Lécet, korcsolyát a lábra!

Csússzunk le szánkóval!

Téli sportokból meglehetősen sokféle létezik, a közös bennük, hogy komoly múlttal rendelkeznek, ezen felül szabadidős tevékenységként és élsportként is lehet művelni őket.

A téli sportok közül a síelés a legősibb. A kezdetekben ellipszis vagy kör alakú, vesszőből font, talpra/lábra erősíthet eszközt azért találták ki, hogy segítségével mély hóban is lehessen közlekedni. Fából készített síléc maradványokat találtak Oroszországban, Svédországban és Norvégiában is, és hogy mennyire is ősi a síelés, mutatja, hogy az orosz lécek i. e. 6300–5000-ből, a svédek i. e. 5200-ből valók, a norvég leletek pedig i. e. 3200-ból származnak.

A síléc kialakítása többféleképpen történhet, ez az árskálán is meglátszik. A csúcsot a kézi munkával, a legjobb anyagokból (pl. szénszálas műanyag) készült svájci Zai lécek képviselik. A Zai Bentley léc, a hozzávaló csomaggal együtt, 9800 svájci frankba kerül!

 

Az észak-európai népeknél régóta a mindennapok része a síelés, 550–790 körül Prokop és más krónikások is említést tettek a lécen való siklásról. A katonaság hamar felfedezte a síelést, használatáról a harci dalokban is megemlékeztek. Regner dán királynak igen rossz emlékei fűződnek a sílécekhez, mert seregeinek a támadását finn síléces egységek verték vissza (1199). A finnek hősi költeményeit, eposzait leíró Kalevala és az 1200-as évekből származó, óizlandi istenes és hősi énekeket tartalmazó Eddában is találni a síelésre utaló mondatokat.

Hogy régen mennyire a mindennapok része volt a lécen való közlekedés az északi országokban, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a norvég és a svéd határon, pénzdíjas, lövészettel kombinált síversenyeket tartottak (biatlon). A dátum különösen érdekes: 1767.

 

A tömeges elterjedése egy évszázaddal később indult meg, 1877-ben, amikor Norvégiában megalakult az első sí klub (Ski Klub Christiania). 1888-ban 46 nap alatt sítalpakon szelte át Grönlandot F. J. Nansen vezette expedíció. A síelés népszerűségét nagyban megnövelte az utat leírókönyv világsikere.

 

A síelés hamar népszerűvé vált az ausztriai és a bajorországi hegyekben is, mivel ott is kiváló lehetőségek találhatók a lesiklásra. Erről az 1874-ben rendezett versenyek tanúskodnak. A bátorságot igénylő síugrást, a norvég B. Nilsen a Fekete-erdőben lévő síparadicsomban népszerűsítette (1900).

Hazai lejtők és szövetségek

Itthon 1891–1892-ben indult el komolyan a sportként és túrázásként művelt síelés. A klubok gomba módra szaporodtak, az egykori nagy Magyarország a Tátrában, a Kárpátokban és az erdélyi területeken kiváló síterepekkel rendelkezett. Az itthoni sí életre jellemző volt, hogy az 1910-ben az Oslo melletti Kristianiában tartott tíz nemzetet felvonultató első Sí Kongresszuson ott voltak hazánk képviselői is. A CIS-nek rövidített esemény volt a Nemzetközi Sí Szövetség elődje. A híres francia téli üdülőhely, Chamonix adott otthont az első Téli Olimpiának, a magyar delegációnak tagja volt öt síelő! A játékok befejezését követően 14 nemzet – köztük a magyar – megalakította a Nemzetközi Sí Szövetséget (FIS). A nemzetközi szervezet az egyik legjobban szervezett sportszövetség, stabilitásukat mutatja az erős pénzügyi hátterük és az, hogy a 111 ország szövetségét tömörítő szervezetnek eddig csak négy elnöke volt.

 

A Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert nemcsak arról volt ismert, hogy szeretett motorozni, hanem arról is, hogy lelkesen síelt. A II. világháború után oroszlánrészt vállalt a sísport újjáélesztésében.

 

A hazai síhelyzetet a poraiból feltámadó főnix madárral lehet a legjobban jellemezni, mert a történelem több alkalommal lerombolta a sízők lelkesmunkáját. Az elsőt a trianoni terület elvétel okozta, majd jött a II. világháború, amit követett a ma már orosz megszállásnak hívott felszabadítás. A II. világháborút követően azért maradt életben a sport és kapott állami támogatást, mert a katonaság hasznosnak vélte a síelést.

 

A magyar sí szót a német nyelvből vettük át. A németben és angolban is használt ski eredete az ősi norvég skíð (skid), amely jelentése fa vagy hótalp.

 

Nemzetközi szinten a fejlődés töretlen: a 2006-os torinói téli olimpián 28-féle sí számmal szórakoztatták a nagyérdeműt, női számok 1952-től szerepelnek az olimpián.

 

Lesiklás a lejtőn

Itthon a Budai-hegyek mellett a Mátra, Bükk lejtői adnak lehetőséget a síelésre, az Északi-középhegységben található sí sáncon az igazán merészek próbálhatják ki magukat. Az előbbieken kívül a Mecsekben is vannak épített pályák. Néhány helyen található hóágyú, amely száraz hideg esetén biztosítja a havat a lejtőkre. A hazai bajnokság futamait Ausztriában tartják.

Többféle stílusban lehet a havon siklani. A klasszikus szám a televíziós közvetítések által kedvelt, rugalmas karók közötti meredek lejtőkön történő lesiklás, aminek több fajtája is létezik.

A sík területen is művelhető sífutásnak két stílusa létezik, a klasszikus vonalat kedvelők a gyalogláshoz hasonlóan haladnak, míg a szabad stílusnál korcsolyázó mozdulatokkal hajtják előre magukat. A sífutásban a legrövidebb táv a 400 méteres sprint, a leghosszabb az 50 km-t is meghaladó táv. A sífutás a legkeményebb téli sport, művelőik nyáron görsível, kerékpározással és nagyon sok futással tartják magukat formában.

Hüttének nevezik a síparadicsomokban, síelő helyeken kialakított vendéglátóhelyeket. A német szó egyébként alpesi házat, kunyhót és hegyi lakot jelent.

 

A biatlon síelési része a sífutással megegyezik, az eltérést tőle a fekvő és álló helyzetben történő lövészet jelenti. A Nemzetközi Biatlon Szövetség (IBU) szintén jól szervezett és gazdaságilag igen erős szervezet, szorosan együttműködik a 66 tagországot számláló Nemzetközi Sí Szövetséggel.

A síugrás igényli talán a legtöbb merészséget, ahol az átlagos ugrás 8–12 másodpercig tart, a repülés időtartama pedig „mindössze” 2–3 másodperc. A műfaj legsikeresebb versenyzői Európa északi részéről és Japánból származnak. A magasság legyőzésének az a titka, hogy fokozatosan, egyre nagyobb sáncokról ugranak, így érik el az átlagember számára ijesztőnek tűnő magas sáncokat.

Az alpesi számok sebessége és a síugrás mellett talán a szabadstílusú sí a legveszélyesebb, itt meredek lejtőkön, szűz hóban, erdőkben síelnek.

 

Deszkára fel!

A snowboard, magyarul hódeszka szintén közlekedési eszközként született, elődje, a monogleiter Toni Lenhardt nevéhez fűződik. Népszerűségéről mindent elmond, hogy 1914-ben már világbajnokságot rendeztek Bruck an der Murban. A sporteszköz frissebb verzióját Sherman Poppen 1965-ben megjelent snurferje jelentette, amely a mai hódeszkák elődjének tekinthető. (Ezen és elődein még nincs kötés, amibe a síbakancsot bele lehet illeszteni.) Az angol nyelvű szakirodalom 1939-ig megy vissza, szerintük a Minnesota államban élő 13 éves Vern Wicklund alkotta meg a maihoz hasonló hódeszkát. Huszonkét év elmúltával a barátja segítségével gyártotta és védette le a snowboardot.

 

A lövészettel kombinált sífutás (biatlon) a férfiaknál 1960-ban lett olimpiai sport, a nőknél 1992-ben. A biatlonban használt sílécnek minimum négy centiméterrel kell alacsonyabbnak lenni, mint a síelő magassága. A síbot pedig nem lehet hosszabb, mint a síelő testmagassága.

A sport népszerűsítésének az egyik legnagyobb lökést Paul Graves adta, mikor Vermontban megszervezte az amerikai nemzeti bajnokságot (1982). 1989-ben jött létre a nemzetközi szövetség ISA néven, amit egy esztendő elmúltával váltott az ISF. A Nemzetközi Sí Szövetség 1994-ben vette a „szárnyai” alá a deszkásokat. Érthető a törekvés, mert az elmúlt harminc év legdinamikusabban fejlődő sportjáról van szó. Ez dollárban kifejezve annyit jelent, hogy 2008-ban félmilliárd dollárnyi forgalmat generált a sport. Az itthoni kedveltségéről elmond mindent, hogy a statisztikák szerint ötvenezren hódeszkáznak. Népszerűsége a látványosságának tudható be, és a 2006-os téli olimpián a hét szakágból a snowboardcross szerepelt is. A klasszikus lesiklást többféle módon művelik, a szabadstílusú a leglátványosabb, ennél sok időt töltenek a levegőben, miközben a félkör alakú, hóval borított „csőben” is látványos dolgokat produkálnak. Itt is létezik a freeride verzió, ahol igen meredek, szűzhavas csúcsokról ereszkednek le, miközben számtalan veszélynek vannak kitéve (lavina, hó alatti sziklák, ágak).

Csúszik a szánkó

A gyerekes időtöltésnek gondolt szánkózás a felnőtteknek is nagy örömet nyújtó sport. Felfutása a sípálya tulajdonosok üzleti érzékének köszönhető, ugyanis fontos szabály, hogy a szánkóval nem lehet a síelők között közlekedni. Ezt kihasználva építettek ki szánkópályákat a sípályák mellett, amelyek pl. lámpafénynél is használhatók. Itthon közel kéttucatnyi szánkózó hely található. Aki nem a száguldás öröméért, hanem sportolási szándékkal szánkózna, annak is vannak lehetőségei. A mesterségesen kialakított pályán a lábbal előre ülők a szánkósok, akiknek pedig a fejük található elöl, azok a szkeletonosok. Az első szánkóversenyt a svájci Davosban tartották 1883-ban. Szánkózáshoz hasonló, amikor speciális, felfújható műanyag „hófánkon”, Snowtubing csúszkán történik a száguldás. Az eszközökön való csúszások közé tartozik a bob is.

A penge élén

A korcsolya szintén komoly múltra tekint vissza, hiszen az első korcsolyának nevezhető tárgyak a korai kőkorszakból származnak. A síeléshez hasonlóan, a korcsolya is a közlekedést megkönnyítő eszköznek indult, az első darabokat ló és rénszarvas lábszárcsontokból alakították ki. Később már bőr szíjakkal rögzítették a lábhoz a korcsolyát. Érdekesség, hogy a középkorig csak az egyik lábon használták, míg a másik lábbal hajtotta magát a korcsolyázó.

A középkor hozta a fából készült korcsolyát, ami vas foglalatot kapott. Szintén a középkorban született a hajlított orrú korcsolya, amelyet a kor cipőiről mintázták. Az 1800-as években jelent meg a teljesen fémből készült verzió, amit már nagy sorozatban készítettek. Johnson Heinz műkorcsolyázó nevéhez köthető a cipőhöz csavarokkal rögzített kivitel. A műkorcsolyában használt siklóeszköz orrán rovátkák találhatók, a jégkorongosok korcsolyája a legrövidebb, a gyorskorcsolyázóké a leghosszabb, gyakorlatilag egy hosszú penge az egész.

A korcsolyázás is közlekedési eszközként terjedt el, Hollandiában a befagyott csatornákon jutottak el a lakosok az egyik településről a másikba. Érdekesség, hogy már a középkorban versenyeztek vele. Innen ered a kolven nevű játék is, amit hajlított botokkal vívtak, és ma úgy hívják, hogy jégkorong. Észak-Európa sem maradt ki a sorból, amit követett Kanada és az USA északi része. Az utóbbi területeken kevés a természetes sík felületű jég, ezért ott az épített pályák terjedtek el, ami miatt inkább a jégkorong és a műkorcsolya a népszerű.

Elérhetőség:

Magyar Sí Szövetség; www.skihungary.hu
Magyar Snowboard Szövetség; www.msbsz.hu
Magyar Korcsolyázó Szövetség; www.moksz.hu
Sípályák – www.sipark.hu, www.kekesteto.hu

 

 

Benedek Attila