Az ország egyetlen tükörkészítője: az Eisemann műhely
Tükröm, tükröm…
Igazi múzeumban éreztük magunkat, amikor meglátogattuk az ország ma már egyetlen tükörkészítő mûhelyét. Eisemann György kisbirodalma 1954 óta létezik, amelyet édesapja alapított. Családi hagyományként adta tovább fiának a mesterséget, aki 1959 óta, amikor is inasként próbálta ki magát, ôrzi azt. Azt mondja: a készítést bárki meg tudja tanulni, a csiszoláshoz érzék kell és legalább 2–3 év tanulóidô.
Hogy hogyan is készül a tükör? Arról a legtöbbünknek fogalma sincs. Ma már leginkább gyárakban készítenek tükröket. Persze azért vannak kivételek, főleg, ha restaurálásról van szó. Az üveget tulajdonképpen le kell tisztítani, zsírtalanítani, bekeverni az anyagot és felönteni, betenni a szárítóba és ki kell lakkozni. Amikor az is megszárad, akkor le kell festeni és készen van a tükör. Röviden ennyi, valójában igen precíz odafigyelést és munkát igényel.
A legrégebbi, nem „természetes” tükröt csiszolt rézkorongból készítették, s az egyik legôsibb példányra Susában találtak rá. Ezt az érdekes tárgyat az egyiptomiak is ismerték. Az etruszkok és a rómaiak pedig iparszerûen gyártották. Kezdetben a tükör egyik oldalán csiszolt fémlap volt. Rómában leginkább bronzból, de ezüstbôl, sôt aranyból is készítették. Az ókorban ismerték már az üvegtükröt is, de kezdetleges technikája miatt nem vált általánossá.
– Üveg kell hozzá és ezüstnitrát, ami úgy néz ki, mint a rézgálic, csak fehér színű – kezdi mesélni a részleteket Eisemann úr.
– Szükséges még desztillált víz, ami teljesen tiszta, olyannyira, hogy semmilyen ásványi anyag nem lehet benne. Ezen felül kálium vagy nátrium és szalmiákszesz kell hozzá. Ezeket az anyagokat össze kell keverni. 10 liter desztillált vízbe beleteszünk 5 dkg ezüstöt, 5dkg káliumot és hozzáteszünk a szalmiákszeszből olyan másfél decit. Ezt egy nagy edénybe összekeverjük, majd az egészet „kicsapatjuk” szőlőcukorral. Az a redukáló oldat. Amikor beleöntünk egy pár csepp szőlőcukor-oldatot, ettől csapódik ki az ezüst. A nitrátból, a folyékony ezüstből, ami fel van oldva, abból fémezüst lesz – sorolja részletesen a mester a bonyolult kémiai folyamatot.
– Ez csapódik ki végül az üvegen, amit titán-dioxiddal teljesen zsírtalanra letisztítunk. Ezután leöblítjük desztillált vízzel. Utána az ón-kloridot, azaz sztánunsót keverjük be, és ezzel bedörzsöljük az üveg felületét. Aztán megint leöntjük desztillált vízzel a felületet. Ez az ón-klorid réteg köti össze az ezüstöt az üveggel. Az üvegre tapad az ón-klorid, arra pedig megtapad az ezüst – magyarázza Eisemann György, majd kiemeli: minden egyes mozzanatra rendkívül oda kell figyelni, hiszen könnyen előfordulhatnak a munka során olyan hibák, amelyek az egész folyamatot romba dönthetik.
– Nagyon el lehet rontani egy-egy darabot például azzal, ha nincs rendesen lepucolva, lezsírtalanítva a felület, mert olyankor foltos lesz. Vagy tegyük fel, beleesik akár egy izzadságcsepp is, amiben só van, az már foltot hagy a tükrön. Amennyiben a desztillált víz nem teljesen tiszta, már nem lehet semmire sem használni, mert annyira kényes a tükörkészítés folyamata.
Detektív tükrök
A kémtükrök olyan tükrök, amelyek az egyik oldalról nézve átlátszók, a másik oldalról nézve normál tükrök, így az egyik szobából meg lehet figyelni a másik szobában tartózkodókat, míg a másikban tartózkodók csak saját tükörképüket látják. Ezek a tükrök is vékony fémréteget kapnak. Mûködni viszont csak úgy tudnak, ha a megfigyelt oldalán világos, a megfigyelôén pedig sötét van. Ha a két szoba ugyanolyan világos, akkor a megfigyelô oldalról érkezô fény csak másodjára tudja átlépni a tükröt. A megfigyelt oldalról az áttekintés világos, csak a kontúrok látszanak. Eisemann úr elmondta, még ma is olyan felkérései vannak ilyen helyzetekre, hogy el sem tudjuk képzelni….
A kiváló tükörkép titka a foncsorozás
A ma is használt üvegtükröt a 13. században a Velencéhez tartozó Murano szigetén találták fel. Az eljárás lényege az volt, hogy üveglapra higanyt öntöttek ki pohárból. A mester szerint akkoriban 10 év után a munkásoknak kihullhatott ettől az összes foga. Később az eljárást úgy fejlesztették tovább, hogy higany helyett ezüstfoncsort használtak. A mai tükrök is ezzel a technikával készülnek. A foncsor jól tapadó anyag, amely csak egy minimális fémbevonat az üveglap hátoldalán, mégis kiváló tükörképet eredményez a régi tökéletlenebb fémtükrökhöz képest. A muranói tükör hamar világhírű lett, bár az ára a középkor végén az aranyéval vetekedett. Foncsornak alumínium bevonatot is alkalmaznak, amit vákuum alatt gőzölnek rá, de titánt is gőzölnek elektrolízissel.
A fémréteget hátulról lakkbevonat védi.
Kevés a munka
Manapság kész tükröket már nem készítenek, mert azokat mind külföldről hozatják be, általában Szlovákiából.
– Vágott tükröt nem érdemes csinálni, mert olcsóbb készen, táblába megvenni. Nekünk olyan megkereséseink vannak, amit senki más nem tud megcsinálni, azzal jönnek ide. Egyedi munkákat vállalunk, javításokat, homokfúvásokat, csiszolásokat. Újratükrözést is, amikor a régit behozzák, azt lemarjuk sósavval, üveget csinálunk belőle, és utána újból betükrözzük. Ezekkel vagy egyedi darabokkal keresnek meg, amelyek eltörnek és pótolni kell hozzá – nyilatkozta kérdésünkre a mester.
– Van itt egy velencei tükör, ami valóban nagyon gyönyörű. Tele van virágdíszítésekkel, de hiába szép, már itt áll körülbelül másfél éve. 250 ezer forintot kérek érte, de úgy gondolom, sosem fogom tudni eladni. Csiszolással készült, volt vele munka rendesen. Jó három hét, mire elkészült. Ki van szabva, le van fazettázva, le van gyönygyözve, meg van virágozva, le van tükrözve és össze van csiszolva – mesélte el lapunknak Eisemann úr.
– Elvállatunk mi már egy nagyon értékes, körülbelül háromszáz éves velencei tükör javítását is. Több része – a közepe, a felső része és a két sarka – volt eltörve. Ezt kellett újból megcsinálni, ami egy nagyon nagy munka volt. Újra kellett tükrözni az egészet, ráadásul antik darab volt, amit ónlemezzel kellett körbe rak ni. Restaurátorral kellett összedolgozni. A javítási költség 300 ezer forintra tehető, a munka pedig több mint három hónapig tartott.
Múzeumba illő, ma is működő gépek
A gépek, egy kivételével, 1954 óta vannak Eisemannnéknál. Mára ez már egy múzeum.
– Régen az egész rendszer egyszerre ment, egy tengelyről, mint a régi malomban, ahol a szélkerék hajtott egy kereket. Akkoriban még minden gépen dolgozott egy ember, igaz, akkoriban munka is volt. Most semmi nincsen. Ezelőtt 30 évvel tizenhárman dolgoztunk itt. Amióta behozták azonban az automata gépeket, minden másként alakul. Amit én két és fél óra alatt csinálok meg, azzal az automata kettő és fél perc alatt végez. Nem lehet vele versenyezni – panaszolta az MMM Magazinnak a ma már síküveg továbbfeldolgozóként bejegyzett műhelyvezető. Majd ezen kis kesergést követően megmutatta a már-már antik darabnak számító gépeket.
Vaskorong: öntött vasból készült, erre folyik rá a csiszolópor. Szakítógépnek nevezik, mivel durván csiszol.
Gyémántkorong: a szakítás után erre a kisebb gépre kerül át a felület, hogy finomra csiszolják
Finomítókő: bajor terméskő, amellyel tovább finomítanak
Fakerék: ezzel políroznak
Filckerék: ezzel pedig fölfényezik az üveget, hogy visszakapjaaz eredeti fényét
Homokfúvó: sima matt üvegeket, vagy mintás síküveget készítenek vele Vízszintes tengelyű csiszológép: ezzel készítik a különböző díszítőelemeket, például a csillagokat, virágokat
Üveg- és tükörcsiszolás módjai
Zámolás: Az üvegek, illetve tükrök élét speciális csiszolópapírral megcsiszolják, ezért az nem vág többé. Esztétikai szempontból nem igazán megfelelő, de olcsó. Az Eisemann műhelyben mindent csiszológépekkel készítenek.
Polírozott élcsiszolás: Speciális üvegcsiszoló gépek gyémántfejekkel lecsiszolják az üveg, illetve tükör éleit. Az anyagvastagság viszont szinte teljesen megmarad. A tükör, üveg éle szép, igényes megjelenésű.
Fazetta élcsiszolás: Az üveg, illetve tükör éleit egy másik, gyémántfejes speciális üvegcsiszoló géppel csiszolják le. Az anyagvastagság kisebb lesz. A tükör, üveg éle szép, igényes megjelenésű. A fazetta mérete 10 mm és 45 mm között változhat 5 mm-es lépcsőn-ként. Eisemann úrnak nagy bánata, hogy ezek a gépek nem férnének el a műhelyükben és nincs 15 millió forintjuk sem, hogy megvásárolhassák.
Tükrök másképp
A tükör régebben nem volt mindennapi használati tárgy. Igazi luxuscikknek számított. Az emberek tartottak tőle, még a mai nap is számtalan babona él vele kapcsolatban. Ha például széttörik, azt tartják, hogy hét év szerencsétlenséget okoz, vagy ahány felé törik, annyi évig nem házasodik az illető, aki kezéből kiesett a tükör. Egy másik babona szerint nem szabad széttört tükörbe nézni, mert ördög van benne. Egy másik hiedelem szerint az ember elveszíti energiáit, vagy, ami még rosszabb, szerencsétlen lesz, ha széttört üvegbe néz. Eisemann úr ezekhez a babonákhoz csak annyit tett hozzá, hogy ha ezek igazak lennének, ő aztán már megtapasztalta volna a különböző bajokat. Többek között sosem nősült volna meg, amennyi tükör eltört már a kezében.
A legnagyobb méret, amit még kézzel meg tudtak csiszolni a műhelyben, 80 x 120 centiméteres volt. Ennél nagyobbakat már gépekkel készítenek.
Radics Márk