010-re milyen célokat tűzött ki a szövetség, és mi várható 2011-ben?
− 2010-ben célunk volt stabilizálni és fenntartani a működést. Ez megvalósult. Bízunk benne, hogy 2011-től sokkal több szakmai program megvalósítására lesz lehetőségünk.
− A Magyar Parasport Szövetség mennyire segíti az MLMS-t?
− A Magyar Parasport Szövetséggel jó az együttműködésünk. Vannak közös programjaink, versenyeink és lesznek olyan sportágak − a 2012-es Londonban megrendezésre kerülő paralimpián −, amelyeken az enyhén értelmi sérültek is elindulnak majd.
− Az MLMS miképpen támogatja sportegyesületeit? Mennyire elég az anyagi és egyéb tartalékai a működéshez?
− 2010-ben a költségvetés a Magyar Paralimpiai Bizottsággal való jó együttműködésnek köszönhetően lehetővé tette, hogy meg tudjuk valósítani szűken tervezett versenynaptárunkat. Ugyanakkor a szabadidő, diáksport, utánpótlás- nevelés területén nagyon el vagyunk maradva. A jövő terveink között markánsan jelenik meg ezeknek a területeknek a megerősítése, fellendítése.
Tábori Zsuzsa