A csapatjáték, ami próbára teszi a jellemet
1823-ban az angliai Rugby városában egy futballmérkôzés alatt William Webb Ellis felkapta a labdát, és berohant vele a kapuba, ott letette, majd felkiáltott: Gól!!! Akkoriban a foci szabályai még kialakulóban voltak, de a labda kézzel való fogása már akkor is tiltott volt. Ennek ellenére a közönségnek tetszett az új játék, s ettôl kezdve ez lett a „Rugby football”, azaz a Rugby városának szabályrendszere szerint játszott játék, magyarul a rögbi.
Magyarországon, a 19. század utolsó harmadában, először az angol nagykövetség dolgozói űzték Budapesten ezt a sportágat. Az első magyar rögbi klub 1969-ben alakult meg, a Magyar Rögbi Szövetség pedig 1991-ben jött létre. Ma 2500–3000 körüli játékosa van a sportágnak Magyarországon, 17 önálló egyesülete, 4 egyesületi szakosztálya és 3 diáksport egyesülete működik hazánkban.
Rúgások, tolongás és csomag, avagy a játék fôbb elemei
A rögbiben a küzdelem területszerzésért, illetve a labdának a célterületbe juttatásáért folyik – magyarázta Bőhm Balázs, a Magyar Rögbi Szövetség főtitkára az MMM Magazinnak adott interjújában. A legfontosabb alapszabályok a rögbiben: a labdát előre csak vinni vagy rúgni szabad, passzolni kizárólag hátrafelé. Magyarországon az úgynevezett uniós rögbit játsszák, azaz a csapatok 15–15 főből állnak. Ebben a válfajban fontos elem a zárt tolongás, a bedobás és a büntetőrúgások.
Öt pontot lehet szerezni azzal, ha a labdát eljuttatják az ellenfél célterületére. Ezután jutalomrúgást lehet végrehajtani, azaz a célterületen letett labda pontjára merőlegesen a pályán belülről bárhol leállított labdát a H betű alakú kapu felső részébe kell belőni a labdát. Ezért két pontot kap a csapat.
A nyílt játék közben meg lehet kísérelni a labda berúgását a kapuba a pálya egyéb részéből is. Ezt drop-rúgásnak nevezik, amit úgy kell kiviteleznie a játékosnak, hogy le kell pattintania a labdát maga elé, amit majd a felpattanásakor kell megrúgni, s belőni a kapu felső részébe. Ha ez sikerül, három ponttal jutalmazzák.
A büntetőrúgást közvetlenül a kapura is rúghatják, amikor is az állított labdát juttatják a kapu felsőrészébe, ehhez úgynevezett rúgócsészét használnak, ami egy műanyagból készült eszköz. Ennek segítségével akár 50–60 méterre is el lehet rúgni a labdát. Ha betalál a játékos a kapuba, az szintén három pontot ér.
A védő csapat tagjainak ugyanakkor az a feladata, hogy igyekezzenek a labdát birtokló játékost a földre vinni és a labdát megszerezni. A földön lévő játékosnak azonnal el kell engednie a labdát, s onnantól nincs játékban. Ám amíg mozgásban van, vagyis még esés közben, kísérletet tehet arra, hogy saját csapattársaihoz közel helyezze a labdát, vagyis még akár fel is passzolhatja (off load passz). Ha közvetlenül a célterület előtt viszik földre, akkor esés közben átnyújthatja a célvonalon, pontot szerezve így csapatának.
Ha a labdát vivő játékosnak átkarolják a lábát, és a fogó játékossal együtt leesik a földre, ez a mélyfogás vagy szerelés, ekkor lép életbe a les szabály nyílt játékban, azaz csak a földön fekvők mögül – a saját térfelük irányából – közelíthetik meg mindkét csapat játékosai a labdát. Ekkor alakul ki az úgynevezett nyílt tolongás, amikor a mindkét csapatból érkezők a földön levő labda fölött összekapaszkodnak, és igyekeznek a másikat eltolni a labda fölül. A labdáért küzdő játékosoknak legalább egy kézzel bele kell kapaszkodniuk egymásba, és azé lesz a labda, aki el tudja a másikat tolni felőle, vagyis a sarkával el kell érnie a labda vonalába.
A földre került játékos és a fogó csak akkor játszhatja meg újra a labdát, ha ismét talpra állnak. Ha a labdavivő játékos az ütközéskor nem esik a földre, hanem befordul, és egy érkező csapattársának hátranyújtja a labdát, aki rázár, akkor kialakul az úgynevezett csomag. Mindkét csapatból csak a saját térfélről csatlakozhatnak további játékosok a csomaghoz. Ez esetben ismét az erő dominál, a két csapat tagjai igyekeznek egymást eltolni, illetve a labdás játékostól megszerezni a labdát. A csomag tengelye körül nem szabad megfordulni, azaz a rossz oldalra kerülő csatlakozó játékosnak vissza kell térnie a csomag mögé, és a saját térfeléről kell ismételten csatlakozni. Ekkor is érvényes az a szabály, hogy legalább egy karral át kell fogni a csomagban lévő valamelyik játékost, és a lesvonalak is kialakulnak a csomagban szereplő utolsó emberek sarka vonalában.
A rögbiben időt húzni nem lehet, mert a támadócsapatnak folyamatosan előre kell mennie.
Szabálytalanságok és büntetések
A rögbiben különböző súlyú szabálytalanságokat különböztetnek meg. A játékvezető az enyhébb szabálytalanságokért tolongást, a súlyosabbakért szabadrúgást vagy büntetőrúgást ítélhet.
Kisebb szabálytalanságnak számít az előre passz, vagy a labda véletlen előre ejtése. Szintén enyhe szabálytalanság, ha vétlen, ún. kupac alakul ki, azaz a nyílt tolongásból egymásra esnek a játékosok. Ilyenkor a játékvezető annak a csapatnak adja a labdát, amelyik bevitte a tolongásba, majd úgynevezett zárt tolongást ítél. A rögbit kedvelők szerint ez a legérdekesebb része a játéknak, mert ekkor nyolc-nyolc játékos feszül egymásnak. Elől három – két pillér, középen pedig a sarkazó –, őket támasztja meg még két második soros vállal előre, és még három (2 leválló, 1 összefogó) játékos a harmadik sorban támogatja őket. Nem szabad húzni csak tolni. A labda ekkor a kilences számú (nyitó) játékos kezében van, amit oldalról a tolongók között képződő alagútba középre kell begurítani. A sarkazó játékos jelez a kilencesnek, aki begurítja a labdát, a sarkazó pedig maga mögé húzza a sarkával, a saját csapattársai közé. Oldalra szándékosan tilos tolni, csak előre, mert komoly nyaksérülés történhet. A zárt tolongásban csak nyolc játékos vehet részt, a többiek 5 méterre az utolsó láb vonala mögött tartózkodhatnak. Kivétel a kilences, aki a labda vonalában halad.
A 15 fős csapat két részből épül fel: a tolongásban a nagyobb erejű játékosok vesznek részt, a többiek pedig a futó játékosok, akik általában a csapat gyorsabb, taktikusabb, térlátásban jobb játékosai. Nyílt játék közben nincs les. Tolongás közben azonban mindaddig a benne részt vevő játékosok nem válhatnak szét egymástól, amíg a labda játékba nem jött, mert az lesnek számít. Szintén lesen van az a futó játékos is, aki a labda kijövetele előtt öt méteren belülre kerül. Les esetén büntetőrúgást ítél a játékvezető. A földdel 3 ponton érintkező játékos kiesett a labda megjátszásának lehetőségéből, azonban például rálépni szabad földön fekvő játékosra, de rúgni, szándékosan megtaposni tilos. Ez súlyos, szándékos szabálytalanságnak számít, ami a rögbi szellemiségével ellentétes. Fontos szabály, hogy csak és kizárólag a labdát birtokló játékost szabad megtámadni, azaz megfogni, ütközni vele vagy földre vinni. Rúgni, ütni, gáncsolni azonban szigorúan tilos.
A rögbiben tojás alakú labdát használnak, aminek alakja miatt sajátos a röppályája. Ezt a játékosok a rúgásoknál kihasználhatják.
Érdekes szituáció a rögbiben a bedobás. Ezt az a csapat végezheti el, amelyik vétlen volt abban, hogy a labda a pályán kívül ért földet. Ilyenkor legalább öt méterre kell bedobni a labdát vagy hátrafelé a csapattársainak, vagy egyenesen. Gyors bedobás esetén a játékos saját magának dobja be olyan magasra, hogy a pályán belül utolérhesse és elkaphassa, de öt métert a partvonaltól haladjon. Ha viszont legalább 2–2 játékos feláll egymással szemben abban a vonalban, ahol a labda elhagyta a pályát, külön koreográfia szerint kell a bedobást végrehajtani. Ilyenkor a két csapat játékosai között egy egyméteres folyosó alakul ki, és ez esetben is a zárt szituációkra jellemző les szabályai érvényesülnek. Csak annyi védő állhat be a folyosóba, ahány támadó van. A bedobást általában a sarkazó végzi el, és a labdát a folyosó közepébe kell dobnia. Ha véletlenül nem a folyosó közepébe kerül a labda, azt pártos bedobásnak nevezik. Ez esetben a másik csapat dobhat be, vagy tolongásra válthatja a büntetőt. A labdáért fel szabad ugrani, de bedobáskor lehet emelni is, azaz egyik játékost a csapattársai megemelik, hogy elkaphassa a magasra dobott labdát. A labdáért felugró játékost tilos meglökni, mert nagyon veszélyes. A labdát bedobó csapat annyiban élvez előnyt, hogy különböző formációkhoz rendelt kódok szerint saját maguk begyakorolják a labda elkapásának helyét az 5 és 15 méteres sávban. Öncél is tehető, azaz ha saját célterületére teszi le a játékos a labdát, de ezért nem jár az ellenfélnek pont. A játékvezető vagy tolongást ítél a támadó csapatnak, ha a védekező saját maga juttatta be a labdát a saját célterületére, vagy 22 méteres kirúgást ítél az eddig védekező csapatnak, ha a játékszert a támadók juttatták be a célterületre és ott a védők érintették le a talajra.
A pálya vonalazása
A pálya mérete 90–110 méter hosszúságú és 50–70 méter szélességű lehet, ehhez adódik hozzá még az 5–10 méter nagyságú célterület. Középen van a felezővonal, ahonnan a kezdőrúgást kell elvégezni. Ettől 10–10 méterre is van egy vonal, ugyanis a kezdőrúgásnak ezen a vonalon túl kell haladnia. Vagy utoléri a rúgást végző csapat, vagy a védők érik el. Minden célszerzés után újra kezdőrúgás következik. Ez látványos, hiszen igyekeznek drop-rugásból minél magasabbra rúgni, hogy a támadók utolérhessék, illetve a védők nehezebben kaphassák el.
A 22-es vonal a célterülettől számított 22 méterre van. Az e mögötti területet nevezik védekező harmadnak. Erre különleges szabályok vonatkoznak. Ha odarúgják a labdát, és ezen belül kapja el egy védő úgy, hogy a labda még nem ért földet, akkor védetté válhat, ha MARC-ot mond, és szabadrúgást ítélnek kifelé. Ekkor nem támadható a labdát elkapó védő, és az addig támadó csapatnak el kell tőle 10 méterre távolodnia.
A mai kor gladiátorai
A rögbisek alapfelszerelése a stoplis cipő, a sportszár, a rövidnadrág és a mez. Ez alá szokás vállvédőt venni, ami egy egy centiméternél nem vastagabb, szivacsból készült mellény. A fejet szivacs fejvédővel védhetik. Ezen kívül használhatnak még a játékosok fogvédőt is, ami erősen ajánlott. A kemény, műanyag vagy fém védőfelszerelések viselése tiltott a rögbiben.
– A rögbi durva sportnak mondható, az esések és az ütközések bizony fájdalmasak lehetnek – ismerte el a szövetség főtitkára, hozzátéve, hogy semmivel sem durvább viszont, mint más labdajáték, különösen ha a kézi- vagy a vízilabda, illetve a jégkorong sérülési statisztikáit hasonlítjuk össze. Csapatsport révén viszont komoly közösségépítő szerepe van.
– A rögbi a legnagyobb csapatsport a világon, hiszen egyetlen sportágban sincs egyszerre 15–15 fő a pályán – hangsúlyozta Bőhm Balázs.
– Ebben a sportban különösen lényeges a csapategység, és a legfontosabb az egymás és a szabályok tisztelete. Az alattomosság, a szándékos sérülés okozása kiűzendő a rögbiből – szögezte le. Mint elmondta, a meccsek után hagyomány a csapatoknál a közös ünnepelés – a harmadik félidő –, hiszen, mint minden sportnak, ennek is elsősorban arról kell szólnia, hogy a résztvevői élvezzék a játékot.
– Nem jellemző a rögbire a sztárjátékosok kiválása. Ebben a játékban ugyanis a csapat nélkül senki az ember, itt a pontszerzés szinte sohasem egy emberen múlik – jegyezte meg a főtitkár. A rögbi sok sportot ötvöz magába. Alapja az atlétika, de magában foglal birkózó és judó elemeket is, miközben elsősorban egy csapatban játszott labdajátékról van szó, amihez kell stratégia, taktika és együttműködési készség, azaz csapatszellem is szükséges. A rögbiben mindezek miatt kellő fizikummal, erővel, megfelelő izomzattal, ráadásul atlétikus képességekkel, azaz gyorsasággal is rendelkeznie kell a játékosoknak.
– Mondhatjuk, hogy a rögbijátékosok a mai kor gladiátorai – összegezte a főtitkár.
Ma már nők is játsszák a rögbit, főként volt kézilabdajátékosok igazolnak át előszeretettel, és igen jól megállják a helyüket ebben a sportban is. Nagy büszkesége a sportágnak, hogy a hetes rögbi bekerült az Olimpiai Játékok közé, s 2012-ben már bemutatójáték lesz. Ezt 7–7 fős csapatok játsszák kétszer 7 perces játékidőben – az uniós rögbi játékideje kétszer 40 perc –, tehát ez azt jelenti, hogy hihetetlenül gyors a játék. Gyorsaság, magabiztosság és szemfülesség kell tehát hozzá. A rögbi szezonja ősszel és tavasszal van, évente átlagosan 50 mérkőzést közvetítenek a televíziós sportcsatornák. Televíziós nézettsége nagyjából a jégkorong-mérkőzésekével azonos szinten van Magyarországon, míg a helyszínen 2–300-tól 1500–3000 néző is összeverbuválódik egy-egy harcias küzdelemre.
A szövetség főtitkárának meggyőződése, hogy a magyar rögbi már most megállja a sarat nemzetközi szinten is, bár hazai múltja még nem predesztinálja ilyen körökbe. Európában a harmadik vonalban van felnőtt szinten, de tavaly az U 20-as Európa bajnokságon Magyarország második lett. Női 7’s EB-n tavaly második, idén negyedik lett Magyarország. Komoly reményeket fűznek ugyanakkor a felnövekvő, új nemzedékhez. A mai fiatalok felkészítése ugyanis már komolyabb és szervezettebb, mint elődeiké volt: egyes kluboknál napi két edzéssel heti 6–8 edzésen vesznek részt, specifikált edzésprogramokkal, külön koncentrálva az atlétikára, illetve az erőnlétre. Szakedzők hozzájuk döntően külföldről érkeznek, Romániából, Ukrajnából, alkalmanként Új-Zélandról, Ausztráliából és a Dél-Afrikai Köztársaságból, azaz olyan országokból, ahol régebbi hagyományai vannak ennek a sportnak. A játékosok között is akadnak külföldiek, akik szintén igyekeznek átadni tudásukat a magyar játékosoknak.
– Mindezeknek köszönhetően bizonyos, hogy néhány éven belül európai és világviszonylatban egyaránt komolyan kell számolnia a többi államnak Magyarországgal a rögbiben – szögezte le bizakodóan a Magyar Rögbi Szövetség főtitkára.
Elérhetőség:
Magyar Rögbi Szövetség / Hungarian Rugby Union
1143 Budapest, Istvánmezei u. 1–3. • www.rugby.hu
mrgsz@mrgsz.hu • +36/1-460-6887
Kovács Andrea
